Aktuális Metropolis Témakörök Szerzõink Linkek
   Belépés in English
Keresés az adatbázisban     
Szerző: Szitár Katalin| Felviteli dátum: 2010. 01. 05. | Típus: Cikk, tanulmány | Témakör: Magyar filmkánon | Megjelent: Metropolis - 2009 / 3 - Magyar filmkánon

Mérték és érték
Kánonok és kultúrák

(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2009/3., a magyar filmkánont tárgyaló számában olvasható.)



A kánon mű és közönség mindenkori találkozásának olyan átfogó kategóriája, amely arra hivatott, hogy mintegy kijelölje a meghatározónak tartott művészeti alakulástendenciákat, másrészt folyamatosan korrigálja a korábbi meghatározásokat. A kánon egyszerre önépítő és önromboló jellegű, ezért sem adható meg egységes és zárt fogalmi definíciója, másrészt azonban épp ez a változékonyság biztosítja használatának állandóságát, illetve mindenkori megújíthatóságát.

A kanonizáció és a dekanonizáció folyamatainak értelmezési kísérletei világossá teszik, hogy a fogalom jelentéstartománya jóval tágabb annál, mint hogy bizonyos legitimációs gyakorlat(ok)nak tekintsük. A kánon mindenekelőtt kulturológiai problémaként vetődik fel. A befogadás szociális, történeti, politikai, pszichológiai, nemek szerinti és egyéb meghatározottságai kulturális közvetítéseken keresztül érvényesülnek, azaz a kultúra bizonyul a legáltalánosabb diskurzív „közvetítőnek” mű és befogadó, olvasat és olvasat között.

Ugyanakkor a műnek is van kultúrája s a befogadónak is, mindketten valamilyen szemiózist s valamilyen szövegarzenált mozgósítanak, melyek azonban szükségképp nem azonosak, s az interpretáció maga sem vonhatja ki magát saját történetéből s más interpretációk történetéből. A kulturális heterogenitás „tekintélye” még talán sosem látszott annyira meghatározónak a műértésben, mint napjainkban, számolnunk kell azonban azzal is, hogy egyelőre keveset tárgyalt kérdés: mekkora kezdeményező szerepet játszik maga a műalkotás önnön kanonizációjának folyamatában...



Angol összefoglaló:

Katalin Szitár:
Measure and Value: Canons and Cultures

In her introductory essay, Katalin Szitár examines some of the general questions surrounding the conceptual definition of artistic canon.

The artistic canon is a specific phenomenon within cultures, which plays an important role primarily within the theory of cultural memory. Among the crucial questions concerning canon formation, we find, for example, the issue of who initiates the canon—is it the author or the reader? How great is the role played by tradition in the creative process behind a work of art, and how great is the impact of the artwork on tradition?

Certain aspects of text formation are always predictable, essentially this is what we call tradition—if we look at things from this angle, then the process seems continuous, unified. However, history, various interpretations of historical processes (prospective or retrospective) alter the interpretability of the canon, its interconnections. Following Yuri Lotman, Szitár calls attention to the dangers inherent in one-directionally retrospective readings. Lotman emphasizes the initiating role of the artwork (and the author) in canon formation; this way, he establishes a more mobile canon conception than a “list” or legitimatizing might provide.

Following this, out of the ways to describe the canonization process, Szitár discusses the sociologically based theory of interpretive communities, which emphasizes the collective nature of the interpretation, and then summarizes the discourse labeled “American canon debate”, during which the concepts of national canon and European canon are put in the spotlight as ideological constructions, directing attention to the political characteristics of the concept of canon.

Finally, the author summarizes one of the research directions which has gained considerable popularity of late, and which grew out of canon research, transforming into an independent approach: cult research, which in effect examines how a certain definitive figure within a culture lives on within broader public awareness.