Kiss Miklós

Bános Tibor Kabos Gyula című könyvéről

Szubjektív önéletrajz


Bános Tibor: Kabos Gyula Budapest, Athenaeum 2000 Kiadó, 2000.

Az életrajzíró […] nincs könnyű helyzetben, amikor […] az ellentmondásos – tudatosan összemaszatolt? – vallomástöredékekre támaszkodva igyekszik a lehető legpontosabban megfejteni az életút néhány homályba vesző vagy búvópatakszerűen rejtőző mozzanatát.” (p. 7.) A szerző több gondolatmenetet implikáló bevezető mondatai közül idézve lehetőség nyílik a recenzió címében rejlő problematika kifejtésére. Bános pontosan kijelöli könyvének műfaját, ezáltal bizonyos elvárásokat támaszt írói, illetve befogadói oldalon egyaránt. Életrajzot írni valóban nehéz feladat, mely vállalkozás tartalmi alapkövetelménye a „célszemély” mindenre kiterjedő ismerete, adott – társadalmi, kulturális stb. – kontextusba simítása. A formai kivitelezés terén nyílik meg az az alkotói szabadság, mely az egyes életrajzi ihletésű alkotások között különbséget tehet (feltéve, ha továbbra is életrajzoknak hívjuk azokat). A skála széles, a konkrétabb, objektivizmusra törekvő életrajzok1{pl. a Nyitott Szem sorozatban Dominique Auzel: Alfred Hitchcock. Pécs: Alexandra Kiadó, é.n., vagy a Gondolat Kiadó „Szemtől szemben” rendezői válogatására is gondolhatunk.} mellett képviselteti magát egy másik, választott figurájától – továbbá a műfaji kritériumoktól is – tisztes távolságot tartó reflexív szubjektivizmussal átitatott, fikciós formáknak teret engedő műfaj.2{Ezt szerencsés esetben nem életrajznak nevezik (mert nem az), pl. Bikácsy Gergely: Bunuel-napló. Budapest: Osiris Kiadó, 1997.} Az öndefiníció ellenére ez utóbbi kategóriába sorolható Bános könyve is, mely a kifogásolhatatlan tárgyi tudást gyakran bújtatja saját szárnyaló írói fantáziájának köpönyegébe. Az idézett mondat jelzi, Kabos alakja számos ponton homályba burkolózik, s noha az életrajz kontúrjai adottak, a finomítás, színezés feladata az íróra hárul. A könyv bevezető részében Bános önapologizációja számos formában reflektál e problémára: „könnyen lehetséges” (p. 9.), „Nincs tehát hitelt érdemlő bizonyítékunk arra, […] Mindazonáltal mégsem zárható ki teljesen” (p. 14.), „vélhetőleg (…) feltéve persze, ha erre csakugyan sor került!” (p. 18.) stb. A zárójelbe tétel ilyetén formája a cselekmény előrehaladtával el-eltünedezik, sőt lassan az idézőjelek is elmaradnak, a szereplők átveszik az irányítást (p. 137., p. 272.), a dokumentarista igényű mű kétes hitelű dramatizált formát ölt.3{A hivatkozás nélküli idézet – noha minimális, azaz írásjelet tévesztő – pontatlan ismétlése írói öngól, mely a továbbiakra nézve a hitelességet illetően gyanút kelthet az olvasóban: pl. „Jött a világháború! Húszéves sem volt! De ment magától!” (p. 15.) „Jött a világháború! Húszéves sem volt. De ment magától!” (p. 96.)} Mindezen (ellen)érzésünket tovább szíthatja az a döntés vagy egyszerű felületesség, mely Bánost felmentette mindennemű jegyzet, hivatkozás, bibliográfiai adat közlése alól. A szövegben ugyan megbújik néhány forrás megjelölése, de ezek is gyakran hiányosak, utalásszerűek, ráadásul nem helyettesíthetik az életrajzi igényű munkával szemben támasztott kritériumokat. A nem létező függelék legérzékenyebb veszteségét a filmográfia és a névmutató hiánya képezi, melyek egy tudományos igényű munka alapkövetelményei (lennének). De a fenti megközelítés e könyvvel szemben egyben rossz kritikusi stratégia (is lehet), hiszen a Kabost színpadon, mozivásznon megszerető közönség nem elsősorban a hitelességet kéri számon egy komikus színész életrajzában. Az olvasó jogos elvárásának felel meg az író, amikor számtalan humoros anekdotát villant fel, melyek (mintha) folyamatosan kísérték (volna) a színész pályafutását. Ezzel a belátásunkkal a szöveget már nem állítjuk a tényszerűséget szigorúan elbíráló tudományosság vérpadja elé, ehelyett a színdarabokból, filmekből kimaradt klasszikus Kabos-poénok kifogyhatatlan tárháza nyílik meg előttünk, mely anekdoták mögött felsejlik a magánemberként is humorával védekező színész portréja. Bános kommentáló hangneme gyakran vált patetikus regiszterbe (az emigráció pillanatai, p. 316.), s nemegyszer a korabeli kritika lelkes méltatásával és (földtől és stílustól egyaránt történő) elemelkedettségével azonosulva a rajongásig eszményíti hősünket („Tessék csak nyugodtan ezen is mosolyogni, vagy – mert róla van szó – akár hahotázni is!” – p. 10.). Azonban ezt az olvasó által megélt időutazást nem lehet negatívumként felemlíteni. Ezen értelmezés mentén védhetővé válik a jegyzetapparátusra vonatkozó hiányérzet is, mivel egy felvállaltan szórakoztató-anekdotikus írás gördülékeny olvasatában valóban elidegenítő hatást keltenek a hivatkozások folyamatos szövegtörései. Mindennek megítélése csupán nézőpont kérdése. A könyv erősségeinél, erényeinél maradva mindenképpen említést érdemel Bános óriási kutatómunkája, mely magában foglalja a korabeli sajtóforrások, illetve Kabos munkatársainak, rokonainak, környezetének kritikáját, véleményét, történeteit egyaránt. Mindezeket a szerző egy, a háttérben lebegtetett kronológia elé állítja, s a különböző orgánumok eltérő hangjait elegánsan, a tudós mesélő magabiztosságával montírozza egybe. Olyan volumenű figurák jutnak így szóhoz, mint Kosztolányi, Tóth Árpád, Ignotus, Schöpflin. A kultúr- és művelődéstörténeti hátteret a megszületőben lévő hangosfilm technikatörténeti vázolása egészíti ki, emellett betekintést nyerünk a két világháború közötti magyar filmgyártás mindennapjaiba. Az író a már említett kevés konkrétum birtokában a mikrohistória-írók fegyverzetével vértezi fel magát, amikor hangyaszorgalommal gyűjti egybe az adott kor fő- és mellékszereplőinek mindennapjaira utaló (újra csak) anekdotikus morzsákat. A színpadi Kabos karrierjét kettétörte a hangosfilm megjelenése4{Noha a Pestre érkező színész debütálására a Király Színházban műsoron lévő, a későbbi karriert anticipáló című operettben nyílt mód (A mozikirály).} – nem kevésbé a könyv e pontig töretlenül ívelő kronologikus elbeszélését. A korábbiakban színpadi színészként bemutatott Kabos hullámzó karrierjét nyomon követő író és olvasó mellékvágányra téved, a lineáris olvasást kisiklás fenyegeti. Az 1929. szeptember 19-ének hajnalán történtek immár a szöveg három tényezőjét is megzavarták. Főszereplőnk színpadi egzisztenciájának legnagyobb ellenségeként élte meg a tömegeket fel- és – a színháztól – elszippantó hangos mozit; Bános „e dátumtól keltezve” érezhetően küszködik a párhuzamos szálak (színház és mozi) egyenesben (kronologikus rendben) tartásával;5{Ráadásul: a 155. oldalon 1929. szeptember 19-re tevődik e jeles esemény, ezzel szemben a 194. oldal adata: „1929. szeptember 20-án a Kossuth Lajos utcai Fórum moziban nálunk is megszólalt a film.” Természetesen az eltérés minimális, sőt lényegtelen, de mégis felébreszt egy gondolatot, miszerint (és ez nagyjából magyarázatot ad a kettős szál kezelhetetlenségének írói problémájára is) az előadás modorával ellentétben az életrajz megszerkesztettsége hadilábon áll a linearitással. Még ez sem lenne baj, kár az ilyen árulkodó hibákért. Ugyanezt a negatív hatást érik el a könyvben rejlő önismétlő idézetek is, melyek újbóli előfordulásuk során nem reflektálnak korábbi kontextusukra. (pl. a 14. és 26.oldal „krétafelirat-sztorija”, ill. a 3. végjegyzet története Kabos tollából).} az olvasó pedig az addigi kellemes időbeli sodrásból kivetettként nagyobb összpontosításra kényszerül, amenynyiben nem akar elveszni az időben. A könyv ezáltal formájában kétes értékű tükröt állít a korabeli komédiák elé, mivel a néha felszínes, bizonytalan anekdotikus elemek az életrajzi fővonalba illesztve hasonlóképpen kirívó hatást keltenek, mint az egy sémára épülő Kabos filmek tréfái az adott történetekben. Bános – könnyedebb olvasást preferáló – könyvéhez kiváló „szótár” használható, mely Kabos születésének századik évfordulóján látott napvilágot.6{Cenner Mihály et al.: Kabos Gyula, 1887–1941. Születésének századik évfordulójára. Budapest: Magyar Filmintézet, 1987.} Ez az életrajzi kötet pontosan azokat a hiányosságokat orvosolja (forrásadatok közlése, részletes filmográfia), melyek Bános munkája kapcsán számonkérhetőek. A legnagyobb különbséget itt is a formára vonatkozó döntés képviseli, hiszen Bános sem tesz mást, mint a Filmintézet kötetének töredezett, dokumentarista formáját szerkeszti át a számára szimpatikusabb regényes stílusba, melynek következtében a kibontakozó életrajz olvasmányosabban, zökkenőmentesebben tárul az olvasó elé. Sajnos azonban e formában sem teljesült a koherens életmű létrehozása, példa erre a már említett párhuzamos szálak (színpad – mozi) egy kézben tartásának sikertelensége. A ’87-es könyv külön fejezetet szentel az életrajznak, a kortársak idézeteinek, az önéletíró Kabosnak stb., illetve szakírók tanulmányai is helyet kapnak a kötetben, köztük egy rövid Bános-írás,7{Bános Tibor: Nézzük Kabost… In: Kabos Gyula. pp. 352-360., (korábban megjelent: Film Színház Muzsika, 1978. július 1.)} mely mind stílusában, mind tartalmát tekintve visszaköszön az elemzett összegző műben. Örök szabály, miszerint egy poén kommentálása gyakran farag annak érdemeiből, ezért a jubileumi kiadás nem esett ebbe a Bánossal gyakran előforduló hibába, és Kabos-viccek, illetve „Részletek színművekből” című fejezetei révén valódi szórakozást jelentenek az olvasónak. A könyvek külalakjának különbségei is a korábbi munka javára billentik a mérleget (számos kép, dokumentum, fakszimile), azonban ezért feltehetőleg nem a szerző okolható, mindennek szimplán anyagi okai lehettek. „Micsoda színész! – kiáltottak fel minduntalan kritikusai is, akik – […] – arra is kísérletet tettek, hogy szavakba öntsék, láthatóvá tegyék azt, ami voltaképpen megfoghatatlan: leíró módon közelítettek teljesítményeihez. Ez azonban csak kivételes esetekben sikerülhetett, mivel a színészi bravúrt egy másik – írói – bravúrral lehetett csak kifejezni.” (pp. 140–141.) Az utóbbi passzus, mely a korabeli kritikusok nehéz helyzetére utal, a könyv tanulmányozása során sokáig visszhangozhat az olvasó fülében, csakhogy immár a szerzőre vonatkoztatva.

Jegyzetek:

Szerzők


Impresszum


Szerkesztőbizottság: Bíró Yvette / Gelencsér Gábor / Hirsch Tibor / Kovács András Bálint • Szerkesztik: Margitházi Beja / Vajdovich Györgyi / Varga Balázs / Vincze Teréz
Felelős szerkesztő: Vajdovich Györgyi Szerkesztőségi munkatárs: Jordán Helén A weboldal Magazin rovatát szerkeszti: Milojev-Ferkó Zsanett

E-mail: metropolis [kukac] metropolis.org.hu • Tel.: 06-20-4832523 (Jordán Helén)Metropolis a facebook-on: www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

Terjesztés: Holczer Miklós • Tel.: 06-30-932-8899 • e-mail: emholczer [kukac] gmail.com
Előfizetés: Előfizetés ára egy évre (4 szám): 4000 Ft (postai kézbesítéssel: 6500 Ft). Előfizetési szándékát a metropolis [kukac] metropolis.org.hu e-mailcímen jelezze!

Kiadja: Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány (KDKKA) • 1082 Bp., Horváth Mihály tér 16. • Felelős kiadó: Varga Balázs • Számlaszámunk: OTP 11742001-20034845 ISSN 1416-8154 (Nyomtatott) ISSN 1417-3751 (Online)

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

PHPSESSID
PHP belső használatára. Session azonosító, csak a böngésző bezárásáig él.

gtc_lang
Az oldal megjelenési nyelve. Az oldalon ez mindig HU értékű. Az adminisztrációs rendszer használja. 1 hónapos lejáratú.

gtc_gdpr
GDPR elfogadási állapot, 3 hónapos lejárat.

GTC_ENTITY_user
Regisztrált felhasználóknak: ha be vagy jelentkezve hosszú távra, akkor ez egy egyedi azonosítót tartalmaz, amivel a felhasználó minden böngészőmegnyitáskor (vagy session lejáratkor) visszajelentkeztethető. Ezen az oldalon nincs regisztráció.

Az oldal nem használ semmiféle speciális, felhasználók bármilyen adatát érintő sütit, csak olyat, ami az oldal működéséhez szükséges, ezekben személyes adatot nem tárolunk.

Amennyiben a jövőben mégis használnánk marketing célú sütiket, annak listája itt lesz olvasható, és a "Marketing cookie-k" bepipálásával fogadható majd el.