Szerző: Turnacker Katalin
Herzog, Werner: Jeder für sich und Gott gegen alle. Erinnerungen. München: Hanser Verlag, 2022.
Tavaly jelent meg Werner Herzog önéletrajza Németországban Jeder für sich und Gott gegen alle. Erinnerungen (Mindenki magáért és Isten mindenki ellen. Emlékek) címmel. A jelenleg Amerikában élő rendező korunk egyik legismertebb filmkészítőjének számít a világon. Alkotói pályáját a német újfilm idején a hetvenes években bontakoztatta ki, majd egy fajta sztárságig jutott el Hollywoodban. Kedvező fogadtatását megalapozta a modernista filmjeit elemző-értelmező filmtörténeti-elméleti szakma, az egyetemi hallgatók közönsége, de népszerű volt a filmkultúra iránt érdeklődő, művelt nézők körében is. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy amerikai legendájának autobiografikus színezetéhez ő maga járult hozzá azzal, hogy tettei és felfogása a különleges, extrém kalandokat megélő hőseiéhez hasonlít; több, mint hetven filmet készített történetükről, egzisztenciális állapotukról. Herzog nem kerülte a vitatható szituációkat sem: alkotói szemlélete, meggyőződése szilárd alapokon áll. Művei forgatókönyveit jórészt maga írta és írja. Megjelentek útinaplói és 2022-ben regénye, a Dereng a világ magyar nyelven is. A nyolcvanadik életévét betöltött rendező életműve előtt nagyszabású kiállítással tisztelgett a Deutsche Kinemathek (Német Filmarchívum) Berlinben, és ugyanakkor megjelent autobiográfiája is.
Herzog emlékezése a Kaspar Hauser (1974) eredeti címét idézi fel (Mindenki magáért és Isten mindenki ellen. Emlékek/Jeder für sich und Gott gegen alle), jelezve, hogy egy időbeli, diverz életszituációk, alkotási periódusok, kalandok és legendák közötti, lezáratlan utazás asszociációiból építkező írást olvashatunk. 1942. szeptember 5-én született Münchenben, édesanyja a testvérével a bombázások elől az elszigetelt felső-bajorországi faluba, Sachrangba költözött, ahol gyermekkorát töltötte. Sosem vetette meg a kalandokat, nem ismerte a félelmet. Egész élet- és alkotásmódja olyan, mintha a magasban kifeszített kötélen egyensúlyozva nem venne tudomást az alatta tátongó szakadékról. Emlékezésfolyama hol kronologikus, hol a fontosabb események közötti nagy időbeli ugrásokkal tarkított. Írásában hangot ad bizonytalanságának és abbéli kételyének, hogy megbízhatóan működik-e az emlékezete.
Apátlan nemzedékének a nagyapáik nyújtottak példát. Az övé a klasszikus filológia professzora, a régészeti ásatásokat vezető Rudolf Herzog volt. Nyomdokait kutatva jutott el a görög Kos szigetére, ahol első játékfilmjét, az Életjelet (Lebenszeichen, 1968) forgatta. Az eszköz nélküli testi repülés élménye is a gyermekkorból származik: a falubeliekkel a hegyekben síelt, a síugrást maguk építette sáncokon gyakorolták. Érdeklődése, tapasztalatai nyomán figyelt fel a szobrász síugró (Walter Steiner) és a hegymászók (Reinhold Messner, Hans Kammerlander) extrém teljesítményére, amit dokumentumfilmekben örökített meg, bennünk az eltitkolt félelem momentumaival (Die grosse Ekstase des Bildschnitzers Steiner, 1974; Gasherbrum–der leuchtende Berg, 1985).
Könyvborító terv: Peter-Andreas Hassiepen, motívum: Clive Oppenheimer
Gyermekkorának, a bajor tájnak, nagyapja természetszeretetének öröksége a gyaloglás és a hegymászás is. Sokak által ismert Lotte Eisner, a német filmtörténész gyógyulása céljából végrehajtott „rituális” gyaloglása Münchenből Párizsba 1974-ben, amelyről a Vom Gehen im Eis (1978) című, az életről és halálról szóló napló született. A német újraegyesítés politikai vitái nyomán támadt az az ötlete Herzognak, hogy határai mentén körbegyalogolja a két Németországot. Elindult ugyan, de ezer kilométer után megbetegedett, kórházba került, és nem tudta befejezni a túrát.
Az autobiográfia legérdekesebb része minden bizonnyal a filmforgatások történéseinek emlékezete, az anekdoták, a legendák születésének pillanatai. Sok közülük széles körben ismert, a nemzetközi sajtóban nagy visszhangot keltett egyik-másik. Herzog visszaemlékezése nem a szenzáció, az extremitás, a népszerűsítés kedvéért rögzíti a kalandokat, hanem a filmkészítés folyamatossága, az emberi és kifejezésbeli, felmerült problémák megoldásának leírását tartalmazza. Az Életjel főszereplője bizonytalan mentális állapotának kifejezéseként egy falban megerősített kötélen egyensúlyozott, amikor a tartókő kilazult, ő pedig leesett és a forgatást meg kellett szakítani. Mivel hosszabb időre kiesett a munkából, Kréta szigetén a völgyben forgó szélmalmok jelenetét úgy oldotta meg a rendező Thomas Mauch operatőr segítségével, hogy egy statiszta csizmás lábának felvételét a főszereplő arcközelije követte. A Fata Morgana (1971) forgatásakor Kamerunban Herzog és operatőre börtönbe kerültek; az okát máig nem tudja. Különösen veszélyes volt a Törpék is kicsin kezdték (Auch Zwerge haben klein angefangen, 1970) elkészítése a liliputi szereplőkkel. Egyetlen esemény jól példázza a történéseket: a vezető nélküli autó áthajtott egy szereplőn. Miközben a stáb elszörnyülködve, kővé merevedve nézte, ő felállt, és mintha mi sem történt volna, tovább állt. Herzog barátjának, Errol Morrisnak tett ígérete híresült el csak igazán: azt mondta, ha a tehetséges fiatal rendező befejezi első filmjét, A mennyország kapuit (Gates of Heaven, 1978), akkor megeszi a cipőjét. Az elkészült film jó lett, és Herzog betartotta ígéretét, ami híres anekdotává lett.
Külön recenziót lehetne írni a Fitzcarraldo három évi előkészülete és forgatása alatt felhalmozódott nehézségekről, katasztrófákról, a médiatudósításokról és a rendező nyilvános meghurcolásáról. Az évekig tartó munkáról vezetett naplóját 2009-ben Eroberung des Nutzlosen címmel adta ki. A visszaemlékezésben Herzog részletesen, objektivitásra törekedve elemzi az eseményeket, kiigazítja a tévedéseket, ahol szükséges. Megemlékezik az Üvegszív (Herz aus Glas, 1976) forgatásának különlegességéről: a hipnotizőrtől megtanult technikát maga alkalmazta a szereplőin, az egész faluközösségen. Írói-filmrendezői tevékenysége mellett kitér operarendezéseire és színészi munkáira: szerepelt A Simpson család, A Mandalóri (The Mandalorian) sorozatokban, a Jack Reacher című filmben. Megátalkodott, gonosz figurái a popkultúra kedvelt kultikus alakjai közé tartoznak. Filmjei, alkotómódszere, személyisége népszerű a közösségi hálózatok felhasználói között, kultuszrendezőként tartják számon, imitációkat, paródiákat készítenek róla (Joko & Klaas). Aktív mesterként fiatal rendezőket támogat, producerként tevékenykedik, rendezést oktat saját filmiskolájában, a Rogue Film Schoolban.
Herzog megosztja és kihívás elé állítja nézőit, rajongóit, bírálóit; karrierjét mindvégig pro és kontra viták, széttartó kritikák, vélekedések kísérték és kísérik. Mind a szakmai, mind a filmkedvelő közvélemény egyetért abban, hogy kritikus kérdések tömegét felvető, sokrétű művészet az övé. Fordulatos önéletrajza informatív, élvezetes stílusban megírt visszaemlékezés, amely angol és német nyelven is olvasható.