Az elmúlt évtized egyik legfontosabb nemzeti filmgyártásával egy kevéssé ismert távol-keleti ország büszkélkedhet: Dél-Korea filmipara olyan szédítő sebességgel emelkedett magasba, akárcsak a gazdasági mutatói. A koreai háború (1950–53) pusztítását követően a harmadik világbeli nemzetek nyomorát megtapasztaló Koreai Köztársaság alig harminc év alatt vált sereghajtóból az ázsiai kistigrisek élharcosává – és alig két évtized alatt lett a kortárs film egyik meghatározó tényezője.
Az új dél-koreai mozi kezdőpontjának 1999-et, az első saját gyártású blockbuster megszületésének évét tehetjük meg (Swiri). Innen pontosan tizenöt esztendőt kell visszaszámolnunk ahhoz, hogy megkapjuk a helyi filmgyártás intézményi struktúráját fundamentálisan átalakító filmtörvény két módosítását (1984, 1986), vagyis a modernizációs folyamat origóját. Csupán ennyi idő kellett ahhoz, hogy virágba boruljon egy olyan filmgyártás, amelyet mindaddig szigorúan kontrollált Park Chung-hee (1961–79) és Chun Doo-hwan (1980–88) autoriter katonai kormányzata a szigorú cenzúrától a filmesek mozgásterét nagy mértékben korlátozó filmpolitikáig...
