Varga Zoltán

A horrorfilm – Annotált filmográfia


1895

The Execution of Mary Stuart (Stuart Mária kivégzése, Alfred Clark)

A nyíltszíni lefejezés stop-trükkje olyan hitelesre sikeredett, hogy sok korabeli néző azt hitte, egy színész tényleg életét áldozta a felvételért.

 

 

1896

Le Manoir du diable (Az ördög kastélya, Georges Melies)

A kétperces produkcióban a kastélyba repülő denevér Mephistóvá változik, akit csak feszülettel sikerült elűzni. A műfaj első reprezentánsaként tartják számon. 

 

 

Escamotage d’une dame au theatre Robert Houdin (Egy asszony eltűnése, Georges Melies)

Egy asszony eltűnik és átváltozik csontvázzá. A trükkfelvétel fölavatja a horror egyik alappillérénak számító átváltozás motívumát.

 

 

1906

The Haunted Hotel (Kísértet járta szálloda, James Stuart Blackton)

Animációs trükkfelvételek teremtik meg az illúziót, hogy a szállodát kísértet tartja hatalmában.

 

 

1908

Dr. Jekyll and Mr. Hyde (William N. Selig)

Stevenson kisregényének első filmes adaptációja.

 

 

1910

Frankenstein (J. Searle Dawley)

Mary Shelley regényének első földolgozása, amely Edison vállalatánál készült. A szörny (Charles Ogle játssza) keletkezését egy viaszbábu olvadásának visszafelé történő levetítésével oldották meg.

 

 

1913

Der Student von Prag (A prágai diák, Stellan Rye)

A tükörképét eladó szegény diák történetének első filmváltozata a doppelgänger-tematika debütálása a filmvásznon. A sztorit az expresszionizmus is földolgozza (Henrik Galeen, 1926).

 

The Lunactics (Őrültek, Maurice Tourneur)

A Dr. Kátrány és Toll professzor módszere című Poe-novellán alapuló Grand Guignol-darab negyedórás adaptációja.

 

Balaoo (Victorin Jasset)

Gaston Leroux írása nyomán a tudós emberszabású majma beleszeret a doktor unokahúgába – korai variáció a szépség és a szörnyeteg örök témájára. Az emberszabású majom a néma rémfilm kedvelt szereplője lesz (pl. The Ape, 1917)

 

 

1915

Gólem (Paul Wegener)

Az életre hívott agyagóriás népe védelmezőjéből tomboló veszedelemmé válik. Folytatásai a horrorfilm történetének első sequeljei: Gólem és a táncosnő (1917); Gólem, ahogy a világra jött (1920), mindkettő Wegener rendezésében.

 

Homunculus (Otto Rippert)

A Gólemhez hasonlóan a mesterséges ember témáját boncolgató sorozatban az érzelmek nélkül született ember (Olaf Fönss) végül diktátor lesz.

 

Mortmain (Theodor Marston)

Arthur Train regénye nyomán először jelenik meg a műfajban a kontrollálhatatlan, önállósuló kézfej mint borzalomforrás.

 

The Devil’s Daughter (Frank Powell)

A The Vampire címen is ismert film Theda Bara vamp-szerepeinek, végzetes csábítóinak egyik reprezentánsa, amely előrevetíti a természetfeletti vámpír figuráját.

 

Life Without Soul (Lélek nélkül, Joseph W. Smiley)

A Frankenstein nagyvonalú földolgozásában a cselekmény java álomként játszódik le.

 

 

1919

Das Kabinett des Dr. Caligari (Dr. Caligari, Robert Wiene)

Hogyan látja egy őrült a világot? Erre az alcímre a mutatványos Caligari és az alvajáró Cesare keltette rettegés ad választ ízig-vérig expresszionista kivitelezésben, amely jelentős sikert arat a tengerentúlon.

 

 

1920

Dr. Jekyll and Mr. Hyde (John S. Robertson)

A Jekyll/Hyde-történet első nagyjátékfilmes verziója, amelyben álom-keretbe illeszkednek a fantasztikus események.

 

 

1921

Drakula halála (Lajthay Károly)

Az elveszett magyar film igen lazán kapcsolódik a Stoker-figurához, mégis hozzá köthető a vámpír megjelenése a filmtörténetben.

 

 

1922

Nosferatu – eine Symphonie des Grauens (Nosferatu –­ A borzalom szimfóniája, Friedrich Wilhelm Murnau)

A Drakula nem hivatalos adaptációja megalapozza a vámpírfilm szubzsánerét és az expresszionizmus egyik csúcsteljesítményévé válik; Orlock gróf szerepében Max Schreck maga a testet öltött iszonyat.

 

Häxan (Boszorkányság minden korban, Benjamin Christensen)

A dán rendező látomásos filmjében dokumentumanyagokból és fikciós elemekből épül föl a középkori és a modern boszorkányság bemutatása.

 

 

1924

Orlacs Hände (Orlac kezei, Robert Wiene)

Maurice Renard regényének expresszionista megfilmesítése: a transzplantációt követően a zongorista új kézfejein átveszi az uralmat a kézfejek előző gazdája.

 

Panoptikum (Paul Leni)

A viaszbábuk történetének antológiája (köztük Hasfelmetsző Jackkel) későbbi horrorkomédiákat előlegez meg.

 

 

1925

The Phantom of the Opera (Az operaház  fantomja, Rupert Julian)

Lon Chaney, az “ezerarcú ember”, az innovatív maszktechnika géniusza pályafutásának talán legfontosabb szerepében látható a húszas évek egyik legjelentősebb és legszebben kivitelezett, nagyívű rémfilmjében.

 

 

1926

Magician (Rex Ingram)

Számos horrorszüzsét megelőlegezve, egy alkímistának (Paul Wegener) egy szűz vérére van szüksége, hogy életet kreáljon. A megfelelő lány fölkutatásában törpe szolgája segédkezik.

 

 

1927

London After Midnight (London éjfél után, Tod Browning)

Az elveszett film fontos lépés a vámpírfilm felé: Lon Chaney ál-vámpírt személyest meg.

 

The Unknown (Az ismeretlen, Tod Browning)

Cirkuszi macabre, ahol Lon Chaney félkarúnak álcázza magát, hogy megússzon egy gyilkosságot, és szerelme (Joan Crawford) kedvéért ténylegesen amputáltatja végtagjait, de megszállottsága borzalmas végzettel sújtja.

 

The Wizard (A varázsló, Richard Rosson)

Az elveszett filmben az őrült doktor és majma okoznak bonyodalmakat, Leroux Balaoo című regénye nyomán.

 

The Cat and the Canary (A macska és a kanári, Paul Leni)

John Willard darabja az örökösnőről, akit a rokonok őrületbe akarnak kergetni, Leni megfilmesítésében az “öreg sötét ház” alapszituációjának korai klasszikusa lesz. Hasonló a rendező utolsó filmje is (The Last Warning, 1929).

 

 

1928

The Man Who Laughs (A nevető ember, Paul Leni)

Victor Hugo regényét követve Conrad Veidt látható az eltorzult arcú, vigyorgó férfi szerepében.

 

Terror (Roy del Ruth)

Az egyik első hangos horrorfilm a Warner stúdió második teljes egészében hangos filmje; a dekádban sokat variált “öreg sötét ház” témájában.

 

 

1931

Dracula (Tod Browning)

A Universal horrorszériájának nyitánya a Drakula színpadi verziójának megfilmesítése. Lugosi Béla esszenciális Drakula-alakítása a színészt a vámpír szinonimájává avatja. A film révén legitimmé válik a természetfeletti és a gótikus közeg mint a műfaj bázisa.

 

Frankenstein (James Whale)

A brit direktor hollywoodi remekével megszületik a Shelley-regény emblematikus földolgozása: Dr. Frankenstein monstruma a tömegkultúrában összefonódik Boris Karloff figurájával és Jack H. Pierce maszkmesteri leleményével.

 

 

1932

Dr. Jekyll and Mr. Hyde (Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Rouben Mamoulian)

Műfajtörténeti mérföldkő. A kettéhasadt énjével küszködő doktor története expresszionista formanyelven, invenciózus trükkfelvételekkel adatik elő; Fredric March Jekyllje a karakter narcisztikus oldalát és az elfojtott szexualitást élezi ki, míg Hyde-figurája animális, gátlástalan monstrum.

 

Vampyr (Vámpír, Carl Theodor Dreyer)

Hallucinatorikus utazás az experimentalizmus és a horror homályzónájában: a falut megigéző vámpír utáni kutatás fény és árnyék harcából a szürkét teszi győztessé. Legendás álomjelenetében a főhős a koporsójából tekint a világra.

 

The Mummy (A Múmia, Karl Freund)

A Drakula operatőre a vágyakozó monstrum alakjában újabb kitűnő karakterszerepet biztosít Boris Karloffnak a Drakula cselekményére emlékeztető, némafilm-reflexiókat tartalmazó filmben.

 

The Old Dark House (Öreg sötét ház, James Whale)

A titokzatos család és a baljós ház toposza, komikus felhangokkal.

 

Freaks (Szörnyszülöttek, Tod Browning)

A valódi torzszülöttekkel forgatott cirkuszi groteszk financiális bukás és kritikai kiátkozás, több helyütt betiltás áldozata. Rehabilitációjára évtizedek múlva került sor.

 

 

The White Zombie (A fehér zombi, Victor Halperian)

A korai zombifilmben Lugosi Béla vudu varázslóként látható, aki élőhalott rabszolgáknak parancsol.

 

Murders in the Rue Morgue (Robert Florey)

Poe-motívumokból építkezve, az őrült tudós és a megvadult majom kombinációja látható, az előbbi szerepében Lugosi Bélával.

 

 

1933

Mistery of the Wax Museum (A viaszmúzeum rejtélye, Michael Curtiz)

Lionel Atwill, a zsáner egyik kultszínésze játssza Igort, a viaszbábuihoz szerves matériát fölhasználó szobrászt.

 

The Invisible Man (A láthatatlan ember, James Whale)

A láthatatlanná vált tudós képtelen kontrollálni hatalmi tébolyát. Whale újabb sikeres sci-fi rémfilmjében John Fulton trükkjei a speciális effektek mérföldkövei.

 

King Kong (Merian C. Cooper – Ernest B. Schoedsack)

Minden szörnyfilmek legjelesebb darabja a szép és a szörnyeteg variációja, ahol a vadonból elhurcolt óriásgorilla – szó szerint – lecsap a civilizációra, mialatt szőke szerelme (Fay Wray) menekül előle. A horror szemszögéből kiemelendők pszichoszexuális olvasatai.

 

 

1934

The Black Cat (Edgar G. Ulmer)

Az első pszichohorrorként számon tartott, Poe-hoz lazán kapcsolódó film Lugosi Béla és Boris Karloff első közös szereplése. Hamarosan együtt lépnek föl a The Ravenben és a The Invisible Rayben is.

 

 

1935

Bride of Frankenstein (Frankenstein menyasszonya, James Whale)

A parodisztikus élell dúsított briliáns sequelben Frankenstein a nála (is) őrültebb Pretorius doktor oldalán visszatér, hogy élet és halál titkát kutassa. A szörny arája szerepében Elsa Lanchester.

 

Mad Love (Karl Freund)

Az Orlacs Hände MGM remake-jében Peter Lorre az őrült sebész, akit szerelmi tébolya sarkall bizarr orvosi praktikákra.

 

Mark of the Vampire (A vámpír jele, Tod Browning)

Lugosi Béla ismét Browning rendezésében: vámpírfigurája ezúttal nem valódi.

 

Werewolf of London (A londoni rém, Stuart Walker)

Nem utoljára a filmtörténetben, farkasember garázdálkodik Londonban a Universal korai, elfeledett vérfarkas-filmjében.

 

 

1936

Dracula’s Daughter (Drakula lánya, Lambert Hillyer)

A Drakula míves sequelje az első nyíltan leszbikus film: a magyar grófnő szabadulni szeretne vámpír-lététől, hiába: fogait továbbra is fiatal lányokra és egy gavallér pszichiáterre feni.

 

 

1939

The Tower of London (Ronald V. Lee)

XIV. századi közegbe helyezett gótikus rémfilm; Boris Karloff hóhérszerepben.

 

Son of Frankenstein (Frankenstein fia, Ronald V. Lee)

A Frankenstein-dinasztia sagája új rendezőt kap, de a produkció igazi meglepetése a torz Igor szerepében brillírozó Lugosi Béla.

 

 

1941

The Wolf Man (Farkasember, George Waggner)

A farkasember-filmek mintaadó darabja a Universal horrorsorozatának utolsó jelentős produkciója. Noha az átváltozás-jelenetek és a rémmaszk kissé már elavultak, sejtelemes-misztikus atmoszféráját megőrizte a film.

 

Dr. Jekyll and Mr. Hyde (Ördög az emberben, Victor Fleming)

Az akadémikus Jekyll/Hyde-verzió különlegessége két freudista álomszekvencia és egy sajátos szerepcsere: Ingrid Bergman látható a prostituált, Lana Turner pedig az ara szerepében.

 

 

1942

Cat People (Macskaemberek, Jacques Tourneur)

Val Lewton kis költségvetésű “horror-szekciójának” első filmje, amely “a szörny a sötétben” ellipszisével és a kettős (természetfeletti és racionális) olvasatra való törekvéssel művészi igényű rémfilm-esztétikát eredményez és műfaji határkővé válik. A mai napig prduktív sokktechnika, a “busz-effektus” (a feszültséghelyzet sokkhatással való föloldása) is itt debütál.

 

 

1943

Frankenstein Meets the Wolf Man (Frankenstein és a vérfarkas, Roy William Neill)

A klasszikus monstrumok cross-over filmjeinek nyitánya (további képviselői a 40-es években: Frankenstein Háza, Drakula háza).

 

I Walked With a Zombie (Egy zombival sétáltam, Jacques Tourneur )

A karib-tengeri szigeten űzött vudu mágiába kalauzol a Lewton-Tourneur páros újabb sejtelmes remekműve.

 

The Leopard Man (Leopárdember, Jacques Tourneur)

A Cat People maszkulin párdarabja, kevéssé titokzatos befejezéssel.

 

The Seventh Victim (A hetedik áldozat, Mark Robson)

Egy lány New York-i nővérét meglátogatva sátánisták körében találja magát; a műfaj is első ízben tesz náluk látogatást.

 

 

1944

The Uninvited (A hívatlanok, Lewis Allen)

A Paramount jelentős kísértetfilmjében egy testvérpár találja magát szembe az elhagyatott házzal és a rejtélyekkel.

 

1945

The Body Snatcher (A hullarabló, Robert Wise)

A Robert L. Stevenson elbeszélése alapján forgatott film jutalomjáték Lugosi Bélának.

 

Dead of Night (Basil Dearden, Alberto Cavalcanti, Robert Hamer, Charles Chrichton)

A vígjátékairól híres Ealing stúdió kirándulása a műfajban hátborzongató szkeccsfilm: öt színvonalas rémtörténet elevenedik meg.

 

1946

Beast With Five Fingers (Robert Florey)

A zongoristát (Peter Lorre) megelevenedő elvesztett kézfeje kísérti. A film társrendezője Luis Bunuel (lásd Öldöklő angyal); a remake-ben (The Hand [A kéz], Oliver Stone, 1981) képregényrajzoló a főhős (Michael Caine).

 

 

1951

The Thing from Another World (A lény, egy másik világból, Howard Hawks – Christian Nyby)

“Figyeljétek az eget!”: az Északi-sarkra érkező, vérrel táplálkozó növénylény terjedése a vörös veszély allegóriája, amely az inváziós sci-fi horror (pl. Blob, 1958; Brain Eaters, 1958) programfilmje lesz.

 

 

1953

House of Wax (Viaszbabák háza, André de Tóth)

A magyar rendező filmjében a viaszbabák őrült szobrásza szerepében először kerül a műfaj reflektorfényébe Vincent Price.

 

The Beast from 20 000 Fathoms (Pánik New Yorkban, Eugéne Lourié)

Az atomrobbantás hatására revitalizálódó őshüllő New Yorkban tombol, példát mutatva a korszak számos óriásgyíkjának (It Came From Beneath the Sea [1955], Behemoth [1959]).

 

 

1954

Them! (Ők!, Gordon Douglas)

A radioaktív sugárzástól óriássá változott hangyák inváziója útjára bocsátja az óriásrovarok egész sorát (pókok: Tarantula, 1955; sáskák: Deadly Mantis, 1957; szöcskék: Beginning of the End, 1957; skorpiók: Black Scorpion, 1959)

 

Creature from Black Lagoon (A fekete lagúna szörnye, Jack Arnold)

Klasszkus B-filmes variáció a szépség és a szörnyeteg témájára az Amazonas archaikus időkből visszamaradt halemberével.

 

Gojira (Inoshiro Honda)

A japán film óriásszörnyes sci-fi horrorjainak kitűnő nyitánya, a Tokióra rászabaduló őslényről. Társai: Gigantis, 1955; Rodan, 1956; Varan, 1958; Mothra, 1961).

 

 

1955

The Quatermass Xperiment (A Quatermass kísérlet, Val Guest)

A növényi spórákkal kereszteződő asztronauta televíziós sci-fi horror sorozatának filmváltozata nagy sikert arat és meggyőzi a Hammer stúdiót a horror piacképességéről.

 

 

1956

I vampiri (Riccardo Freda)

Az olasz filmgyártás első horrorja egy őrült tudósról, aki nők vérét veszi, hogy biztosítsa hercegnő szeretője örök fiatalságát.

 

Invasion of the Body Snatchers (A testrablók támadása, Don Siegel)

Jack Finney regényének adaptációjában az űrbéli offenzíva a kisváros lakosságát érzelemmentes klónokra cseréli le. Philip Kaufman remake-je (1978) nagyvárosba helyezi, Abel Ferraráé (1993) katonai támaszpontra variálja a klasszikus témát, s mindannyiuknál más a végkifejlet.

 

 

1957

Curse of Frankenstein (Frankenstein átka, Terence Fisher)

A brit Hammer stúdió első klasszikus horror remake-jével elindítja horrorszériáját, s megalapozza két védjegyét: a színes látványvilágot és a nyíltszíni kegyetlenséget.

 

I was a Teenage Frankenstein (Herbert L. Strock)

Az AIP az autósmozik tiniközönségéhez szabja a klasszikus horrorfigurákat (lásd még I was a Teenage Werewolf, 1957).

 

 

1958

The Fly (A légy, Kurt Neumann)

Légyemberré mutálódik a teleportációval kísérletező tudós. A remake (David Cronenberg, 1986) folyamatszerűen mutatja be az átváltozást.

 

Horror of Dracula (Drakula borzalma, Terence Fisher)

A Hammer Drakula-adaptációja az első színes verziója a vérszívó gróf történetének, amelyben Christopher Lee  címszerepléseLugosiéval vetélkedő markáns karakterábrázolás. Fő jellegzetességei a Technicolor rikító színvilága, a barokkos díszletek és a mértéktartó rendezés.

 

Night of the Demon (A démon éjszakája, Jacques Tourneur)

A vizuálisan és dramaturgiailag legmívesebb horrorfilmek egyikében az átok sújtotta pszichiátert ördögimádó fenyegeti, és versenyt fut az idővel az életéért.

 

 

1959

Plan 9 from Outer Space (Kilences terv a világűrből, Edward d. Wood Jr.)

A minden idők legrosszabb filmjeként tisztelt/lesajnált sci-fi horror Lugosi Béla posztumusz filmje, ahol az űrlények zombiként támasztják föl a holtakat.

 

The Twilight Zone (Homályzóna)

1959 és 1964 között sugárzott legendás televíziós sorozat “meghökkentő mesékkel”.

 

House on Haunted Hill (William Castle)

A mozi interaktív jellegével kísérletező rendező-producer emblematikus trükkje volt a csontváz lebegtetése filmje vetítése alatt. Ugyanebben az évben Tingler című munkáját elektromos szerkenytűkkel tette hajmeresztőbbé.

 

Les Yeux sans visage (Szemek arc nélkül, Georges Franju)

Egy tudós a lánya arcának rekonstrukciójával kísérletezik. A fekete-fehér vízióban a Cocteau-ra hajazó szürreális jelenetek és a gore-t előlegző émelyítő effektusok megférnek egymás mellett. Hasonló témával debütál a zsánerben a spanyol Jesus Franco (Gritos en la noche [1962]).

 

 

1960

Psycho (Alfred Hitchcock)

Tartsuk bár thrillernek vagy horrornak Hitchcock remekművét, hatása mindkét műfaj számára kulcsfontosságú. A zuhanyjelenet zöld utat ad a sokktechnikának, Norman Bates portréja a lélektani horroroknak jelöli ki a csapásirányt. Folytatásai: Psycho II (Richard Franklin, 1983); Psycho III (Anthony Perkins, 1986); Psycho IV – A kezdet (Mick Garris, 1990).  

 

La Maschera del Demonio (A démon maszkja, Mario Bava)

Gogol Víj című elbeszéléséből az operatőr-rendező az európai gótikus horror etalonját készíti el boszorkányokról és vámpírokról, s a műfaj fétisszínésznőjévé teszi Barbara Steele-t (pl. Nightmare Castle, Mario Caiano, 1964).

 

Peeping Tom (Kamerales, Michael Powell)

Az egykor megbukott, ma kultuszfilmként rajongott lélektani rémfilm megelőzte a korát: főhőse, a zavarodott operatőr filmre veszi áldozatai meggyilkolását, és ezzel képlékennyé teszi (rém)film és nézője kényelmes pozícióját.

 

Village of the Damned (Elátkozottak faluja, Wolf Rilla)

A földönkívüliektől származó gyermekek telepatikus képességeikkel egy falu lakosságát terrorizálják. Folytatása a Children of the Damned (Anton Leader, 1963).

 

House of Usher (Roger Corman)

A rendező-producer harsány hatásokban bővelkedő Poe-sorozatának nyitánya, a későbbiekben is főszerepet játszó Vincent Price-szal. A további tételek: Pit and the Pendulum (1961), The  Premature Burial (1962), Tales of Terror (1962), The Raven (1963), The Haunted Palace (1963), The Masque of the Red Death (1964), The Tomb of Ligeia (1965). 

 

1961

The Innocents (Az ártatlanok, Jack Clayton)

Henry James A csavar fordul egyet című kisregényének legfontosabb adaptációja. A rendezés és Freddie Francis fényképezése nagyhatású expresszionista stilizációval teljesítik ki a narratív kétértelműséget.

 

Curse of the Werewolf (A farkasember átka, Terence Fisher)

A Hammer farkasember-verziója, Oliver Reeddel a főszerepben, Guy Endore regénye nyomán.

 

Homicidal (William Castle)

Az első emlékezetes Psycho-epigonok egyike, melynek vetítéseit “rémület-szünetek” tagolták.

 

 

1962

Carnival of Souls (Lelkek forgataga, Herk Harvey)

Autóbalesete óta a magányos Maryt fantom üldözi, s lassan elvész látomásaiban és álmaiban. A low-budget rémfilm találkozása a modernista művészfilmmel.

 

What Ever Happened to Baby Jane? (Mi történt Baby Jane-nel?, Robert Aldrich)

Lélektani horror Hollywoodban: az egykori sztárszínésznők (Joan Crawford és Bette Davis) megkeseredett nővérekként hadakoznak egymással. Küzdelmük számos, idős hölgyekre fókuszáló rémfilmet ihletett (pl. Aldrich: Hush… Hush Sweet Charlotte, 1964; Lee Katzin: Mi történt Alice nénivel?, 1978).

 

1963

The Birds (Madarak, Alfred Hitchcock)

A kisváros ellen mindennapi madarak indítanak offenzívát a hideg szőkeség (Tippi Hedren) érkezése után. Metafizikai, ökológiai, mélylélektani és politikai olvasat lehetőségei az alapfilmben – az epigonokban elsősorban az állattámadás szenzációja (Frogs, 1972; Night of the Lepus, 1973; Dogs, 1976; Day of the Animals, 1977; Piranha, 1978).   

 

I tre volti della Paura (A félelem három arca, Mario Bava)

A kifinomult gótikus horror mágusának egyik legfontosabb filmje három rémtörténetet tartalmaz.

 

The Haunting (A ház hideg szíve, Robert Wise)

A kortárs tudóscsapat a baljós Hill House rejtelmeit kutatva a másvilággal kerül szembe. A gótikus horror tradíciója modern perspektívában: a Val Lewtontól örökölt sejtetés értelmeződik a kísértetkastély toposzára, és hozzáadódnak a lélektani horror vívmányai.

 

Dementia 13 (Francis Ford Coppola)

A majdani új-hollywoodi rendező zsengéjében a gótikus kastély lakóit baltás gyilkos üldözi, akit gyerekkori trauma kísért.

 

Blood Feast (Vérlakoma, Herschell Gordon Lewis)

Az óegyiptomi istennő kultuszának áldozó sorozatgyilkost szerepeltető trashfilmben a véres tettek naturalista, részletező megjelenítésével kodifikálódik a gore alműfaja.

 

 

1964

Repulsion (Iszonyat, Roman Polanski)

A célorientált narratíva felszámolása és Gilbert Taylor vizionárius fényképezése az ön- és közveszélyes Carol (Catherine Deneuve) szubjektivitásába vezet be, ahol az otthon szürreális hellyé válik, és minden sarokban szatír rejtezik. 

 

Blood and Black Lace (Vér és fekete csipke, Mario Bava)

A divatvilágban áldozatokat szedő arctalan gyilkos terrorja megalapozza a giallót: a speciálisan olasz alműfaj a bűnügyi narratívára a rémfilm kelléktárát alkalmazza (Dario Argento: The Bird with a Crystal Plumage, 1970; Four Flyes on Grey Velvet, 1971; Aldo Lado: Who Saw Her Die?, 1972).

 

The Last Man on Earth (Az utolsó ember a Földön, Sidney Salkow)

Richard Matheson regényének (I Am Legend) adaptációjában Vincent Price az utolsó ember a vámpírok disztopikus világában, akit a vérszívók éjszakánként ostromolnak.

 

Kaidan (Kobayashi Masahi)

A négy fantasztikus történetből álló antológia a japán filmművészet egyik jelentős alkotása.

 

 

1965

The Terror of Dr. Hitchcock (Riccardo Freda – Mario Bava)

Kétes ízlésű tiszteletadás a címben idézett rendező előtt, amennyiben a doktor nekrofil őrült, aki új feleségének vérével szeretné életre kelteni halott aráját.

 

 

1967

The Fearless Vampire Killers (Vámpírok bálja, Roman Polanski)

A kitűnő vámpírparódia komoly horrorként is értelmezhető, amennyiben megelőlegzi a műfaj alkotásait további két évtizedre meghatározó végkifejletet, a gonosz győzelmét.

 

 

1968

The Night of the Living Dead (Az élőhalottak éjszakája, George A. Romero)

A miminál-eszközökkel készített, dokumentarista stílusú zombifilm forradalmasítja a műfajt és a zombi karakterét. Az ostrom-szituáción túllépve, Romero az apokalipszisre nyit ablakot, melyet zombi-tetralógiája további darabjai fejtenek ki (Holtak hajnala, 1978; Day of the Dead, 1985; Holtak földje, 2005).

 

Rosemary’s Baby (Rosemary gyermeke, Roman Polanski)

A pszichológiai horror etalonjában egy harmonikus fiatalasszony (Mia Farrow) roppan össze, ám pszichózisa mögött talán csakugyan ördögi titkok lappanganak, és a Sátán gyermekének megszületése a tét. Művészi színvonala és szubverzivitása az újjáéledő amerikai film egyik fontos darabjává teszik.

 

Witchfinder General (Michael Reeves)

Vincent Price boszorkányvadász tábornokként az angol (horror)film tragikusan elhunyt ígérete, Michael Reeves történelmi színekben, Cromwell idejében játszódó alkotásában.

 

Le viol du vampire (A vámpír meggyalázása, Jean Rollin)

A szexvámpírfilm egyik alapvető darabjában az inkoherens narráció és a pop-art dekoráció révén Rollin a populáris és ezoterikus film között lavírozik, és kidolgozza főbb szerzői kézjegyeit, melyeket viszontlátunk pl. La Vampire nue (1969) és Le Frisson des Vampires (1970) című munkáiban is.

 

Vargtimmen (Farkasok órája, Ingmar Bergman)

A svéd művész szürrealista pszichodrámáját a horrorfilmek között is jegyzik.

 

 

1970

The Vampire Lovers (A vámpír szeretők, Roy Ward Baker)

Sheridan Le Fanu Carmilla című elbeszélésének földolgozása a Hammer egyik legfontosabb alkotása: kései, kifejezetten erotikus töltetű vámpírfilmjeinek nyitánya. Folytatásaival (Lust for a Vampire [Jimmy Sangster, 1971], Twins of Evil [John Hough, 1971]) a leszbikus vámpírfilm trilógiáját alkotják.

 

El conde Dracula (Drakula gróf, Jesus Franco)

A Stoker-regény harmadik hivatalos adaptációjában is Christopher Lee a címszereplő. Szikár látványvilág és támadásba lendülő kitömött állatok.

 

 

1971

Countess Dracula (Drakula grófnő, Peter Sasdy)

A magyar származású rendező Hammer-filmje Báthory Erzsébetről, aki ekkoriban többször vérfürdőzik (pl. Walerian Borowczyk: Contes Immoraux [Erkölcstelen mesék], 1974).

 

The Abominable Dr. Phibes (Robert Fuest)

A halottnak hitt doktor (Vincent Price) változatos módon áll bosszút a felesége haláláért felelős orvosokon. Price a folytatásban is eljátszotta a címszereplőt (1972).

 

Fright (Peter Collinson)

A kevéssé ismert brit film az elszigetelt lány és a bébiszitterekre leselkedő gyilkos történetmintájának első variációja (lásd When a Stranger Calls, 1979, 2006).

 

Last House on the Left (Az utolsó ház balra, Wes Craven)

Craven hírhedt debütálása Ingmar Bergman Szűzforrásának kortárs amerikai közegre értelmezett remake-je: a virággyermekek generációjának cinikus, szadista deflorációja.

 

La noche del terror ciego (Amando de Ossori)

A Romero inspirálta zombi-trend spanyol éllovasában a Gonosz XIII. századi lovagjai támadnak föl, hogy az élők vérével táplálkozzanak.

 

Vampyros Lesbos (Jesus Franco)

A Drakula feminin variációja a rendezőnél elmaradhatatlan leszbikus szexualitásra értelmezve.

 

Let’s Scare Jessica to Death (Ijesszük halálra Jessicát!, John D. Hancock)

Az elfeledett pszichohorror a Dr. Caligari kései amerikai leszármazottjaként is fölfogható: Jessica, miután kiengedik a szanatóriumból, vidéki házba költözik, ahol egy vámpírlány és más, szellemes borzalmak várnak rá.

 

 

1973

The Exorcist (Az ördögűző, William Friedkin)

Tömeghisztériát vált ki és óriási sikert arat a démontól megszállott lány és ördögűzői rémdrámája. Dramaturgiája még a klasszikus feszültségteremtésre épül, stilisztikája viszont a radikalizálódó ábrázolásmódnak szerez fősodorbeli polgárjogot. Folytatásai (Ördögűző II – Az eretnek, Ördögűző III) anyagilag és művészileg is sikertelenek.

 

The Wicker Man (Robin Hardy)

Nagyra becsült, ám kevéssé elhíresült rémfilm pogány rituálékkal a rejtély fókuszában, Christopher Lee epizódszereplésével, Anthony Shaffer (Frenzy) forgatókönyvéből.

 

Female Vampire (Jesus Franco)

A nyughatatlan Karnstein-hősnő (Lina Romay) valamennyi szexpartnerére halál vár – Franco a szexvámpírfilm egyik etalonjában leszbikus szexfilm és onirikus vízió között ingázik.

 

Don’t Look Now (Ne nézz vissza!, Nicolas Roeg)

A műfaj egyik legszebb és leghatásosabb alkotása időfelbontásos elbeszélést alkalmazó lélektani horror a látnoki képességű férfi (Donald Sutherland) tragédiájáról, a nyomasztó Velencében.

 

The Legend of the Seven Golden Vampires (Van Helsing és a hét aranyvámpír, 1974, Roy Ward Baker)

A Hammer stúdió és a Shaw Brothers közös produkciójában a Drakula-történetbe a kung-fu- és a zombifilm sajátosságai keverednek.

 

1974

Black Christmas (Fekete karácsony, Bob Clark)

A slasher kanadai úttörőjében egy lánykollégium tagjait fenyegeti az obszcén telefonáló. Egyedülálló, hogy nem derül fény a gyilkos kilétére, és függőben marad a befejezés.

 

The Texas Chainsaw Massacre (A texasi láncfűrészes gyilkosságok, Tobe Hooper)

A műfaj egyik legfontosabb és legerőteljesebb filmjének paradoxona, hogy rendkívül erőszakos cselekményéből csak töredéke kerül nyíltszíni bemutatásra, és domináns dokumentarista stílusa a sokkoló fináléban avantgarde-ra vált. Esszenciális horror.

 

Jaws (Cápa, Steven Spielberg)

A tengerparti városkára támadó cápa blockbuster horrorkalandja folytatások sorát (Cápa II, Cápa III, A cápa bosszúja) és az állathorrorok (pl. Grizzly [1976], Alligator [1980]) elszaporodását eredményezi.

 

Vampyres – Daughters of Dracula (José Ramón Larraz)

Két biszexuális lány vámpírként tevékenykedik az erotikus euro-horror finoman kidolgozott, rejtélyekre fogékony, álomszerű képviselőjében.

 

 

1975

Shivers (Hideglelés, David Cronenberg)

A bérházat ellepő paraziták történetét obszcénnek és undorítónak bélyegzi a sajtó, mégis óriási kanadai mozisikerré válik, és beindítja Cronenberg karrierjét.

 

Profondo Rosso (Mélyvörös, Dario Argento)

A brutális gyilkos utáni nyomozás a képek dekódolásának problematikájával és David Hemmings főszereplésével a Nagyításra adott válasz.

 

 

1976

The Omen (Ómen, Richard Donner)

Az ördögfilmek betetőzése figyelmeztetés az Antikrisztus eljöveteléről. Damien sorsa trilógiává növekedett (Don Taylor: Damien – Ómen II [1978], Graham Baker: A végső összecsapás – Ómen III [1981]); Az Ómen IV – Az ébredés (1991) televíziós függelék, ahol a sátán lányával, Deliával találkozunk. 

 

Carrie (Brian De Palma)

Az első Stephen King-adaptáció hitchcocki eszközökkel építi föl a természetfeletti képességeit megismerő, kiközösített lány történetét, hogy a hajmeresztő fináléban sokkeffektek szériájával járuljon hozzá a műfaj dramaturgiai jövőjéhez.

 

 

1977

Martin (George  A. Romero)

A műfaj kevéssé méltatott csúcsteljesítményeinek egyike szívszorító vámpír-dekonstrukció egy magányos fiúról, aki vámpírnak hiszi magát, de problémáira ez sem hoz gyógyírt. 

 

The Hills Have Eyes (Wes Craven)

Alászállás prehisztorikus mélységekbe: a polgári és a barbárcsalád hegyvidéki összecsapása archaikus erőket szabadít fel és a civilizáció hipokrízisére figyelmeztet.

 

Rabid (Veszett, David Cronenberg)

A pornószínésznő Marylin Chambers játssza a vámpírisztikus ragályt elterjesztő nőt Cronenberg újabb sikeres biohorrorjában.

 

Eraserhead (Radírfej, David Lynch)

Indusztriális közeg, szürrealista szimbolika, az iszonyat poézise jellemzi Lynch első nagyjátékfilmjét.

 

Suspiria (Sóhajok, Dario Argento)

Pszichedelikus, barokk látomás a freiburgi balettintézetet hatalmában tartó boszorkányokról és a fiatal lányról (Jessica Harper), aki fölveszi velük a harcot. Folytatásával (Inferno, 1980) egy befejezetlen trilógia első két részét alkotják.

 

The Car (A rettegés autója, Elliot Silverstein)

Gonosz erő, nem hús-vér sofőr hajtja a végzetes útra induló kocsit. Hasonlóképpen önálló életre kel a Christine (John Carpenter, 1983) autója is.

 

 

1978

Halloween (A rémület éjszakája, John Carpenter)

A slasher tematikai és formanyelvi modelljében a pszichopata Michael Myers kertvárosi tinikre vadászik Halloween éjjelén. A feszültség mesterműve: minimális erőszakábrázolással, fojtogató atmoszférával és emblematikus szintetizátormuzsikával.

 

Dawn of the Dead (Holtak hajnala, George A. Romero)

A zombitetralógia második darabja bevásárlóközponti helyszínével a fogyasztói társadalom szatírája is, amely a háborús film kelléktárával növeli elementárissá a világbomlás vízióját.

 

The Fury (Őrjöngés, Brian De Palma)

A telepatikus képességű fiatalok erődemonstrációja hasonló témájú fantasztikus filmeket inspirál (Patrick, A medúza pillantása).

 

 

1979

Alien (A nyolcadik utas: a halál, Ridley Scott)

Az űrhajós közegben játszódó fantasztikus slasher a sci-fi horror klausztrofób mesterműve, amely sorozatot indít útjára (A bolygó neve: halál [1986], A végső megoldás: halál [1992], Feltámad a halál [1998]).

 

Nosferatu, Phantom der Nacht (Nosferatu, az éjszaka fantomja, Werner Herzog)

Inkább a német új film, mint a horror reprezentánsa a Murnau-klasszikus remake-je: Herzog a kitaszított vámpír szenvedésére fókuszál misztikus filmjében.

 

The Fog (A köd, John Carpenter)

A Halloweenhez hasonlóan kivitelezett feszültségmaratonban ugyancsak egy kisvárosra csap le a rettenet, ezúttal a hullámsírból visszatérő matrózok alakjában.

 

The Brood (Porontyok, David Cronenberg)

Ismét fölkavaró biohorror a rendezőtől, az anyaság árnyoldalaival és mutáns gyerekekkel.

 

Driller Killer (Abel Ferrara)

A megbomló elméjű festőt, aki fúrógépével újszerű alkotásmódba kezd, maga a rendező, a független amerikai művészfilm majdani fenegyereke játssza.

 

Zombie 2 (Lucio Fulci)

Az olasz filmgyártás válasza Romero Holtak hajnala című filmjére. A zombik ellepik a világot, miközben a rendező katalogizálhatja a test szélsőséges destrukciójával kapcsolatos mániáit. Fulci további zombifilmjei: City of the Living Dead (1980), The Beyond (1981), House by the Cemetery (1981). 

 

Cannibal Holocaust (Ruggero Deodato)

A hírhedt olasz film a dzsungelbe kalauzoló etnográfiai kannibálhorror prototípusa. A “film a filmben” kerettel ugyan kritikai önreflexivitással is él, botrányát és kultikus rangját mégis explicit kizsigerelés-jeleneteinek köszönheti. Az olasz filmipar még évekig ontotta a kannibálfilmeket (pl. Cannibal Ferox [Umberto Lenzi, 1981]).  

 

Dracula (John Badham)

A Universal újabb Drakula-verziója a gróf romantikus karakterét állítja fókuszba, illusztris szereposztással (Frank Langella, Laurence Olivier) és festői látványvilággal.

 

Amityville Horror (A rettegés háza, Stuart Rosenberg)

A ház sötét múltja tönkreteszi az új lakókat – nem utolsó sorban gazdaságilag. Számos sequel követi.

 

 

1980

The Shining (Ragyogás, Stanley Kubrick)

Stephen King elhatárolódása dacára Kubrick sajátos koncepciójú, látomásos regényadaptációja bombasiker és Jack Nicholson alakítása a műfaj legfontosabb színészművészi teljesítményei közé tartozik.

 

Friday the 13th (Péntek 13, Sean S. Cunningham)

Kikristályosodik a slasher szubzsánere: immár nemcsak a szúró-vágó eszközök és a grafikus vérfürdők adottak, hanem a fölcserélhetőségre építő narratíva is. A második résztől kezdve Mrs. Voorhees fia, Jason öldököl – mintegy tíz folytatáson keresztül 2003-ig. Az évtized derekáig a slasher konjunktúrája figyelhető meg: Prom night (1980); Terror Train (1981); My Bloody Valentine (1981); Happy Birthday to Me (1981); Slumber Party Massacre (1982); Sleepaway Camp (1983).

 

Dressed to Kill (Gyilkossághoz öltözve, Brian De Palma)

A remekbe szabott Psycho-hommage-ban a pszichiáterhez vezetnek a transzvesztita gyilkos nyomai.

 

 

1981

The Evil Dead (Gonosz halott, Sam Raimi)

Élőhalottak támadják meg a fiatalokat egy erdei házban, mire Ash kezébe veszi a sorsát és a láncfűrészt. Formai invencióban és szürreális kegyetlenségben gazdag splatter-film (akciódramaturgiára épített “fröcskölős” horror), melynek főhőse két további részben küzd a szörnyekkel (Gonosz halott 2 [1987], A sötétség serege [1993]).

 

The Howling (Üvöltés, Joe Dante)

A farkasember-filmek új hullámának erősen önreflexív mintadarabjában egy televíziós riporternőt kerít hatalmába a likantrópia.

 

An American Werewolf in London (Egy amerikai farkasember Londonban, John Landis)

A farkasember-revízió a sokkoló jeleneteket fekete humorral, ironikus dalbetétekkel és fájdalmas rémálmokkal keveri – legendás, valós időben mutatott átváltozás-jelenetét méltán honorálták maszkmesteri Oscar-díjjal (Rick Baker).

 

Wolfen (Michael Wadleigh)

Az ökológiai és a szociohorror keverékében különleges farkashorda szedi áldozatait.

 

Scanners (Agyfürkészők, David Cronenberg)

A telepatikus képességű “agyfürkészők” küzdelme a rendező első amerikai sikere.

 

 

1982

Poltergeist (Kopogó szellem, Tobe Hooper)

Spielberg produceri és Hooper rendezői polémiájának gyümölcse a családi fészket fölforgató dühöngő szellem rémmeséje. A produkciót és három folytatását különös halálesetek sora szegélyezte.

 

La Morte Vivante (Élőhalott lány, Jean Rollin)

A Carmilla motívumainak melankolikus újrajátszása a vegyi baleset következtében föltámadó élőhalott lány és gyermekkori barátnője síron túli szerelméről.

 

The Thing (A dolog, John Carpenter)

Az 1951-es klasszikus remake-je antarktiszi paranoiával és lélegzetelállító, durva speciális effektusokkal. 

 

Possession (Birtoklás, Andrzej Zulawski)

Szexuális pszichózis és a földönkívüliek: Isabelle Adjani bizarr viszonya egy idegen lénnyel.

 

 

1983

Videodrome (David Cronenberg)

Televíziós manipulációk, biológiai terror és transzszexualitás: a médiaszatíra és az onirikus horror-fantasy provokatív keverékében a hallucinogén snuff-műsor megváltoztatja a televíziós igazgató (James Woods) elméjét és testét.

 

The Hunger (Az éhség, Tony Scott)

Esztétizáló, szürreális vámpírfilm az örök fiatalságát megőrző Miriamről (Catherine Deneuve) és azt elveszítő párjáról (David Bowie); híres szekvenciája Deneuve és Susan Sarandon szerelmi jelenete. 

 

Cujo (Lewis Teague)

Egy denevérharapástól megvadult bernáthegyi tombolása az állathorror egyik prominens darabja; a rendező később macskát tett meg főhősévé, ismét Stephen King nyomán (Macskaszem, 1985)

 

Twilight Zone: The Movie (Homályzóna; Joe Dante, John Landis, George Miller, Steven Spielberg)

A legendás sorozat előtt tisztelgő szkeccsfilm; a prológus sokkeffektje (Dan Aykroyd átváltozása) feledhetetlen.

 

 

1984

A Nightmare on Elm Street (Rémálom az Elm utcában, Wes Craven)

A késes-kesztyűs rém, Freddy Krueger debütálásával és az álom és a valóság mély zavart keltő egybejátszásával a film túllép a slasher és a misztikus horror alműfaján, és ontológiai lidércnyomássá válik. Hat folytatása az eredeti lelemények kizsákmányolása, élen az alantas sztárfigurává avanzsáló Freddy-vel (Robert Englund).

 

Ghostbusters (Szellemirtók, Ivan Reitman)

Az elmés horrorparódiában szellemirtó-csapat veszi fel a harcot a New Yorkot fenyegető kísértetekkel. A bombasiker egy kitűnő folytatást eredményezett (Szellemirtók II, 1989).

 

Gremlins (Szörnyecskék, Joe Dante)

A horrorvígjátékban őrjöngő manók lepik el a kisvárost karácsony estéjén, a film nyomán a játékboltokat pedig az ártalmatlan Gizmót formázó plussfigurák. 

 

Company of Wolves (Farkasok társasága, Neil Jordan)

A Piroska és a farkas meséjének erősen pszichoanalitikus indíttatású földolgozása.

 

 

1985

Fright Night (Veszélyes éj, Tom Holland)

A reflexív vámpírfilmben egy fiatalember a kiöregedett horrorszínész segítségével száll szembe szomszédjával, egy valódi vérszívóval.

 

Re-Animator (Stuart Gordon)

“A halál csak a kezdet”: Lovecraft-adaptáció perverz fantáziával és zabolátlan őrült tudóssal.

 

Return of the Living Dead (Dan O’Bannon)

Az Alien írója teszi a zombik kedvenc eledelévé az agyvelőt.

 

 

1986

Hellraiser (Clive Barker)

Clive Barker saját regényének adaptációjában szadomazo-démonok, a zenobiták látogatnak a földre. A véres effektusokkal teli pokollátomás jelenleg a nyolcadik résznél tart.

 

Deadly Friend (Halálos barát, Wes Craven)

Kertvárosi Frankenstein-interpretáció tiniszereplőkre.

 

Near Dark (Alkony, Kathry Bigelow)

A vámpírhorror, a western és a road movie fúziójában egy vámpírcsalád útját követjük nyomon.  

 

1987

Child’s Play (Gyerekjáték, Tom Holland)

A gyilkos Chucky lelke egy játékbabába költözik, és kis tulajdonosa életveszélybe kerül. A folytatások fölerősítik Chucky szarkasztikus oldalát, olyannyira, hogy a Chucky menyasszonya (1998) már a figura és a műfaj önreflexív paródiája.

 

Predator (Ragadozó, John McTiernan)

Arnold Schwarzenegger kommandóként veszi fel a harcot az embervadász idegennel a dzsungel mélyén. A sequel helyszíne a nagyváros őserdeje (Predator 2, Stephen Hopkins).

 

Sinnui Yauwan (Szellemharcosok, Siu-Tung Ching)

Poétikus, szürreális kalandrémfilm a naiv fiúról, aki segít a szellemlánynak megtalálni a békét.

 

The Lost Boys (Az elveszett fiúk, Joel Schumacher)

A kaliforniai kisváros tinédzserei között hódít a vámpirizmus – az MTV-generáció emblematikus pop-vámpírfilmje.

 

 

1988

The Serpent and the Rainbow (A kígyó és a szivárvány, Wes Craven)

A zombi racionalizálása: az antropológiai horrorkirándulás a vudu varázslat és a narkotikumok használatára vezeti vissza az élőhalottakat.

 

Beetlejuice (Kísértethistória, Tim Burton)

A szellem-házaspár gyanús ördögűzőt fogad, hogy elijessze az új lakókat. A horror és a vígjáték pazar ötvözete, fekete humorral és szürreális gegekkel.   

 

Tetsuo (Vasember, Shinya Tsukamoto)

Extravagáns, fölkavaró film a fémmel kereszteződő japán férfi átváltozásáról.

 

 

1989

The Puppet Master (Bábjátékos, David Schmoeller)

Nem gyerekjáték: a bábjátékos életre kelt bábjai halált osztanak – a többi nyolc epizódban is.

 

Tales from the Crypt (Mesék a kriptából)

1989 és 1996 között játszott televíziós széria, ahol a kriptaőr kalauzolásában bizarr, szarkasztikus történetek elevenednek meg.

 

 

1990

Twin Peaks (David Lynch és mások)

Ki ölte meg Laura Palmert? A thriller-szappanopera a misztikus horror elemeit is beépíti posztmodern szőttesébe.

 

Jacob’s Ladder (Jákob lajtorjája, Adrien Lyne)

A vietnami veterán (Tim Robbins) pszichoaktív élményei a nagyvárosi pokolban: idősíkokat egybemosó, látomásokkal operáló lélektani rémálom.

 

 

1991

The Silence of the Lambs (A bárányok hallgatnak, Jonathan Demme)

Díjeső honorálja a sorozatgyilkos utáni nyomozás klausztrofób filmjét, amely Hannibal Lectert (Anthony Hopkins) a filmtörténet egyik legmarkánsabb gonosztevőjévé avatja. Barokkos folytatása a Hannibal (Ridley Scott, 2001), prequelje a Vörös sárkány (Brad Rattner, 2003).

 

People Under the Stairs (Rémségek háza, Wes Craven)

A zárt térben játszódó thriller, a társadalmi szatíra, a zombifilm és a fekete humor elemeit vegyítő groteszk szociohorror, a dekád egyik méltatlanul elfeledett darabja.

 

 

1992

Bram Stoker’s Dracula (Drakula, Francis Ford Coppola)

A Drakula Stoker-hűnek szánt adaptációja operai módon stilizált, nagyívű bűvészmutatvány, ahol Gary Oldman játssza a hősszerelmesre hangszerelt grófot.

 

Candyman (Kampókéz, Bernard Rose)

A szocio- és a misztikus horror bizarr elegyében a címszereplő fekete szellem az őt megidéző fehér nővel készül halálon túli nászra. Philip Glass éteri zenéje is hozzájárul a hipnotikus hatáshoz.

 

Sleepwalkers (Alvajárók, Mick Garris)

A kisvárosi szűzekre specializálódott vámpirisztikus anya-fiú páros ámokfutása onirikus abszurdumba torkollik, ahol a kukoricacső is szúró-vágó eszközzé válik.

 

 

1993

Leprechaun (A törpe bosszúja, Mark Jones)

Az ír kobold bosszút áll aranya elrablásáért, s további öt folytatásban tér vissza.

 

Ghost in the Machine (Szellem a gépben, Rachel Talalay)

A hatásvadász technikahorrorban egy sorozatgyilkos lelke szállja meg az elektronikus világot.

 

Braindead (Hullajó, Peter Jackson)

A kultikus új-zélandi zombi-splatter-komédia az ízléstelenség orgiájává fokozódik.

 

Innocent Blood (Harapós nő, John Landis)

A vámpírvígjáték hősnője csak a maffiózók közül választ áldozatot, mígnem egyik életben maradt vacsorája élőhalottként lesz bűnszövetkezete feje.

 

 

1994

The New Nightmare (Az új rémálom, Wes Craven)

A hetedik Rémálom-film a sorozat önreflexív függeléke, a posztmodern horror Nyolc és félje: Wes Craven és színészei az új sequel előkészítésekor Freddyvel kerülnek szembe.

 

Nattevagten (Éjféli játszma, Ole Bornedal)

Klausztrofób pszichohorror Dániából: az éjjeliőr a hullaházban nekrofil gyilkossal néz farkasszemet. A rendező az amerikai remake-et is elkészítette.

 

Cronos (Guillaume del Toro)

Vámpirizmus és örök élet utáni kutatás a mexikói rendező artisztikus víziójában.

 

The Dark Half (Halálos árnyék, George A. Romero)

Az írónak megelevenedik sosem létezett alteregója – Stephen King Jekyll/Hyde-verziója, Romero színvonalas tolmácsolásában.

 

Interview with the Vampire: The Vampire Chronicles (Interjú a vámpírral, Neil Jordan)

Anne Rice regényének sztárparádés adaptációja.

 

Dellamorte Dellamore (Michele Soavi)

Az évtized talán legfontosabb, kultikus olasz horrorjában a temetőőrt föltámadó holtak látogatják meg.

 

1995

In the Mouth of Madness (Az őrület torkában, John Carpenter)

Az évtized alábecsült rémlátomásában az eltűnt horrorszerző megelevenedő fikciói az apokalipszist hozzák a világra.

 

 

1996

Scream (Sikoly, Wes Craven)

A woodsborói vérfürdő az intertextuális gegekkel, a slasher szabályainak akkurátus betartásával és parodisztikus kommentárjával műfaji vérfrissítésnek bizonyul és az önreflexív tinihorror konjunktúrájáért felelős. Főbb képviselői: Tudom, mit tettél tavaly nyáron [1997], Rémségek könyve [1998], Sikoly 2-3 [1997, 2000], Halloween 20 évvel később [1998].  

 

The Frighteners (Törjön ki a frász!, Peter Jackson)

A csavaros horrorkomédiában a szélhámos szellemirtó (Michael J. Fox) egy ördögi kísértettel szembetalálkozva a saját démonaival is le kell számoljon.

 

Legyen világosság (Bernáth Zsolt, Juhász Pál)

A dunaújvárosi Cruel World Team alkotócsoport munkája az első magyar amatőr horror.

 

 

1997

Lost Highway (Útvesztőben, David Lynch)

“Huszonegyedik századi noir horror”, avagy halott-e Dick Laurent? Az identitáscserés rémálom feminin ikerfilmje a Hollywood-szatíraként is értelmezhető Mulholland Drive (A sötétség útja, 2001).

 

 

1998

John Carpenter’s Vampires (Vámpírok, John Carpenter)

A western-toposzok mentén haladó vámpírvadászat az ős-vámpír és az egyház legelszántabb zsoldosa közötti végső összecsapás hatásos és ironikus krónikája.

 

 

Blade (Penge, Stephen Norrington)

A high-tech vámpírölő (Wesley Snipes) attrakciója a futurisztikus rendőrfilm és a vámpírfilm dinamikus találkozása. Eddig két folytatás követte.

 

Ringu (A kör, Nakata Hideo)

A halált hozó videokazetta rejtélye sorozattá terebélyesedik és színvonalas amerikai remake-je is készül (A kör, Gore Verbinski, 2003).

 

 

1999

Stigmata (Rupert Wainwright)

Az ezredfordulós félelmek az ördög-filmek rövid reneszánszát eredményezték. További reprezentáns darabok az Ítéletnap (Peter Hyams, 1999), a Sátáni játszma (Janusz Kaminski, 2000) és az Áldott a gyermek (Chuck Russell, 2000).

 

The ninth Gate (A kilencedik kapu, Roman Polanski)

A rendező újra az ördög nyomában: a könyvdetektív a Sátán megidézéséhez szükséges iratokat kutatja multimilliomos megbízója sötét üdvözülése érdekében.

 

The Legend of Sleepy Hollow (Az Álmosvölgy legendája, Tim Burton)

A Hammer-horrorok és Roger Corman Poe-filmjei előtt tisztelgő sejtelmes, gazdag kivitelezésű rémmesében egy ködös faluban bogaras nyomozó igyekszik a fej nélküli lovas rejtélyét földeríteni, a XVIII. század végén.

 

Blair Witch Project (Ideglelés, Eduardo Sanchez – Daniel Myrick)

Áldokumentumfilm három fiatalról, akik boszorkány nyomába eredve tűntek el, de videofelvételeiket megtalálták. Kiugró mozisikere és az általa kiváltott tömeghisztéria miatt érdemel figyelmet. 

 

The Sixth Sense (Hatodik érzék, M. Night Shyamalan)

A szellemeket látó gyermek pszichiátere megdöbbentő következtetésre jut – a csattanó mégis elsősorban a financiális értéket növeli.

 

House on Haunted Hill (Ház a Kísértet-hegyen)

A Dark Castle stúdió újraforgatja William Castle örökségének klasszikusait (lásd még 13 kísértet [2001]).

 

 

2000

Auditon (Meghallgatás, Miike Takashi)

A japán horrorguru (Ichi, the Killer) hírhedt, csavaros darabjában a feminin bosszú akupunktúrás tűk segítségére hagyatkozik.

 

 

2001

Los Otros (Más világ, Alejandro Amenábar)

Költői szépségű tiszteletadás a gótikus kísértetfilmnek, Nicole Kidman ihletett játékával.

 

 

2002

28 Days Later (28 nappal később, Danny Boyle)

Négy hét alatt vírus mutálja élőhalottá Anglia lakosságát a zombifilm ezredeleji vérfrissítésében.

 

 

2003

Freddy vs. Jason (Ronny Yu)

Önironikus cross-over film a két legproduktívabb slasher-széria antihőseinek megmérkőzésével.

 

 

2004

Dawn of the Dead (Holtak hajnala, Zack Snyder)

A Romero-klasszikus remake-je kedvező fogadtatásban részesül, ellentétben más alapművek újrájával (Texas Chainsaw Massacre, 2003; The Fog, 2005).

 

 

2005

The Descent (A barlang, Neil Marshall)

A sötétségtől való félelemre és a klausztrofóbiára építő angol filmben a barlangászásra indult lányok története rettegésmaratonba torkollik.

 

Vissza

Szerzők


Impresszum


Szerkesztőbizottság: Bíró Yvette / Gelencsér Gábor / Hirsch Tibor / Kovács András Bálint • Szerkesztik: Vajdovich Györgyi / Varga Balázs / Vincze Teréz
Felelős szerkesztő: Vajdovich Györgyi Szerkesztőségi munkatárs: Jordán Helén

E-mail: metropolis [kukac] metropolis.org.hu • Tel.: 06-20-4832523 (Jordán Helén)Metropolis a facebook-on: www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

Terjesztés: Holczer Miklós • Tel.: 06-30-932-8899 • e-mail: emholczer [kukac] gmail.com
Előfizetés: Előfizetés ára egy évre (4 szám): 3000 Ft + postaköltség (500 Ft / szám). Előfizetési szándékát a metropolis [kukac] metropolis.org.hu e-mailcímen jelezze!

Kiadja: Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány (KDKKA) • 1082 Bp., Horváth Mihály tér 16. • Felelős kiadó: Varga Balázs ISSN 1416-8154

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

PHPSESSID
PHP belső használatára. Session azonosító, csak a böngésző bezárásáig él.

gtc_lang
Az oldal megjelenési nyelve. Az oldalon ez mindig HU értékű. Az adminisztrációs rendszer használja. 1 hónapos lejáratú.

gtc_gdpr
GDPR elfogadási állapot, 3 hónapos lejárat.

GTC_ENTITY_user
Regisztrált felhasználóknak: ha be vagy jelentkezve hosszú távra, akkor ez egy egyedi azonosítót tartalmaz, amivel a felhasználó minden böngészőmegnyitáskor (vagy session lejáratkor) visszajelentkeztethető. Ezen az oldalon nincs regisztráció.

Az oldal nem használ semmiféle speciális, felhasználók bármilyen adatát érintő sütit, csak olyat, ami az oldal működéséhez szükséges, ezekben személyes adatot nem tárolunk.

Amennyiben a jövőben mégis használnánk marketing célú sütiket, annak listája itt lesz olvasható, és a "Marketing cookie-k" bepipálásával fogadható majd el.