Szerző: Rigó Karolina Rita
Ang Lee 2000-ben bemutatott, mandarin nyelvű Tigris és sárkány című filmje nagy sikert aratott világszerte. Az alkotás több szempontból is figyelemreméltó, legyen az a kilencvenes évek végén felfutó globalizációban betöltött szerepe, a látványos harcjelenetek vagy Lee szerzőiségének megjelenése egy nagy költségvetésű blockbusterben, ám jelen elemzésemben a női karaktereket fogom közelebbről megvizsgálni, figyelembe véve a kulturális és időbeli különbségeket, amelyek írói pozíciómból fakadnak.
A film egy adaptáció Vang Tu-lu azonos című regényéből, amely a Vas-Daru öt részes sorozat negyedik kötete.[1] Maga a cselekmény a Zöld Végzet néven ismert kard megszerzése körül forog, amely Li Mu-paj (Chow Yun-fat) vutang harcos legendás fegyvere. A harcos életmódtól visszavonuló Li Mu-paj elajándékozza a kardját egy békés, Jü Su-Lien (Michelle Yeoh) nevű társával együtt töltött élet reményében, ám a Zöld Végzetet ellopja a nemesi származású, de harcos életmódra vágyó Jü Jen (Zhang Ziyi), és ezzel a lázadó fiatal lány felforgatja a környezetében lévő emberek életét, miközben ő maga az önmegvalósítás és a szerelem útját akarja járni. Míg Jen menekül az előre elrendezett házasság és a kardot visszaszerezni akaró mesterek elől, addig régi érzelmek kerülnek ismét felszínre, legyen az vágyakozás vagy harag, és ez a karaktereket folyamatos ellentétbe sodorja, amely harcban fejeződik ki. Olyan univerzális témák jelennek meg a filmben, mint hagyomány és kötelesség, szerelem és szenvedély, erkölcstelenség és bosszú, erényesség és becsület; ezek azok az értékek, amelyek között a szereplők mozognak, ezáltal egy sokrétű jelentést alkotva.
A film egy wuxia, amely egy hagyományosan történelmi miliőben játszódó[2] harcművészeti műfaj a kínai irodalomban és filmművészetben, amelyben a legfontosabb fegyver a kard.[3] Ezeknek a történeteknek visszatérő szereplői a vándorlovagok, akik között nem számítottak szokatlannak a női harcosok. A harcosnő alakja egy régi, ám máig élő hagyomány a kínai kultúrában. Mivel maga a harcművészet nem csupán fizikai, hanem különböző filozófiai tanokat is – konfucianizmus, taoizmus és buddhizmus – magába foglal, ezért a nők számára ugyanúgy elérhető, mint a férfiaknak.[4]
A női karakterek viszonya a kínai hagyományokhoz determinálja a kardozó hősnőként való pozicionálásukat. A tradíciók tisztelete kiemelten fontos a kínai kultúrában, így a wuxia műfajában is, ebből kifolyólag a film narratívája azokat a szereplőket állítja a „jó” oldalra, akik ezt az értékrendet képviselik. Su-Lien az egyetlen női karakter, aki igazi wuxia hősként elfogadja a hagyományokat, aminek egyik oka az, hogy az ő függetlenségét és társadalmi megbecsülését nem korlátozzák. Vándorlovagként olyan pozíciója van, amelynek köszönhetően nőként és harcosként önálló döntéseket hozhat, befolyása van a közösségre, és elismeréssel fordulnak felé. De a többi női karaktert a hagyományok visszatartják az önállóságtól, ezzel együtt a harcos életmódtól is, amelyet Su-Lien empatikusan megért, de mégis megmarad a meglévő rend őrzőjeként. Viszont nem látja azt, hogy ugyanezek a tradíciók akadályozzák őt a boldogság elérésében; erre viszont túl későn jön rá, és szerelme halála után egy tragikus hősnővé válik. A hagyományok, az osztálykülönbség és a patriarchális rend legnagyobb áldozata, a Veszett Róka lázad, és ezért ő nemcsak elbukik, hanem boldogtalansága is hangsúlyt kap, ugyanis szerelemben sikertelen, később pedig egyetlen bizalmasa elárulja őt. Így a két idősebb nő karaktere által a film narratívája az expozícióban a patriarchális rend képét mutatja fel a nézőknek, amelyet Jen karakterének színre lépése renget meg és fordít ki. Ő hozza közös nevezőre a hagyományok univerzális, a patriarchális viszonyoktól fosztott oldalát, vagyis a tiszteletet, a lelki béke erejét és az önzetlenséget a saját akarat érvényesülésével.
A Tigris és sárkány tehát három női harcost vonultat fel, akik sok szempontból különböznek egymástól. Más társadalmi osztályhoz tartoznak, ezáltal más értékrendeket képviselnek, illetve a férfiakkal való tapasztalatuk, és a hozzájuk, illetve a férfiakhoz köthető Vutang-hegyhez[5] való viszonyuk is eltér egymástól. Az utóbbi kiemelt szerepet kap a történetben is, ugyanis a Vutang-hegy és az ott elsajátítható képességek szorosan kötődnek a tradicionális férfidominanciához, mivel a vutangi tanításokat csak férfiak ismerhetik – így a női szereplők viszonyulása a kolostorhoz és mindent együttvéve a hagyományokhoz markáns ellentétet állít fel közöttük. Az viszont mindhármukra igaz, hogy a kardforgatáshoz és a harcművészethez magas szinten értenek, és nem maradnak alul se fizikailag, se képzettségben a férfi társaiktól.
Negatív karakternek számító Veszett Róka (Cheng Pei-Pei) több szempontból is érdekes mint női harcos. Ő az a szereplő, aki a képességeit önző és erkölcstelen célokra használja, nem törődve a harcosokat érintő szabályokkal, mégis képes sajnálatot és együttérzést kiváltani a nézőkből. A legalacsonyabb társadalmi osztályból származó, analfabéta nevelőnő, aki Li Mu-paj régi ellensége, különleges háttértörténettel rendelkezik. Li Mu-paj mesterének volt a szeretője, ám mivel nő volt, nem tanította meg őt a vutangi tanokra, ezért Veszett Róka ellopta a titkos tekercseket, megölte a férfit, és körözött bűnözővé vált. Ezáltal az ő karakterén keresztül jelenik meg a nők társadalmi elnyomása, kiszorítottsága a nagy presztízsű, elismeréssel járó körökből. A Veszett Róka pusztító és züllött természetű cselekedeteit a film az alábecsüléséből eredő dühével indokolja, amely a nemi megkülönböztetésen alapul. Ezt az évek óta benne lévő feszültséget a harcosnő verbalizálja is, miszerint arra jó volt, hogy a testét kihasználják, de arra már nem, hogy tanítsák is őt. Ezért lopta el a tekercseket, amelyekből a tanokat autodidakta módon, a képekből sajátította el – mivel elolvasni nem tudta magát az írást –, és így képezte önmagát egy virtuóz kardforgatóvá, akit a leghíresebb vándorlovagok se tudnak legyőzni. Általa egy olyan női karaktert ábrázol a film, aki képes saját maga irányítani a sorsát, kitörni abból a szerepkörből, amibe a férfiak belekényszerítették, és sikereket elérni egy olyan területen, ahol kitaszítottnak számít. A személyes drámáját tovább mélyíti a tanítványa, Jen árulása is, aki tanult nőként el tudta olvasni a tekercsek szövegeit, ám a tudását nem osztotta meg mesterével. A Veszett Rókát így nemcsak a férfiak minősítették le, hanem női társa is, akit a bizalmába fogadott. Habár a Veszett Róka áldozatként és önmegvalósító harcosként való pozicionálása egy nyugati, posztfeminista szemszögből egy pozitív képet ad róla, mégsem válik hősiessé a narratívában. Mivel a karakter nem tudja elengedni a régi sérelmeket, amelyek vérszomjjal társulnak, a filmben egyértelműen antagonistaként jelenik meg, akivel a nézők ugyan képesek empatizálni, mégis a másik oldalnak szurkolnak. Ebben az is szerepet játszik, hogy a Veszett Róka a harcos életmódhoz tartozó szabályokkal és hagyományokkal szemben tiszteletlenséget mutat, egyenesen megszegi őket; így nem válhat erényes lovaggá, és a wuxia műfaji kódjai alapján bukásra van ítélve.
A vándorlovagok társadalmi osztályába született Jü Su-Lien értelmezhető a Veszett Róka ellentéteként. A hagyományokhoz és a társadalmi rend fenntartásához ragaszkodó női harcosként konvencionális wuxia hősnek számít, viszont a film több ponton is megkérdőjelezi Su-Lien tradicionális értékrendjét. A többi női szereplőhöz képest egy különleges helyzetben van, ugyanis önálló ágenciával rendelkezik, az életét a harcművészetnek szentelheti, tehát egy független, társadalmilag elismert nőként ábrázolja a film. A kínai értékrendhez való ragaszkodása egy nyugodt és kimért harcossá teszi őt, mozdulatai tudatosak és kiegyensúlyozottak. Megszólalásaiban és cselekedeteiben mindvégig a lovagi erényeket képviseli, amelyek közé tartozik a hűség, a becsületesség és az alázat, és ezek az értékek jelentik karakterének a motivációt a harchoz. Számára fontosabb a közösség, mint az egyéni érdek, ezáltal mások igényeit és szükségleteit szem előtt tartva cselekszik úgy, hogy ne ártson senkinek sem – erre példa az, amikor rájön, hogy Jen a tolvaj, de nem leplezi le, helyette a lány és családjának a becsületére vigyázva intézkedik. Su-Lien erényei, egy igazi wuxia hős lévén, megegyeznek kínai hagyományokkal, ezért a tradíciókat elfogadja, hogy nők nem tanulhatnak a Vutang-hegyen, és másoknak is ezt tanácsolja; például Jennek az elején, hogy fogadja el a társadalmi osztályából adódó, a szülei akaratából történő házasságot. Ám éppen ezek miatt elérhetetlen számára a boldogság, mivel a hagyományok kötik őt rég elhunyt vőlegényéhez, és az ő emlékéhez fűződő hűsége akadályozza őt, hogy Li Mu-pajjal kibontakozzon egy romantikus párkapcsolat. Tehát hiába áll a kulturálisan vett „jó” oldalon, nem cselekedhet aszerint, ami őt igazán boldoggá tenné. De Veszett Rókával ellentétben, aki nem bánja meg egy erkölcstelen tettét sem, Su-Lien a cselekmény előrehaladtával egy változáson megy keresztül. A karakterén keresztül a társadalmi rend megkérdőjelezetlen elfogadása meginog, mivel szembesül azzal, hogy amit ő és a többi szereplő akar, azért nem érhető el, mert a hagyományok által megadott kötöttségek akadályozzák őket elérésükben. Ezt a megingást jól mutatja, hogy a film elején adott tanácsával, miszerint Jen fogadja el a szülei által elrendezett kényszerházasságot, később nem ért egyet, ezért a film végén már azt mondja a fiatalabb lánynak, hogy legyen önmaga – vagyis lázadó és szenvedélyes harcos. Su-Lien tehát ugyan beteljesíti az önzetlenül segítő, a társadalmi és közösségi rendre vigyázó wuxia hős szerepkörét, ám az ehhez szükséges tulajdonságok mégis visszatartják őt abban, hogy megkapja azt, amire lelke mélyén vágyik, mégpedig a szerelmet.
A legfiatalabb szereplő, Jen a cselekmény mozgatórugója azáltal, hogy a Zöld Végzet tolvajaként mások számára felfedi virtuóz képességeit, az ő cselekedetei vannak minden más szereplőre a legnagyobb hatással, és az ő karakterfejlődését, illetve sorsát követjük nyomon; ebből kifolyólag a narratívát nézve egyértelműen a fiatal lány a film protagonistája, és a legösszetettebb karaktere. Jen motivációja a film során végig az identitáskeresés és a szabadságvágy, működésmódjának alapja pedig a lázadás. Gazdag család taníttatott leánygyermekeként az a jövő vár rá, hogy a szülei által kiválasztott férfival előre elrendezett házasságot kössön, ám Jen arra vágyik, hogy kardforgató lovagként éljen, mint Li Mu-paj és Su-Lien, ám ez az osztályából fakadóan számára nem elérhető a társadalmi kereteken belül. Nevelőnője nem más, mint Veszett Róka inkognitóban, aki megosztotta vele az ellopott vutang tekercsek titkos tanait, így magas szinten elsajátította a harcművészetet, és méltó harci ellenfélként tud fellépni a kardot kereső mesterekkel szemben.
A kard ellopásáig Jen képességeit titokban tartották, még saját mestere sem tudta, hogy tanítványa mire képes. Ám amint felismerik a harcművészethez való, átlagon felüli tehetségét, valamilyen módon mindenki kontroll alá akarja helyezni őt. Ugyanis a képességei vad energiával társulnak, amelyet, ha nem szelídítenek meg, akkor pusztítani fog – ezért nevezi egy ponton Li Mu-paj a lányt „mérgező sárkánynak”. Ez meglátszik a harcstílusán is, mert míg Su-Lien és Li Mu-paj nyugodt mozdulatokkal védik ki Jen kardcsapásait, addig a fiatal lány nem tartja kordában az erejét, izzadva és sok energiát felhasználva lendül újra és újra dühös támadásba. Következésképpen, a szereplők a képességeiből és társadalmi pozíciójából adódóan terelni akarják olyan utakon, amelyek lefokoznák, vagy átalakítanák Jen zabolátlan erejét. A szülei belekényszerítik őt a feleség szerepébe (ám a filmben nem derül ki, hogy mennyit tudnak Jen szerelmi kalandjáról, amíg a Góbi-sivatagban tartózkodott, a családjától távol), Su-Lien és szerelme, Lo (Chang Chen) pedig a lánygyermekként való kötelezettségeit hangsúlyozza, amelyet Jennek tanúsítania kell a konfuciuszi elvek szerint az ősei felé.[6] Veszett Róka és ellensége, Li Mu-paj rivalizálása elsősorban ugyan a bosszún alapszik, ám a cselekmény előrehaladtával ennek fókusza átkerül Jenre, ugyanis mindketten tanítványukként akarják őt befolyásolni, és a saját útjukra téríteni. Amikor viszont a lány álruhában járja az országot a Zöld Végzettel az oldalán, más vándorlovagok akarják, hogy Jen a mesterük legyen, látva azt, ahogyan Li Mu-paj híres kardjával bánik. Viszont Jen elutasít mindenféle hagyományos szerepkört, amelybe be akarják skatulyázni, ezért dühös és pusztító módokon feszíti szét a mások által felállított kereteket: otthagyja az esküvőjét, szétveri a fogadót, és küzdelemre invitálja a többi szereplőt. Voltaképpen senkinek sem hagyja, hogy egy olyan képet illesszen rá, amely számára nem önazonos, mivel saját maga akarja definiálni önmagát.
Jen függetlenség és szabadság iránti vágyát a narratíva bizonyos motívumokon keresztül mutatja be. A Zöld Végzet és a fésű megszerzése az önállóságra és autonómiára való törekvését fejezik ki, míg olyan helyszínek, mint a Góbi-sivatag és a Vutang-hegy, rámutatnak az értékrendjére is. A fésűt Lo szerzi meg Jentől, miközben a lány a családjával a sivatagon keresztül utazik. Lo és bandája megtámadják az egész karavánt, de Jent csakis a fésű érdekli, ezért otthagyja az édesanyját, és ellovagol a férfi után, hogy megküzdjön vele. A díszes fésű egy nagyon is nőies motívum a film cselekményvilágában, és Jen ragaszkodása arra enged következtetni, hogy maga a nőiesség és a szépség számára önazonos, identitásának része. A fésűért folyó harcból pedig szerelem szövődik, amely szintén építi a nőiességhez való viszonyát, kezdve a gyengéd érzelmek táplálásától a saját szexualitásának megélésével, anélkül, hogy a harcos oldalát gyengítené. Ám a fésűvel ellentétben, amelyhez sok szenvedély fűződik, a Zöld Végzetet először mondhatni szórakozásból, álruhában lopja el. Ez a határok feszegetését vonja magával, de Jen nem gondolt bele tettének következményeibe, amelyek sokkal nagyobb konfliktusokba torkollnak. Viszont másodszor már azért, mert a házasság és a családja előli meneküléshez erre van szüksége ahhoz, hogy teljesen szabad és független legyen. A fegyver megszerzésével azt csinálhat, amit akar anélkül, hogy a becsületéért vagy a megítéléséért kellene aggódnia – és ez az a szabadság, amit Jen el akar érni. Ugyanezt a szabadságot jelenti számára a sivatag is, ahol a családjától elszakadva szerelmével, Lo-val együtt él, bármiféle társadalmi kötelék nélkül. Ezért dühödik fel Jen, amikor megtudja, hogy Lo-t Li Mu-paj a Vutang-hegyre küldte, mivel a lány a Veszett Róka történetét ismerve szintén megveti a csak férfiak számára nyitott kolostort, amelyet bordélyháznak nevez. Mindemellett Lo ott tartózkodása egyfajta elköteleződést jelent amellett az értékek és hagyományok mellett, amelyeket Li Mu-paj és Su-Lien képvisel, és amelyek ellen Jen lázad. A film végső jelenetében Jen és Lo a Vutang-hegyen beszélgetnek, látszólag beletörődve az események következményeibe. Ám amikor Lo azt kívánja, hogy ismét együtt lehessenek a Góbi-sivatagban, Jen leveti magát a szakadékba, ezzel nyitva hagyva a végét a lehetséges interpretációknak. Illetve ezzel a film eltér az irodalmi alapoktól, ugyanis a regényben Jen elfogadja, hogy a társadalmi különbségek miatt nem lehet együtt a bűnöző, más etnikai csoportból származó férfival, ezért elhagyja őt,[7] Ang Lee adaptációjában viszont nem törődik bele a társadalmilag predesztinált sorsába, és a szabadságot választja.
Jen tehát keresi önmagát, és azokat a körülményeket, ahol önmaga lehet. Ám az identitásformálásban nagy szerepe van az őt körülvevő kapcsolatrendszernek. Az, ahogyan viszonyul a többi szereplőhöz, folyamatosan változik, és sokat elmond a harcművészethez, a női testvériséghez és a nőiességhez fűződő kapcsolatáról. Jen egy impulzív, önfejű nő, de nem tud szabadulni a többi szereplő rá gyakorolt hatása alól, bármennyire is szeretné, így a velük való interakciók egyrészt megmutatják, illetve formálják az értékrendjét.
A női testvériség Jen értékrendjében ellentmondásos módon alakul. A nőkkel való kapcsolatában fontos szerep jut a kalligráfiának, mert míg az egyikükkel ez kapcsolatot teremt, a másik nővel ez okozza az ellenséges viszonyt. Su-Lient Jen első találkozásuk alkalmával rögtön bizalmába fogadja azáltal, hogy nővéreként tekint rá, és ugyan ellenséges oldalon harcolnak, és konfliktus alakul ki köztük, mégis Jen felnéz rá, és az idősebb szereplők közül őhozzá kötődik a legjobban. Su-Lien egy álmodozó arisztokrata lányként ismeri meg, de amikor Jen felajánlja neki, hogy leírja a nevét – amely a kard szóhoz hasonló –, akkor figyel fel ecsetvonásaira, amelyből intuitívan rájön, hogy Jen az, aki ellopta a Zöld Végzetet. Ez az emlékezetes jelenet több szempontból is kiemelkedő: egyrészt a nők közötti, beszéd nélküli kommunikáció, amely megérzéseken alapul, dramaturgiailag kiemelkedő szerepet kap; illetve rádöbbenti Su-Lient (akinek a nézőpontjához igazodik a film expozíciója), hogy a fiatal lánnyal ugyan életkorban és társadalmilag különböznek, mégis ugyanazon a szinten vannak képzettségben. Jen később alábecsüli az idősebb nő tehetségét, de a kettejük közötti harcjelenet a küzdőteremben bebizonyítja azt, hogy méltó ellenfelei egymásnak. Vele ellentétben az írás képessége az, amely megrontja Jen és korábbi mestere, Veszett Róka kapcsolatát. Jen úgy tudta elsajátítani a harcművészetet, hogy Veszett Róka a szárnyai alá vette, és megmutatta neki a vutangi tekercseket. Jen el tudta olvasni a titkos tanokat, amelyeket a mestere analfabéta lévén nem, de nem osztotta meg vele a tudását. Ennek oka az, hogy tudásban és erkölcsileg is az idősebb nő fölé emelkedik. Jen megveti Veszett Rókát, holott ismeri a sorsát, és ebből adódóan gyűlöletet érez a Vutang-hegy, és az oda tartozó férfiak felé. Ebből kifolyólag Jen viszonya a többi nőhöz ambivalens, és azon múlik a kötődése hozzájuk, hogy mennyit tudnak adni az ő tanulási folyamatához.
Mindemellett a három nő viszonya a férfiakhoz is érdekesen alakul. Míg Veszett Róka számára nem létezik szerelem, csak a testiség egy egyenlőtlen, keserű oldala, addig Su-Lien és Jen számára a szerelem egy vágyott, de beteljesületlen fogalom. Mindkettőjüket a társadalmi kötelékek tartanak vissza attól, hogy együtt lehessenek a szeretett férfiakkal. Su-Lien és Li Mu-paj számára a társadalmi osztályukból fakadó harci kötelesség, illetve a nő hűsége az elhunyt vőlegénye iránt akadályt jelent a házasságban. Jen esetében beteljesült szerelemről van szó, amelyeket flashback jelenetekben ismer meg a néző, ám ez a kapcsolat egy társadalmi kereteken kívüli, egy mindentől izolált helyen születik meg, és hosszútávon nem fenntartható. Lo az, aki arra kéri a lányt, hogy menjen vissza a családjához, míg ő megpróbálja a társadalmi különbségeket törvényes módokon áthidalni, de Lo Pekingbe való érkezése során ugyanúgy egy alsó osztálybéli bűnöző marad, mint a múltban volt. A Vutang-hegyen, ahova befogadnák mindkettőjüket, a szerelmük valószínűleg elfogadott lenne, viszont a harcosok életmódja, mint Su-Lien és Li Mu-paj példája mutatja, nem kedvez a szerelemnek. Így a film végső soron a szerelem és harc kiegyezhetetlen kapcsolatát mutatja be, ahol a női harcosoknak döntést kell hozniuk saját sorsuk felett – de fontos, hogy a döntés lehetősége megadatik számukra, és nem a körülmények áldozatai lesznek.
Viszont kérdéses, hogy egy nyugati és keleti szempontból mennyire tekinthető a női karakterek feministának. Ugyanis mivel a női harcos a tradicionális kínai narratívák alapvető eleme, ezért nem számít szubverzívnek a Tigris és sárkány a távol-keleti közönség számára, ellentétben a nyugati nézőknek, akik feminista szempontból kiemelkedőnek találják a filmet. A film nem igazán nyerte el a kínai nézők tetszését,[8] amelynek egyik oka az, hogy Ang Lee egy globális közönség számára készítette a filmet, így igazodott a nyugati nézők elvárásaihoz és kulturális ismereteihez is.[9] A kulturális különbségekből adódóan a nyugati és a keleti közönség máshogy ítélte meg a női hősöket is, így például Su-Lien jobban megfelel a kínai értékeknek, míg Veszett Róka bosszúhadjárata a férfiak ellen, illetve Jen individualista attitűdje és az önmegvalósításért való küzdelme figyelemreméltóan progresszív egy nyugati feminista szempontból. Habár a női harcos karakterek nem állnak szembe a patriarchális kínai szemszöggel, és egy lehetséges orientális fantáziaképet nyújtanak a nyugati nézők számára,[10] mégis véleményem szerint pozitívan értékelhető a globalizált filmkultúrában a Tigris és sárkány női reprezentációja. A különböző női életutak, harcstílusok, értékrendek és attitűdök, amelyeket a film bemutat, jelentőségteljesek, és dinamikus kapcsolatba kerülnek egymással a cselekmény során, ezáltal a női harcosok bizonyítják, hogy nemcsak szerepet kapnak a harcművészet férfiak által dominált világában, hanem aktív formálói és képviselői is ennek a műfajnak.
A dolgozat az ELTE BTK Filmtudomány Tanszéken a 2024/25-ös tanév őszi félévében, a Női hősök akcióorientált műfajokban című MA szemináriumon készült. Oktató: Dr. Vincze Teréz.
[1] Kim, L. S.: Making Women Warriors – a Transnational Reading of Asian Female Action Heroes. https:www.ejumpcut.org/archive/jc48.2006/womenWarriors/index.html (utolsó letöltés dátuma: 2025. 03. 02.)
[2] Teo, Stephen. Chinese Martial Arts Cinema: The Wuxia Tradition. Edinburgh: Edinburgh University Press, 2009. pp. 6–7.
[3] ibid. p. 2.
[4] Kim: ibid.
[5] A filmben megjelenő Vutang-hegy a Kínában valóban létező Wudang-hegy mintájára született meg, fantasztikus elemekkel kiegészítve. A valódi hegység UNESCO Világ Örökségnek és szent hegynek számít, ahol taoista szerzetesek a mai napig vallási és harcművészeti tanokat sajátítanak el. Forrás: https:aranyviragtaiji.com/ (utolsó letöltés dátuma: 2025. 03. 28.)
[6] „filial pielty”, amely Kínában a szülőknek való engedelmeskedést jelenti. In: [[link:]]Yeh, Emilie Yueh-Yu – Wang, Georgette: Globalization and hybridization in cultural products. The cases of Mulan and Crouching Tiger, Hidden Dragon. International Journal of Cultural Studies (2005) no. 8 (2). pp. 180–181.
[7] Yeh, Emilie Yueh-Yu – Wang, Georgette: Globalization and hybridization in cultural products. The cases of Mulan and Crouching Tiger, Hidden Dragon. International Journal of Cultural Studies (2005) no. 8 (2). p. 184.
[8] Kim: ibid.
[9] Yeh – Wang: ibid. pp. 182–185.
[10] Kim: ibid.