Aktuális Metropolis Témakörök Szerzõink Linkek
   Belépés in English
Keresés az adatbázisban     
Szerző: Tarnay László| Felviteli dátum: 2007. 12. 31. | Típus: Cikk, tanulmány | Témakör: Erdély Miklós | Megjelent: Metropolis - 2007 / 4 - Erdély Miklós

Kiazmatikus montázs - organikus tudat
Erdély és Deleuze

(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2007/4., Erdély Miklós életművét tárgyaló számában olvasható.)

1. Bevezető: az érzéki és az intelligíbilis világ összefonódása
 
A művészettörténet és a gondolkodás történetének egyik legtöbbet tárgyalt kérdése az érzékelhető és az elgondolható világ különbözősége, illetve viszonya. Napjaink szóhasználatával az érzéki/érzelmi működés és a gondolati/tudati tevékenység kapcsolata.
 
Hume után, de legalábbis a kanti rendszer architektonikájában meglévő „vakfoltok” lelepleződése óta (gondolunk itt elsősorban a fenséges analitikájának kidolgozatlanságára) az érzékelhető (szenzibilis) és felfogható (intelligíbilis) közti határ tarthatatlanná vált. Az általános nézet abban foglalható össze, hogy érzékszerveink működése nem függetleníthető a magasabb tudati (kognitív) működéstől. Mégpedig két okból. Egyrészt azért, mert a szelektív figyelmet, a lehetséges információk sokféleségéből való választást a már meglévő tudásunk és azon alapuló elvárásaink döntően határozzák meg. Másrészt a külvilágban érzékelt különbségek, azaz az érzékszervek által „felvett” információ eleve osztályozott, kategorizált, azaz a meglévő fogalmaink által és azok alá rendezett információ...


Angol összefoglaló:
László Tarnay: Chiasmatic Montage - Organic Consciousness
Erdély and Deleuze
 
In his essay, László Tarnay sets out to analyze Miklós Erdély’s montage theory within an art historical and philosophical context, subsequently positioning the theoretical writings of Erdély within the theoretical framework of Eisenstein and Deleuze.
 
The author’s starting point is the idea that throughout the history of art, we encounter the recurring intention that the artwork provide a complete portrayal of reality, and display connections that prompt viewers to think of the world in a radically new way. This intention emerges in the writings of Miklós Erdély as well. Erdély uses the metaphor of a hologram, which consists of (broken) pieces each of which provides a complete image. Thus, Erdély is not saying that the radical variation in the parts is what gives rise to a unity, but his starting point is the common core of the parts. Still, he does not merely expect that the artwork be complete, but also that in perceiving it, the “absolute new should appear, giving rise to a metamorphosis during which “the nonexistent metamorphoses into an existent”. But according to Erdély, this metamorphosis takes place not in the world, but in the audience. In Deleuze’s cinematic writings, the “irrational gap” among images provides a basis for the workings of creative thought that is capable of conceiving something radically new. 
 
But Erdély and Deleuze approach the dynamics of perception and thinking from opposite directions. For Erdély, the piecing together of distant bits (images) of reality manifests itself in the organic nature of consciousness. For Deleuze, the “irrationality” of the gap can never become completely resolved, cannot be overcome, not even by a most creative consciousness.

According to the essay, Erdély’s conception of montage lies in between Eisenstein and Deleuze in that it is through considering the relations between bits of reality that are far flung from each other that he strives to attain a “complete”, that is, organic discovery of the one and only reality.





Kapcsolódó írások:
  • Erdély Miklós mint film
  • Szabadságtechnikai gyakorlatok
  • A filmes performativitás
  • „Farinelli testetlen trillái”
  • A „midőn“-effektus mint a teatralitás jelenléte Erdély Miklós filmjeiben
  • „Montázsgesztus és igazságeffektus“
  • A strukturalizmustól a kabbaláig