Szerző: Németh Magdolna

Bevezetés

Gyarmathy 2008-as Kis halak...nagy halak című dokumentumfilmjét, mint sok más alkotását is, egy személyes élmény inspirálta. A 2000-es évek elején a vízi világ iránti érdeklődése kapcsolta őt össze a vízi rendőrséggel, akiktől meghívást kapott egy razziára az orvhalászok ellen. Az eredeti terve az volt, hogy a halőrökről készít filmet, ám a razzia során olyan erőteljes élményben volt része, hogy ennek hatására megváltoztatta az elképzelését. Gyarmathy a motorcsónakos halőrökkel együtt egy olyan vízszakaszra száguldott be, ahol rengeteg ember orvhalászott. A rapsicok pánikszerűen menekültek, és mindenki kereket tudott oldani, kivéve egy tíz év körüli kisfiút, aki nem is igazi horgászfelszereléssel pecázott, csupán egy metszett botja volt. A halőr kitépte a gyerek kezéből a botot és darabokra törte. Gyarmathy Líviát mélyen megindította a történet és az élmény hatására, inkább a rapsicokat választotta készülő filmje főszereplőinek.[1] 

Tudatosságát jelzi, hogy alkotását úgy építette fel, hogy több oldalról mutatja be az orvhalászok világát, ezzel totalizálja is a jelenséget. Filmjében megjelennek olyan karakterek, akik „szórakozásból”, adrenalinfüggőségből lopják a halakat. Feltűnnek azok is, akik szervezetten, ipari mennyiségben orvhalásznak. Illetve azok is, akik egyszerűen nyomorúságukban, a szegénység és az éhezés miatt, kétségbeesésükben emelnek ki egy-két halat a vízből.[2] A film fő témájává az hugoi Jean Valjeanok válnak. A filmben megjelenő többi karakter gyakorlatilag arra szolgál, hogy az őket ért igazságtalanság ábrázolását elmélyítse, és felépítse azt a társadalmi környezetet, amiben boldogulni kényszerülnek ezek az emberek. Gyarmathy a maga filmművészeti tevékenységét a humánum, az erkölcs szolgálatába állította: „Akinek bármely keserves kínok árán megadatott, hogy egy kamerán megnyomhatja a gombot, annak ma az a kötelessége, hogy azt az emberi gondolkodás humánusabbá tételéért tegye."[3] A Kis halak... nagy halak... című filmje is ehhez az ars poeticához kapcsolódik.

Tanulmányom célja, hogy bemutassam azokat a filmes eszközöket, amelyekkel a rendezőnő felébreszti a nézőben az empátiát, elgondolkodtatja a jog és az erkölcs viszonyáról, s amelyekkel megrajzolja azt a társadalmi metaforát, miszerint a nagyhalak megússzák a jogi felelősségre vonást, a kishalak, akik kevésbé rafináltak és kiszolgáltatottabbak, pedig nem.

A dokumentumfilm társadalmi szerepe

A Kis halak...nagy halak esetében elmondható, hogy a griersoni dokumentumfilm-szemlélet érvényesül benne: a „the creative treatment of actuality”, azaz a valóságnak a kreatív bemutatásáról van szó.[4] Vagyis a társadalmi igazság bemutatása mellett művészi ábrázolásmódra is törekszik. Gyarmathy filmje azt a tematikát ragadja meg, mint a dokumentumfilm történetének első alkotásai: ember és természet kapcsolatát ábrázolja aktuális társadalmi környezetben. Flaherty Nanuk, az eszkimó (Nanook of the North, 1922) vagy Grierson Heringhalászok (Drifters, 1927) című alkotásai elsőként mutatják be a halászokat. Ezekben az alkotásokban azonban szó sincs a halak kifogásának tiltásáról, még megtapasztalhatjuk az ember és a természet harmóniáját; bár a Heringhalászokban épp ennek a harmóniának az elvesztéséről van szó.

Szász János, a „kishal"

A Heringhalászokban és a Nanukban is sok olyan életképet láthatunk, amelyek megismertetik a nézőt a halászok életmódjával. A Kis halak... nagy halak... ugyanígy él ezzel az eszközzel, s így kerül be a költőiség, a művészi látásmód a filmbe. A békésen horgászó Szász Jánost nyugalom veszi körül mindaddig, amíg meg nem érkeznek a halőrök. Gyarmathy ugyanúgy bemegy Szász János házába, ahogy Grierson a halászok hálókabinjába, s megmutatja a legintimebb emberi pillanatokat. A kreativitás viszont a fikcióban csúcsosodik ki Gyarmathynál.

Ha eltekintük attól, hogy Magyarországon 1997 óta törvény tiltja, hogy engedély nélkül horgásszanak az emberek a vizekben, akkor igazából Szász János alakja a természet és az ember idilli, szinte rousseau-i kapcsolata is lehetne. Az ember, az éhező elveszi a természetből azt a mennyiségű ételt, ami a napi táplálkozását fedezi. Az ipari halászás mértéke, a féktelen nyereségvágy, a természet egyensúlyának, a vizek épségének megőrzése azonban törvényi szabályozásra kényszerítette az államot, így viszont felszámol egy bizonyos fajta természetes kapcsolatot is ember és környezet között.

A film elkészítésének alapélményét már ismerjük, azonban a téma enciklopédikus igényű kibontása már a fikciós dokumentumfilm sajátossága. A Kis halak... nagy halak...-ban megjelenő állapotrajzok egy magasabb dramaturgiai egységhez szükségesek. Szász bácsi magánéleti krízise, és az érzelmi, pszichológiai felépítettség fikciós konfliktusokkal telíti a dokumentumfilmet. Társadalmi és szociológiai problémák egyaránt jelennek meg benne. De ahhoz, hogy Szász bácsi történetének hatására erkölcsi ítélet születhessen a nézőben, ahhoz szükség van arra, hogy a társadalmi, szociológiai környezet kibontakozzon.[5]

A film a 2008-ban érvényben lévő halászati törvény néhány kiemelt részével indul[6]. A halászati törvény célja, hogy fenntartsa, megőrizze a halállomány sokszínűségét, megújulási képességét. Az 1997-es törvény[7] meghatározza a halászat és a horgászat fogalmát, definiálja azokat a Magyarországon található vizeket, ahol halászati lehetőségek vannak. A törvény kifejti azt is, hogy a 14 év alatti gyerekeknek és a 70 év feletti személyeknek nem kell horgászjegyet vásárolniuk! [8] A film történetének idejében az 1997-es halászati törvény volt életben, ami 2007-ig számos módosítással, pontosítással egészült ki. A jelenleg érvényben lévő törvény szerint csak a 15 év alatti gyermekek mentesek a horgászjegy vásárlása alól, és természetesen növekedett a bírság mértéke is. (A bírság mértékét egyébként a tettenért orvhalász magatartása is befolyásolhatta.[9]) A jelenleg érvényben lévő törvény szerint a horgászat nem számít orvhalászatnak.

A Kis halak...nagy halak című film Szabolcs-Szatmár Bereg vármegyében játszódik Vásárosnamény járásában, valahol Mátyus közelében a Tiszánál, közel az ukrán határhoz. Ez a térség hazánk legszegényebb településeit foglalja magába[10], így tehát nem meglepő az orvhalászat léte sem. Főként abból a szempontból fontos számunkra, hogy minél szegényebb egy régió, annál több Szász bácsi-féle ember lakja, így a film főhőse egy tipikus társadalmi csoport lét- és élethelyzetét jeleníti meg.[11] A film szegénységábrázolása tehát egy valós társadalmi jelenséget ábrázol, egy olyan szereplővel, aki életvitelszerűen is ehhez a réteghez és térséghez tartozik. Szász János a valódi nevével szerepel a filmben, azonban a bírságolás jelenete eljátszott, fiktív, ám mégis a valóságból ismert szituáció, amit Gyarmathy kamerája úgy rögzített, hogy valódi érzelmet keltsen a nézőben és elgondolkodtassa. A dokumentumfilm sikerességének kulcsa a jól megválasztott téma, de az is rendkívül fontos, hogy hogyan tálalja, milyen képeket, motívumokat, egyéb filmes eszközöket használ fel a szerző.[12]

Az olasz neorealizmus filmjeit szintén jellemezte az a megoldás, hogy olyan amatőr színészekkel játszassák el a társadalmi karaktert a hitelesség nevében, akik valóban az adott társadalmi réteghez tartoznak. De Sica Biciklitolvajok (Ladri di biciclette, 1948) című játékfilmje szintén a szegénység miatti lopást jeleníti meg, de már a bicikliző Szász János alakja is intertextuális kapcsolatot hoz létre a két alkotás között. A bicikli Gyarmathy filmjében a szegénység szimbólumává válik, és ellenpontozza az orvhalászok járműveit, akiknek komoly felszereléseik vannak, és autókkal, furgonnal érkeznek a vízhez.

A Kis halak... nagy halak... tehát komoly szociológiai témát is bemutat: a szegénység miatti lopást, ami időtlen jelenség az emberiség történetében, és már a filmművészet megjelenése előtt témája volt az irodalomnak is. Victor Hugo A nyomorultak című regényében Jean Valjean alakjában jeleníti meg azt a karaktert, aki az éhezés, a puszta fizikai életben maradás miatt lopni kényszerül. Jean Valjean a családja éhezése miatt betöri egy pékség ablakát és kenyeret lop. Ugyanúgy elkapják, mint Szász Jánost, ám ő nem pénzbírságot kap, hanem öt év börtönt betöréses lopásért. Az öt év börtönből végül tizenkilenc év börtön lesz négy szökési kísérlet miatt. A romantikus regényekben azonban mesei fordulattal jóra fordulnak a dolgok. A börtönből szabadult, ijesztő külsejű Jean Valjeant sehol sem fogadják be, még a pénzéért sem; az egyetlen hely, ahol ajtót nyitnak, szállást és vacsorát adnak neki, az a püspök háza. Bienvenu püspök befogadja a kitaszítottat, az eldobottat. Ő képviseli a krisztusi erkölcsöt, a szeretetet. Az európai kultúrkörben a Biblia az, ami számos erkölcsi értéket közvetít. Így tehát érthető, hogy ebben a regényben miért egy pap lesz az, aki képviseli az erkölcsi rendet.

Gyarmathy rendezőként ugyanazt a szerepet tölti be, mint a püspök Jean Valjean életében. Ő ugyan nem ezüstgyertyatartót ad hősének, hanem transzparenciát; azt, hogy a társadalom észrevegye és ezt követően – lehetőség szerint – segítsen a rászorulókon. Ő a kamerája segítségével mutatja be a helytelen reakciót a halőrök viselkedésében és irányítja rá a figyelmet a szerencsétlenekre. A film alkotójaként a belső erkölcsi értékrendje tereli őt abba az irányba, hogy bemutassa a mélyszegénységben élő rokkantnyugdíjast, és anélkül, hogy egyetlen didaktikus kijelentés elhangozna a filmben, az alkotás végén mindannyian tudjuk, hogy ami történt, az nem volt morálisan rendben. A rendezőnő megmutatja a nézőnek, amit a rendőr nem lát, nem akar vagy nem tud meglátni, amit a társadalom és a nagyhalak sem akarnak látni, ő viszont látja. És ebből már az is érthető, hogy miért Szász János az egyetlen olyan szereplője a filmnek, akinek a teljes nevét ismerjük. A neve átlagos, hétköznapi, kisszerű, a kisemberek (kishalak) sorsát, életét hordozza. De ők azok, akiknek teljes nevet kell adni, mert a jelenséget nevén kell nevezni!

Karakterábrázolás

A Kis halak... nagy halak... egy mindössze huszonnyolc perces dokumentumfilm, azonban rövidsége ellenére, mégis ki tudja rajzolni az orvhalászat világában létező fontos karaktereket. Négy fő történet jelenik meg az alkotás. Ez a mozaikos szerkezet a jelenség totalizált bemutatását szolgálja. A négy történet önmagában is értelmezhető, így együtt azonban Szász János történetét emelik ki.

A dokumentumfilm első szereplői a Névtelenek, akik éjszaka, nagy hálóval fogják ki a halakat. Rendelkeznek olyan felszereléssel, ami a halak tömeges szállítását lehetővé teszi, valamint feltehetően értékesítési kapcsolatokkal is, mivel hatalmas mennyiséget tudnak továbbadni. Szervezettek, csapatban dolgoznak és gyakorlatilag láthatatlanok.

Szász János alakja másodikként kerül bemutatásra. Ő a legmagányosabb, legsérülékenyebb résztvevője ennek a tevékenységnek. Amit azonnal megtudunk róla az az, hogy beteg. A lába súlyosan bütykös és visszeres. Ez munkaképtelenné teszi, mozgását lelassítja, nehézkessé teszi.  A kamera reggeli életképeket mutat róla. János egy békés, szelíd ember. A valjeani erőszakosságnak, agresszivitásnak nyoma sincs Gyarmathy hősében: nincs puskája, nem ont vért az erdőben, nem tör és zúz, hanem csendes, visszahúzódó és szófukar. Gyarmathy számára az agresszivitás egy taszító jelenség, nem ruházza fel főhősét ilyen tulajdonsággal.[13] Ha ezeket az állapotokat számba vesszük a negyvenezer forintos nyugdíja mellett nemcsak a fájdalomtól, hanem valószínűleg az éhségtől is szenved. Mivel dohányzik is, ez tovább csökkenti anyagi forrásait. A Jánosról megjelenített reggeli életképek sajnálatot kelthetnek a nézőben, és ekkor még nem is derült ki, hogy mennyi pénzből kell megélnie. Ezt az információt csak az elkapása után, a halőrökkel való beszélgetésből tudjuk meg.

János reggeli története közben azonban a folyón már napfelkelte előtt megkezdődik az orvhalászat. Mire Jánost egyáltalán a vízen pecázva találjuk a Névtelenek már két kör hatalmas halrakományt elvittek. Közben feltűnt a két másik szereplő is: Laci és Zsolt. Laci adrenalinfüggő pecázó. Már ő is kifogott egy nagy halat és a következőért harcol, tevékenysége közben folyamatosan lesi az őröket. Látható, hogy jó anyagi körülmények között él. Nem lenne szüksége arra, hogy csaljon; az őrök kicselezése a legfőbb célja. Ő tulajdonképpen játszik a halőrökkel.

Zsolt, a halőr, a rendőrség embere, aki szintén jó körülmények között él. Nem szűkölködik semmiben. Az ő ébredését ugyanúgy végigkíséri a kamera, mint Jánosét; ő a másik főszereplője a történetnek, ezért szinte ugyanolyan részletesen kerül bemutatásra. Azonban az is érzékelhető, hogy a beteg János esetében a kamera tapintatos, nem mutat meg mindent; főként nem az arcát, az arckifejezéseit. Az ágyban fekve is a sötétben látjuk; csak a cigaretta és a szeme fénye villan meg néha. Zsolt esetében azonban nincs meg ez a tapintat. Egy domináns, erős férfit látunk, alsóban, meztelenül. A falán egy csoport kardszárnyú delfin képe található, ami minden egyes kameraállás esetében látható Zsolt mellett.

Akárcsak a rendőrök, a kardszárnyú delfinek is csapatban dolgoznak és együtt csapnak le kiszemeltjükre. Később Jánost a rendőr orkák, Zsolt vezérlésével, körbefogják és „levadásszák”. A kamera nézőpontja egy pillanatra a vadászó orka rendőr nézőpontja lesz.

A halőrök által meglesett János

János faggatása, győzködése (fárasztása) és végül megbüntetése (elpusztítása) ugyanúgy megy végbe, ahogyan a természetben a ragadozók elkapják áldozataikat. János mégsem adja meg magát olyan könnyen. Fellázad, és nem akarja visszadobni a már kifogott halakat a vízbe. Különösen megalázó az, amikor a már elpusztult halat dobatják vele vissza, amit engedetlen magatartásával vált ki.

A horgászáshoz használt botok száma is nagyon árulkodó. János nyolc botot tartott a vízbe. Ezek nagy része a maga által faragott ágakból készített eszköz volt. Vagyis biztosra akart menni, mindenképp fogni szeretett volna valamit, hogy legyen vacsorája. Később érkezett a vízhez, mert lassabban mozog, ezért gyorsabbnak is kellett lennie a fogásban. Lázadását pedig az elkeseredés váltotta ki.

Mialatt Jánost a halőrök megbüntetik, aközben a Névtelenek és Laci tovább folytatják a fosztogatást, és mialatt az ő néhány darab halát visszadobatják, még a döglöttet is, ezen idő alatt ipari mennyiségű halat lopnak el az igazi, komoly orvhalászok. A montázsok közötti ugrások János pecabotjainak elégetéséig végig párhuzamosan zajlik. Az események kontrasztban állnak János történetével, s folyamatosan rámutatnak János szegénységére is. A halak fosztogatása a hajnali órákban kezdődik, és valószínűleg az után is tovább folyik, hogy a megbüntetett János hazaért. A halőrök János és mások pecabotjainak elégetésével megszabadulnak sikertelenségük frusztrációjától. A nagyhalak mind megúszták, a kishalat elkapták és meg is alázták.

A botok elégetése a film központi metaforája és egyenértékű a Biciklitolvajok című film biciklilopásával és a kerékpárkeresés feladásának, a végleges elvesztés tényének megértésével. Mind a két esetben az élelemszerzés, a megélhetés eszközei tűnnek el, és egy bizonytalan, megsemmisüléssel fenyegető helyzetbe lépnek át a hősök.

A rendezőnő azonban továbbra is tapintatos marad. De Sica megmutatja a könnyeket hőse arcán, Gyarmathy csak az elsétáló alakot vetíti elénk. Nem sérti meg a nyomorultat nyomorultságában. Az utolsó képkockáknál azonban Gyarmathynál megjelenik a hó is, aminek szimbolikus jelentése a halál, a pusztulás. Emellett utalhat arra, hogy Szász János egy rideg, embertelen világban él.

A Kis halak...nagy halak... záróképe

Az erkölcs képviselete a történetben Gyarmathy kezében marad, és mindazokéban, akik a filmet megtekintve, hasonló szituációkban felelősségük tudatában a jóra törekvést, a humánum megélését választják.

Összegzés

Gyarmathyt nem véletlenül nevezik az empátia nagymesterének.[14] Minden filmes eszközt felhasznál arra, hogy a néző tekintetét az erkölcsi jóra irányítsa, és a figyelmet a lényeges dolgokra terelje. A Kis halak...nagy halak... esetében rámutat arra, hogy a jog és az erkölcs nem minden esetben járnak együtt. Filmjeivel olyan hatást tud elérni, amivel cselekvésre készteti az embereket. Az igazi bűnösök a Névtelenek, a nagyhalak, akik valóban súlyosan károsítják a vízivilágot, és szervezetten, maffiaként működnek. A filmnek máig fontos aktualitása van. Az észak-magyarországi szegénységi helyzet változatlan, ami azt jelenti, hogy valószínűleg a zughorgászok és az orvhalászok száma továbbra is magas lehet. A történet metaforikus jelentése pedig a vízivilágtól független örök igazság: a nagyhalak megússzák, a kishalakat pedig elkapják. A film jó eszköz arra, hogy az üzenet sokakhoz eljusson, változást hozhat a gondolkodásban, emberré teheti az embert, kinyitja a szíveket. Gyarmathy ennek szolgálatába állította műveit.

[1] Zalán Vince: Ellenfényben – Beszélgetés Gyarmathy Líviával. Budapest: Magyar Napló, 2016. pp. 157–162.

[2] ibid.  

[3] Idézi Liebhardt Ágota Arcvonások – Gyarmathy Lívia című rádiós interjújában. Kossuth Rádió, 2009. május 22.

[4] Grierson, John: Dokumentumfilm és valóság. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet, 1964.

[5] Gelencsér Gábor: Budapesti Iskola. Fikciós dokumentumfilmek a hetvenes évek magyar filmművészetében.  Iskolakultúra (2001) no. 10. pp. 59–71.

[6] A film ezzel a felirattal kezdődik: „a törvény büntetni rendeli az orvhalászatot. Tilos a hal fogásához minden olyan fogási eszköz, illetve mód alkalmazása, amely a halállományt károsítja. Tilos a hal fogásához különösen váltóáramú elektromos eszköz, mérgező /kábító/ hatású anyag, robbanóanyag, szúrószerszám, gereblyéző, hurokvető módszer alkalmazása... A halászati törvény kimondja, hogy a jogosulatlanul kifogott halat vissza kell ereszteni a vízbe.”

[7] Lásd bővebben az 1997. évi halászati törvényt. https:jogkodex.hu/jsz/hhtv_1997_41_torveny_3855165 (utolsó letöltés dátuma: 2023. 08.25.)

[8] ibid.

[9] ibid.

[10] A térség egyébként nemcsak Magyarország, hanem egész Európa egyik legszegényebb régiója. Forrás: Real GDP Grew in all regions  in 2021 except three. https:ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/w/DDN-20230220-1 (utolsó letöltés dátuma: 2023.08.27.)

[11] A 2008-as Statisztikai Tükör külön kiemeli a térséget, mint a legszegényebb régióját hazánknak, valamint a nyugdíjasok között a rokkantnyugdíjasok kiemelkedő létszámú csoportját (26%) nevezi meg. Forrás: Nyugdíjasok, nyugdíjak, 2008. https:www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/jel/jel308081.pdf  (utolsó letöltés dátuma: 2023.08.25.)

[12] B. Nagy László: A dokumentumfilm társadalmi küldetése. Budapest: Századvég Kiadó, 1991. pp. 229–235.  

[13] Zalán: Ellenfényben – Beszélgetés Gyarmathy Líviával. pp. 157–162.

[14] Inforádió/MTI: Éppen ma 85 éves az empátia Kossuth-díjas nagymestere. https:infostart.hu/kultura/2017/01/08/eppen-ma-85-eves-az-empatia-kossuth-dijas-nagymestere (utolsó megtekintés 2024. 05. 05.)