Szerző:
Vajdovich Györgyi|
Felviteli dátum: 2010. 01. 05.
|
Típus: Cikk, tanulmány
|
Témakör: Magyar filmkánon
|
Megjelent:
Metropolis - 2009 / 3 - Magyar filmkánon
„Az egyszerű néző cirkuszi szórakozása”
Az 1931 és 1945 közötti magyar filmek megjelenítése a magyar filmtörténeti monográfiákban
(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2009/3., a magyar filmkánont tárgyaló számában olvasható.)
Vajdovich Györgyi tanulmánya az 1931 és 1945 közötti magyar film kanonizálási problémájáról szól. Ebben az időszakban jórészt műfaji filmek készültek Magyarországon, melyek a közvélekedés szerint elég gyenge színvonalúak és meglehetősen egyformák. Egy-két elismert művészfilmes kísérlettől eltekintve (pl. Szőts István: Emberek a havason, Fejős Pál: Tavaszi zápor) a korszak egésze háttérbe szorul az átfogó magyar és idegen nyelvű filmtörténetekben, valamint a különböző értékkijelölő listákon.
A szerző azt a kérdést veti fel, hogy a korszak ilyen mértékű alulreprezentáltsága és negatív megítélése mennyiben következménye a korszakról szóló filmtörténeti monográfiákban megjelenő képnek.
Az 1931-45 közötti időszak filmjeiről alapos áttekintést Nemeskürty István készített az 1960-as években, majd 1983-ban. Ő a korszak leírásakor a hatvanas évek filmesztétikájának megfelelően a filmek megítélésekor elsősorban a szerzőiség és a művészi igényesség szempontjait alkalmazta, minek következtében a műfaji alapokon nyugvó filmgyártást alapvetően gyenge színvonalúnak találta és csak alig néhány művet és rendezőt jelölt meg értékként. A szerzői nézőpont következménye az, hogy olyan alapművek sem kerültek be a kánonba, melyek rendkívül sikeresek voltak a korban, és a továbbiakban műfaji sorozatok kiindulópontját képezték (pl. Meseautó, Halálos tavasz).
A korszakkal foglalkozó filmtörténészek közül először Szalay Károly, majd Balogh Gyöngyi és Király Jenő tanulmányozta a kor filmjeit műfaji szempontból, ők viszont nem törekedtek kánon felvázolására, így bár műveikből kirajzolódik egy műfaji skála, nem különböztetnek meg értékes és értéktelen műveket. Ennek következtében, annak ellenére, hogy mára világossá vált, hogy egy műfaji filmes filmgyártást alapvetően szerzői filmes szempontok szerint, a műfaji filmes szempontok figyelmen kívül hagyásával megítélni nem lehet, a korszakról kialakult, általánosan elfogadott vélekedésben a mai napig a hatvanas években lefektetett kánon a mérvadó.
Angol összefoglaló:
Györgyi Vajdovich:
Circus Entertainment for the Simple Viewer
The Representation of Hungarian Films of 1931–1945 in Hungarian Film History Books
The essay by Györgyi Vajdovich focuses on canonization problems for Hungarian films made between 1931 and 1945. In this period, it was mostly genre films that were produced in Hungary, which are commonly regarded as being of poor quality and rather similar to one another. Apart from a couple of renowned art film attempts (for example, István Szőts: Men in the Alps, Pál Fejős: Spring Shower), the entire period is pushed in the background when it comes to comprehensive film histories in Hungarian as well as other languages, and also to various evaluation lists. The author raises the question: to what extent is the degree of underrepresentation and negative assessment of the era a consequence of the image emerging in film history monographs about the era.
In the 1960s and subsequently in 1983, István Nemeskürty prepared a thorough overview of the films of the 1931–1945 period. In describing the era, in accordance with the film aesthetics of the 1960s, he was primarily applying the considerations of authorship and artistic quality in his assessment of the films; based on these, he found the genre-based film production basically of poor quality and selected only a handful of films and directors as valuable. The author’s perspective had the consequence that the canon would exclude basic films that were highly successful in their day and would later serve as points of departure for genre series (for example, Car of Dreams, Deadly Spring). Among the film historians studying the era, first it was Károly Szalay and then Gyöngyi Balogh and Jenő Király who examined the films of the period from a genre-based perspective, but their goal was not to outline the canon, and as a result, they did not distinguish valuable films from worthless ones despite the fact that a genre scale did emerge from their works. As a result, despite the fact that it has by now become clear that genre-based film production cannot be assessed via fundamentally author-based cinematographic considerations, to this day, it is the canon laid out in the 1960s that prevails within the generally received view about the era. |
Kapcsolódó írások:
Mérték és érték
A filmkánonok politikája
Benne lenne?
|
