Az összeállítás bevezető szövege először áttekinti a műfaji film meghatározásának legfontosabb kérdéseit és a műfajelméleti kutatások irányait. Megvizsgálja, hogy a műfaji elemzések miért szorítkoznak leggyakrabban a hollywoodi (illetve részben a Hollywoodon kívüli, de a hollywoodi mintákat adaptáló) filmekre. Majd rátér a nem hollywoodi filmek műfaji keretek között való értelmezésének kérdésére, melynek kereteit a szerzők szerint a műfajiság kulturális kontextusainak újraértelmezése jelölheti ki. Ebből a szempontból két kérdés vethető fel: az első a nem nyugati filmgyártások nyugati (hollywoodi) műfaji keretek között való értelmezése, a második pedig a nyugati, de nem hollywoodi filmgyártások műfaji sajátosságainak és kulturális hagyománykapcsolatainak kérdése.
A szöveg második fele a magyar műfaji filmek vizsgálatával kapcsolatos problémákat tekinti át, majd röviden felvázolja a magyar műfaji filmek életrajzát, mely három nagy korszakra tagolható. Az 1910-es évektől a második világháború végéig tartó első szakasz kedvezett a műfaji alapú filmkészítésnek, dominánsan műfaji filmek születtek és életképes műfaji filmgyártás működött, kivált a hangosfilm-korszakban. A szocializmus bő négy évtizede a klasszikus műfajok visszaszorulását hozta: műfaji filmek ugyan készültek, de politikai-ideológiai okokból a műfaji filmgyártást csaknem felszámolták. A rendszerváltozás utáni szakaszban rehabilitálódtak a műfajok, jóllehet műfaji alapú filmgyártásról továbbra sem beszélhetünk.
