Remény
„A kis fehér hazugságok kivitték őt a káposztás ágyáson túlra.” „Meggyilkolták?” „Igen.”
A vírus megcsapolja A tegnapot, a Mát és a Holnapot? Kihúzza Törli Úgy érzed, külön vagy, távol A többiek választásokat játszanak Szerzik a dallamokat Vajon a tiéid még? Figyeled a vitát Messziről Közel és mégis távol A „Csináljam?” helyett A „Minek?” marad Tíz lábnyira odalent Van még ehhez közöm? Megvonási tünetek Hideg hideg szafaládé Kitörök innen Errefelé Arrafelé A kijáratok mind tárva vannak A bejáratok eltorlaszolva A vírus a teremtésre támad A teremtőerő elsorvad Az örvösállatok követnek Követnek lassan Végig a Charing Cross utcán Te vagy a fecske, mely átrepült A harcosok ivócsarnokán? A repülőgép átsuhan a mély Cumulo Nimbus kanyonok között, Melyek a kék égbe vannak vésve a lenyugvó Nap előtt Völgy völgy után Tárul elém, sose láttam Semmi ehhez foghatót Egész repülésidőm alatt A gép fordul, és a világ Őrült szögben megdől Lehet, hogy London leesik? Becsúszik a felhőkbe? Rendben földet értünk Bár lezuhant volna a gép Odaadtam Marknak a lakáskulcsát Múlt pénteken Párizsba repült És nem jött vissza, valahol Egy erdőben a lakáskulcsomat Lassan betemeti tizenkét Ősz Se márvány, se királyi oszlopok A film már halványul Az égett Nyár virága rózsaszín Hogyan magyarázzam? Tétlenül állok Szimulálok Nem írtam meg a végrendeletet Nem okos dolog Ez igazán nem okos Ok-talan Összeszedem magam Nem mondhatod, hogy egy perce is unalmas Perc De a napok A hónap, az évek Mennyi az idő mire? Órák, percek, másodpercek Birkóztam egész éjjel Az angyallal Visszajár kísérteni Tegnap éjjel Basztam az angyallal Egy marék toll maradt belőle Kitölthetném az űrlapokat Az adóbevallásomat A TB-met, a te biztosításodat Kihúzom a nyugdíjig? Kinyiffanok? Megosszam a falatomat? Dobjalak vissza kenyérrel? Vakon engedelmeskedjek? A szívem vak volt A szemem soha Lehetetlen volna Bámulj a tükörbe Jól nézel ki Derek Baromi jól Mark fotóin éveket fiatalodsz Azt mondják, a halottak nyugodtak Én meghallgattam A bugyogást és korgást Ahogy leépül a szervezet Maga ellen fordul Emészti magát Mikor éltél? Kölcsönvett Időben Meghagyom neked a XXI.-et Gondolj rám Szilveszterkor Akkor Horror vacui Meggyógyulhatok Imával? Szerekkel? Csodával? Segítség. És ez még Hónapokig így mehet? Évekig? Isten segítsen a határozatlanságodon Majd elfogadom hogy fájok bele A jövőbe Csinálok még egy filmet Ezúttal nem lesz témám Engem nincs, ami elepesszen Csak a lassú baszás A vírussal Szívem egész melegével KI FOGOM CSINÁLNI.
Nádasdy Ádám fordítása
A fordítás alapja: Hope. In: Jarman, Derek: Kicking the Pricks. London: Vintage, 1996. pp. 226–233.
