Aktuális Metropolis Témakörök Szerzõink Linkek
   Belépés in English
Keresés az adatbázisban     
Szerző: Horváthy György| Felviteli dátum: 2006. 11. 03. | Típus: Kritika, recenzió | Témakör: Könyvkritikák | Megjelent: Metropolis - Jancsó Miklós

A Képek fekete-fehérben. Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben című könyvről
Kamerával is festett

B. Jánosi Gyöngyi (ed.): Képek fekete-fehérben
Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben
Hamza Múzeum Alapítvány, 2000.

Az első magyar sci-fit mozgóképen és az első magyar film noirt Hamza Dezső Ákos alkotta, az utóbbit egy időben az amerikai „fekete film” feltűnésével, 1942-ben.
Az első hazai fantasztikus játékfilm, a Szíriusz (1942) Herczeg Ferenc 1894-ben írt elbeszélése és Földes Imre 1908-ban ebből írt színdarabja alapján készült. A novella egy évvel megelőzte H. G. Wells Az időgép című regényét. Hamza D. Ákos filmváltozata pedig tizennyolc évvel korábban született, mint a Wells-regény első adaptációja. A nemzetközi szakirodalom mégis Az időgépet tartja a tudományos-fantasztikus irodalom megalapítójának és George Pal Az időgép (1960) című sci-fi filmjét a filmműfajénak. Hamza filmjéről még mindig nem tud a világ, sőt, ha őszinték akarunk lenni: a magyar közönség sem. Az első magyar film noirt, a Külvárosi őrszobát (1942) a cenzúra megtévesztésére „rendőrfilmként” reklámozták, pedig Hamza bűnügyi történetet vitt cellulózszalagra. Maga a cím is megtévesztő, hiszen a Külvárosi őrszoba igazi hőse nem rendőr, hanem egy külvárosi csavargólány, harmonikás Gizi, Karády Katalin izgalmas alakításában. Hamza D. Ákos 12 évig dolgozott Párizsban, belülről ismerte a francia filmművészetet. Látta a 30-as évek második felében született film noir-remekeket: a Ködös utakat, a Mire megvirradot, az Éjjeli menedékhelyet és Az alvilág királyát. A Külvárosi őrszoba e filmek hatását mutatja.
A Képek fekete-fehérben című könyvből, Balogh Gyöngyi „Ecsettől a kameráig”1Balogh Gyöngyi: Ecsettől a kameráig. In: B. Jánosi Gyöngyi (ed.): Képek fekete-fehérben. Jászberény, Hamza Múzeum Alapítvány, 2000. p. 13–14. című tanulmányából emeltük ki ezeket a jellemző gondolatokat. Ha csak ennyit köszönhetne a magyar filmtörténet a 40-es évekbeli magyar filmgyártás élvonalbeli rendezőjének, filmproducerének, gyártásvezetőjének, akkor is megérdemelné az utókor figyelmét. A valóságban Hamza érdemei még ennél is számosabbak. Magyarországon tizenkét számon tartott játékfilmet és hat dokumentumfilmet rendezett.
A Szíriusz című sci-firől korabeli lelkendező véleményt olvashatunk a kötetben: „A film nagyszerűségét mutatja, hogy az álomszerűséget, tudományos vonatkozásokat, a szerelem érzését és az örök magyar szabadságvágyat úgy tudta képekbe szőni, filmre varázsolni, hogy a néző röpül a pergőképekkel, együtt száll az író (Herczeg Ferenc) fantáziájával, a tudós gépével, és felolvad a művész, rendező, zeneszerző és szereplő játékában. A film főszereplője Szilassy László, kinek ennél szerencsésebb, férfiasabb és magyarabb alakítását nem láttuk. [...] Karády élete legnagyobb alakítását adja. Feledhetetlen élmény minden mozzanat, amit ad.”2Gy. K. E.: Szíriusz. Magyar Film 4 no. 6. (1942.09.07.) Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 61.
A Külvárosi őrszoba kritikusa – elfogadva az alkotók meghatározását – „az első magyar rendőrfilm”-nek nevezi ezt a filmet, amely a bűnt, a külvárosi apacsvilágot először merte a magyar mozik nézőközönsége elé tárni. „A szerény hangú előzetes beharangozás után lényegesen jobb filmet kaptunk, mint bárki hitte volna. Kedves, valószínű és lelkesítő filmtéma került feldolgozásba azoknak a rendőröknek az életéről, kikkel kellemes vagy kevésbé kellemes vonatkozásban lépten-nyomon találkozunk.”3Gy. K. E.: Külvárosi őrszoba. Magyar Film 5 no. 31. (1943.08.04.) p. 10. Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 55. A szerző a film bűnügyi vonulatának leírásakor egyaránt dicséri a rendezőt és operatőrét, Makay Árpádot is: „Az apacsvilág tanyái mindig filmszerűen hatnak”.4ibid., p. 56. Valóban: az alvilági miliőt Hamza filmje kamerával festi meg a francia film noirból ismert komor tónussal.
Maga a rendező az Ördöglovas (1943) című filmjét tartotta a legsikerültebbnek. Ebben az alkotásban, a rá jellemző francia hatásnak tulajdonítható hangulatfestő képsorok mellett amerikai westernmintákat is alkalmaz. Ilyen az olaszországi rablótámadás, amelyben a főhős, gr. Sándor Móricz bécsi szerelmét, Leontine-t vadnyugati mintára menti meg. Szintén az amerikaiak, többek között Griffith, vitték először sikerre a versenyfutás az idővel motívumát. Az Ördöglovasban Leontine apja, a nagyhatalmú Metternich képtelen próbatételbe hajszolja lánya magyar szerelmét. Az „Ördöglovas”-nak nevezett ifjú azonban váltott paripákon a legnehezebb akadályokat legyőzve, az utolsó pillanatban lóháton megérkezik a bécsi bálterembe, s ezzel a bravúrral elnyeri a szeretett lány kezét. Az Ördöglovas mai szemmel is izgalmas, addig nem látott merész jelenetekkel operáló, atmoszférát és feszültséget teremtő, festői hatású felvételeket tartalmaz. Az operatőr Fekete Ferenc volt, aki később Brazíliában Icsey Rudolffal együtt megbecsült filmes lett; társoperatőre pedig Hegyi Barnabás. A szerelmespárt Fényes Alice és Benkő Gyula játszotta szépen, illúziót keltően. Sajnos a könyv nem közöl korabeli kritikát az Ördöglovasról, csupán a Délibáb Film ismertetőjét.
Pünkösti Andor az írója a Bűnös vagyok (1941) című Hamza-filmnek, amely egy halálba torkolló szerelmi négyszöget bűnnel, hamissággal fűszerezve jelenít meg. Ez a film is elüt a korabeli fehértelefonos, habkönnyű vígjátékoktól. A rossz, csábító nő szerepében Mezey Mária remekel. A két nő között őrlődő férfi hőst Kamarás Gyula kelti életre. Balogh Gyöngyi szavaival a Bűnös vagyok „már nem vígjáték, hanem a krimi határát súroló erkölcsdráma, a szerelmi bánatában félvilági nővel vigasztalódó fiatalember zülléstörténete.”5Balogh: Ecsettől a kameráig p. 13. A korabeli kritikus, V. D. vitába száll azokkal, akik erkölcstelennek bélyegezték a filmet: „...hiszen csupán elrettentő példaként mutatja be a bűnt. A filmnek kétségkívül az a célja, hogy távol tartson az emberi gyarlóságoktól, megfélemlítsen a könnyelműségek következményeitől.”6V. D.: Bűnös vagyok. Magyar Film 4 no. 23. (1942.06.08.) Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 51.
A láp virága a Szíriuszhoz és a Gyurkovics fiúk című filmvígjátékhoz hasonlóan Herczeg Ferenc azonos című elbeszéléséből készült. Ez a film nem hagyományos vígjáték. Egy dzsentrifiú váltóhamisítás miatt börtönbe kerül, ahol szakmát tanul. Szabadulása után kivonul az úri világából, munkájából teremt egzisztenciát. A gazdag lány helyett az egyszerű dolgozó nőben találja meg a társát.
A faji előítéletek abszurditását gúnyolta az Egy fiúnak a fele (1943) című filmjében, amely Mikszáth Kálmán azonos című novellája nyomán született. Ezt a cenzúra azonban betiltotta, mert a zsidótörvények kipellengérezését vélte felfedezni benne.
A producerként, a Hamza Film alapítójaként is tekintélyes rendező „művészi ambíciói mellett” biztos üzleti sikerrel kecsegtető vígjátékokat is alkotott. Ilyenek voltak a Gyurkovics fiúk (1940), az Annamária (1942), a Ragaszkodom a szerelemhez (1943) és az Ez történt Budapesten (1944). Ezeket jól fogadta a közönség és a kritika nagyobb része. Nem hagyományos magyar vígjáték az Egy szoknya, egy nadrág (1943), melyben a főszereplő, Latabár Kálmán férfi és női kettős szerepben komédiázik ellenállhatatlanul. Az egyik korabeli kritikus írta: „Ezzel a filmmel megszületett a magyar »burleszk«, úgy és olyannak, amilyennek elképzelték, de megvalósítani sohasem tudták.”7Cs. M.: Egy szoknya – egy nadrág. Magyar Film 5 no. 17. (1943.04.28.) pp. 9–10. Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 65. Balogh Gyöngyi, véleményem szerint helyesen, bohózatként jellemzi többször idézett tanulmányában.8Balogh: Ecsettől a kameráig, p. 15.
 
A Szerelmes szívek című, hat epizódból összeállított filmben Hamza D. Ákos a Párizsi emlék című kisfilmet forgatta, mely Chopin életének egyik szerelmi epizódját meséli el.
 
Hamza D. Ákos 1989-ben Brazíliából tért vissza hazájába, és Jászberényben telepedett le feleségével, Hamza Lehel Mária divattervező-iparművésszel. Kétszáz festményét és kilenc szobrát a Jászságnak, Jászberénynek ajándékozta. Cserébe a várostól díszpolgári címet és Szolnok megye segítségével patinás sarokházat kapott, ahol négy szobában 1995. július 15-e óta Hamza Múzeum várja a látogatókat. Ennek anyagi alapját az elhunyt művész özvegyének magántőkéjével létrehozott alapítvány, valamint a megye és Jászberény város támogatásával teremtették meg. (Hamza 1993. május 16-án hunyt el, sírja a jászberényi Fehértói temetőben található.)
A Hamza Múzeum Alapítvány komolyan veszi hivatását, s a Hamza-gyűjtemény bemutatása mellett kiadványokkal is hozzájárul a hagyaték feldolgozásához. 1996-ban monográfiát adtak ki Hamza D. Ákos (1903– 1993) képzőművészeti életműve címen. A színes képekkel illusztrált értékes könyvet dr. Koós Judit, rangos művészettörténész írta, és B. Jánosi Gyöngyi képzőművész, a Hamza Múzeum igazgatója szerkesztette. A festő–filmrendező hagyatékában talált verseket – a szerkesztői utószó tanúsága szerint – némi hezitálás után (hiszen szerzőjük valószínűleg nem a nyilvánosságnak szánta őket) az Alapítvány És újra dobol szívünkön az angyal címen adta ki. A döntés mindazonáltal helyesnek látszik, hiszen így teljesebb képet kapunk a gondolkodó művészről, e sokoldalú emberről, s ezáltal festményei filozófiájához is közelebb kerülhetünk.
A Hamza Múzeum állandó kiállításaként két szobában a művész élénk színhatású nonfiguratív festményei és kisméretű, érdekes formájú faszobrai láthatók. A nappaliban a festőállványon egy befejezetlen képét és bútorait találjuk. Az előszobában egy vitrinben a művész iratait, személyes tárgyait, kitüntetéseit helyezték el. Egy kisebb helyiségben a feleség, Hamza Lehel Mária által tervezett női ruhák, illetve a művésznő rajzai láthatók.
Hamza Pesten végezte a Képzőművészeti Akadémiát – Csók István, Vaszary János, Lyka Károly, Rudnay Gyula növendékeként. Szobrászatot Kisfaludy Stróbl Zsigmondnál tanult. A fiatal Hamza első önálló kiállítása Párizsban volt, ott ismerkedett meg a filmkészítéssel is. Egy ideig René Clair asszisztenseként dolgozott, többek között híres kísérleti alkotása, a Felvonásköz forgatásán is segédkezett. A kötetből kiderül, hogy Hamza D. Ákost kisgyermek korától vonzotta a festészet és a film. Alig lehetett öt- vagy hatéves, amikor egyszerre kapott két ajándékot: egy festőkészletet és egy forgatható mozivetítőt. Hosszabb idő telt el, míg egyszerre hódolt mindkét múzsának, de élete második felében a festészetnél kötött ki. Az ellenállási mozgalomba Hamza jászberényi tanító nagyapja szellemi hatására került.9Szántó Miklós: Kamera és ecset. Beszélgetés Hamza D. Ákossal. Magyar Hírek 15 no. 18. (1987.09.17.) pp. 23–25. Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 7. A háború után politikai szerepvállalásra kényszerült, csupán propagandafilmet rendezett. Párizsba küldték, de nem tért vissza, mondhatjuk: szerencséjére. Az ellenállásban Rajk Lászlóval is volt kapcsolata, valószínűleg Hamzát is perbe fogták volna, ha itthon marad.
A Képek fekete-fehérben című kiadvány elsősorban a filmművész Hamzáról igyekszik képet adni, de a háborús ellenállóról is közöl információkat. A kötetet egy rövid „Előszó”, „Önéletrajz” és „Életrajz” vezeti be. Majd Balogh Gyöngyi „Ecsettől a kameráig” című tanulmánya következik, amely 12 oldalon vázolja fel a filmművész (producer, rendező), és a politikai szerepet vállaló antináci ellenálló tevékenységet.
A háború után Hamza ismét a külföldi életet, az emigrációt választotta. Élt Olaszországban, majd Brazíliában telepedett le. Filmművészetének színvonaláról Balogh Gyöngyi így ír: „Hamzát képzőművészeti kultúrája, művészeti ambíciója a kor magyar filmrendezőinek átlaga fölé emeli. Személyes indíttatású, szerzői filmet nem rendezett, de mint a kor gyártási rendszerébe beilleszkedő kivitelező-rendező, »metteur en scéne«, az európai élvonalba tartozott. Nemzetközileg is elismerték, több országban igényt tartottak színvonalas munkájára. Párizsban kialakult művészeti elképzelései, melyek a magyar filmgyártás közegében nem bontakozhattak ki, később festői pályájának absztrakt korszakában váltak valóra.”10Balogh: Ecsettől a kameráig, p. 21.
Hamza a modern film egyik előfutára lehetett volna, ha megvalósul a magyar ellenállási mozgalom tapasztalatait is felhasználó filmötlete, melyet Jean Paul Sartre-ral közösen öntöttek formába. A Piszkos kezek című szinopszis részletét a könyv Balogh Gyöngyi fordításában közli. Kiderül, hogy négy évvel Kuroszava A vihar kapujában című filmje előtt a tervezett filmben különböző személyek eltérően beszéltek volna ugyanarról a történetről. Ugyanezt az ötletet Hamza Brazíliában 1955-ben Ki ölte meg Annabelát? című filmjében valósította meg. Ebben négy ember vall bíróság előtt ugyanarról a dologról négyféleképpen.
A tanulmányt „Filmográfia” követi, mely a producer és a rendező Hamza hazai és külföldi filmjeiről közöl adatokat. Itt egy pontatlanságra hívnám fel a figyelmet. A kötet szerint a Ki ölte meg Annabelát? című brazil film egyik operatőre Icsey „Rudolf”, míg az Egy szoknya, egy nadrágé Icsey „Rezső”. Míg a lexikonok Icsey Rudolfról tudnak, a Magyar Filmográfia 1999. évi kiadása következetesen „Rezsőt” ír. A külföldi ismertetőkben vegyesen szerepel a Brazíliában Fekete Ferenccel filmvállalatot alapított kitűnő operatőr keresztneve, s a szövegekből kiderül: ugyanarról a művészről van szó. A szerkesztő azonban nem világosítja fel az olvasót e kérdésben, amire a könnyebb tájékozódás érdekében szükség lett volna. Az összeállítás erénye, hogy a nehezebben fellelhető, külföldön készült Hamza-filmeket is tartalmazza.
A „Korabeli filmismertetők, kritikák, cikkek, riportok” fejezet 54 oldalon közöl eredeti dokumentumokat. Ellentmondást fedeztünk fel egy életrajzi adatot illetően. Kristóf Károly „Egy reneszánsz ember” című, Hamzával készített interjúja 1943-tól datálja a művész kapcsolatát Bajcsy-Zsilinszky Endrével.11Kristóf Károly: Egy reneszánsz ember. Mozgó Képek (1987) no. 8. p. 6. Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 92. Ugyanakkor a könyv 7. oldalán közölt „Kamera és ecset” című, Hamzával készített beszélgetésben ezt olvashatjuk: „1936-ban hazatértem – Bajcsy-Zsilinszky hívó szavára –, és újságíró lettem Zsilinszky lapjánál.”12Szántó Miklós: Kamera és ecset… p. 7. Másutt: „…Párizsban éltem, dolgoztam 15 éven át. Közben szünidőkben, karácsonykor hazautaztam, és ilyenkor szinte mindig találkoztam Bajcsy-Zsilinszkyvel.”13ibid. Ennek a nyilvánvaló ellentmondásnak hasznos lett volna utánanézni és feloldani. Az „Ecsettől a kameráig” című tanulmány az egyik dátumot fogadta el mérvadónak, a másik említése nélkül.
A cikkek között érdekes interjú olvasható „Emigrációban Karády Katalinnal” címen, amelyben több mítoszromboló újdonság van. Figyelemfelkeltő Hamza cikke, amelynek címe: „A magyar írót a magyar film tárt karokkal várja.” Kár, hogy azonosítatlan újságkivágásként került elő a Hamza-hagyatékból. Az értékes korabeli filmek többnyire rangos írók műveiből születtek (például a Halálos tavasz írója Zilahy Lajos, az Emberek a havasoné Nyírő József), s a producer, filmvállalkozó, rendező Hamza is úgy gondolta, hogy jó írók közreműködésével lehet értékes és sikeres filmeket készíteni (a Szíriusz és A láp virága Herczeg Ferenc művei alapján készültek).
Finoman szólva vitatható megoldás, hogy a kötet Hamza „filmtechnikus” Párizsból küldött szakcikkeinek csupán első oldalait közli a Filmkultúra 1928/7., 1936/8. és 1937/1. számaiból, mégha azokat faximile formában is. Bizonyára sokakat érdekelt volna, hogyan látta 1928-ban a térmélység lehetőségeit René Clair magyar tanítványa. Furcsa, ha az olvasót a mondat közepén szakítják el egy érdekes írástól.
A Mozi Újság 1944. 6. számában közölt interjút is élmény olvasni, hiszen Hamza D. Ákos ars poeticáját tartalmazza. „Szerintem az elkövetkező időkben csak a humanizmusnak van jövője!... és ebből kiindulva kialakul majd egy vigasztaló, nevelő hatású, megtisztult és salakmentes művészet.” Másutt: „Egyéni szabadság nélkül nincs magasabbrendű művészet!”14Ryl.: Csak a humánumból fakadhat tiszta művészet – mondja Hamza Ákos filmrendező. Mozi Újság (1944) no. 6. Újraközölve: In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 83.
A közölt cikkgyűjtemény egyik gyöngyszeme Kutasi Kovács Lajos: „Magyarok a brazil filmvilágban” című írása, mely a Magyar Hírek 1983. november 26-i számában jelent meg. Ebből kiderül: Hamza D. Ákos, Icsey Rudolf, Fekete Ferenc, sőt Karády Katalin kalapszalonja is jelentős szerepet vállaltak brazil filmek létrehozásában. A szerző közülük is kiemeli Icsey Rudolfot: „Csaknem két évtizedes braziliai pályafutása során harmincöt játékfilm fűződött a nevéhez, tizenkét brazil – három Saci [brazil Oscar] – és több nemzetközi díjat nyert.” (A kiváló magyar operatőr tanítványai közé tartozik „Fekete Ferenc, Illés György, Hegyi Barnabás és Olaszországban a Fellini-filmek tragikus körülmények között elhunyt operatőrje, Gianni Di Venanzo.”15Kutasi Kovács Lajos: Magyarok a brazil filmvilágban. Magyar Hírek (1983. 11.26.) Újraközölve: In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 88. – írja Kutasi Kovács.)
Kutatók számára forrás értékű összeállítás a Hamza D. Ákos-bibliográfia: a róla szóló külföldi és magyar cikkek címe, fellelhetősége, valamint a filmek betűrendi, időrendi mutatója, a közreműködő színészek névsora. A kézikönyvként is használható kiadvány „hibája”, hogy nehezen hozzáférhető, Budapesten csak a Litea Könyvszalonban kapható. (A kiadó címe: Hamza Múzeum Alapítvány, 5100 Jászberény, Gyöngyösi út 7. Telefon: 57-411-619.)
 
 
Jegyzetek:


1. Balogh Gyöngyi: Ecsettől a kameráig. In: B. Jánosi Gyöngyi (ed.): Képek fekete-fehérben. Jászberény, Hamza Múzeum Alapítvány, 2000. p. 13–14.
2. Gy. K. E.: Szíriusz. Magyar Film 4 no. 6. (1942.09.07.) Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 61.
3. Gy. K. E.: Külvárosi őrszoba. Magyar Film 5 no. 31. (1943.08.04.) p. 10. Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 55.
4. ibid., p. 56.
5. Balogh: Ecsettől a kameráig p. 13.
6. V. D.: Bűnös vagyok. Magyar Film 4 no. 23. (1942.06.08.) Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 51.
7. Cs. M.: Egy szoknya – egy nadrág. Magyar Film 5 no. 17. (1943.04.28.) pp. 9–10. Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 65.
8. Balogh: Ecsettől a kameráig, p. 15.
9. Szántó Miklós: Kamera és ecset. Beszélgetés Hamza D. Ákossal. Magyar Hírek 15 no. 18. (1987.09.17.) pp. 23–25. Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 7.
10. Balogh: Ecsettől a kameráig, p. 21.
11. Kristóf Károly: Egy reneszánsz ember. Mozgó Képek (1987) no. 8. p. 6. Újraközölve In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 92.
12. Szántó Miklós: Kamera és ecset… p. 7.
13. ibid.
14. Ryl.: Csak a humánumból fakadhat tiszta művészet – mondja Hamza Ákos filmrendező. Mozi Újság (1944) no. 6. Újraközölve: In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 83.
15. Kutasi Kovács Lajos: Magyarok a brazil filmvilágban. Magyar Hírek (1983. 11.26.) Újraközölve: In: B. Jánosi (ed.): Képek fekete-fehérben. p. 88.