Szerző: Fazakas Gergely

Elsőéves kolozsvári hallgatóként felcsillant a szemem egy filmtörténeti óra után, mikor tanárunk, dr. Zágoni Balázs meghirdette a Magyar Egyetemi Filmdíj programjában való részvétel lehetőségét. A program célja a kortárs magyar filmkultúrában és filmtermésben való képzettség elmélyítése azon hallgatók számára, akik magyar nyelven filmes kurzusokon vesznek részt.
Két szaktársammal – Condrat Paulával és Orbán Mátyással – jelentkeztünk, és hetente közösen vettünk részt a délutáni vetítéseken oktatóinkkal, dr. Virginás Andreával és dr. Zágoni Balázzsal együtt. Ekkor még csak a filmekről beszéltünk, a program lebonyolításáról kevésbé: mint később megtudtuk, minden évben hat film kerül az elődöntőbe. Idén egy dokumentumfilm és öt játékfilm szállt versenybe: a Kim (r.: Kapronczai Erika), a Larry (r.: Bernáth Szilárd), a Háromezer számozott darab (r.: Császi Ádám), a Szelíd (r.: Nemes Anna, Csuja László), a Melegvizek országa (r.: Igor és Iván Buharov) és a Veszélyes lehet a fagyi (r.: Szilágyi Fanni).

Hat hét elteltével került sor a várva várt záró workshopra, ami a Budapesti Metropolitan Egyetem Rózsa utcai campusában zajlott le május 31. és június 1. között Pócsik Andrea vezetésével. Összesen kilenc egyetemről érkeztek hallgatók, egyetemenként két diák. Mi Kolozsvárról indultunk, és egy nappal hamarabb érkeztünk meg Budapestre. A plusz időnek rendkívül örültünk, hiszen a workshop előtt  kóborolhattunk a városban.
A pénteki bemutatkozások alatt két dologra figyeltem fel: egyrészt egyöntetűen a Larry volt a közkedvelt film, másrészt a társaság vegyessége hidegzuhanyként ért néhányunkat. Ugyanis az a tény, hogy alapképzésről és mesterképzésről is érkeztek hallgatók, néhányunkat frusztációval töltött el. Ezt látva a workshopon jelen levő és diákjaikat kísérő oktatók oldották a hangulatot, a szünetekben bátorítottak, a filmek megbeszélésekor pedig véletlenszerűen csoportokba osztottak minket, így könnyebb volt megismerkednünk egymással. A csoportok mindegyike bizonyos megadott szempontok alapján  közelítette meg az aktuális filmet, amit pár perc ötletelés után a csoport valamelyik tagja hangosan felvázolt. Ekkor még kevés megjegyzés fűződött hozzájuk, ahogy az idő telt, egyre jobban nyíltunk meg egymás felé. Pár óra elteltével már sokkal közvetlenebb és felszabadultabb  hangulatban folytak a „viták”, melyben két nagyobb táborra szakadtunk. A Larry és a Háromezer számozott darab került össztűzbe, a pro és kontra mindkét oldalról elhangzott, ám az igazi meglepetésre másnapig várni kellett! A közös vacsorát egy sörözés követte, ahol igazán megteremtődött a családias légkör és általánosabb témákról is beszélgettünk, persze néha becsúsztak mondatok egy-egy filmről, amellyel győzködni próbáltuk a másikat szavazatának megváltoztatásáról.

A hivatalos szombati program szerint a filmek összehasonlítása után  először magukkal az alkotókkal találkoztunk szemtől szemben, és kérdeztünk őket a filmjeikről. Szó esett a filmkészítés folyamatairól, legyenek azok a könnyebb, vagy a nehezebb részei, a fesztiválok világáról és működésükről, filmjeik utóéletéről és persze a jövőbeli terveikről is meséltek nekünk a meghívott vendégek. Nemes Anna a Szelíd forgatási hátteréről és az ott szerzett tapasztalatokról mesélt: ez az első magyar film, amely ­– többek között – a Sundance Filmfesztivál versenyprogramjába is bekerült. Horváth Kristóf nagy hangsúlyt fektetett a sztereotípiák és a társadalmi konfliktusok megközelítésére, hiszen a Háromezer számozott darab a válaszok tálalása helyett aktuális kérdéseket vet fel nézőinek. Az archívokkal dolgozó Kapronczai Erika a tragikus életű festőről szóló film, a Kim kapcsán a művésznővel való személyes viszonyát, valamint a morális és jogi bökkenőket boncolgatta. Hevesi Nándor (Iván Buharov) kendőzetlenül és rendkívül szórakoztatóan a munkamódszerükről és az anyagi háttér megteremtéséről árult el dolgokat, amit személyes nézeteivel ötvözött. A Melegvizek országáról rengeteg dolog megemlíthető, ám ami végképp furcsa benne az az, hogy több producere van, mint szereplője. Az Inkubátor program negyedik szériájában nyert támogatást Szilágyi Fanni, aki online csatlakozott a beszélgetéshez, őt a forgatókönyvről és az iker-jelenségről kérdeztük a Veszélyes lehet a fagyi kapcsán.
A kétórás kerekasztal-beszélgetés után következett a zsűrizés: a kapott cetlikre a „szavazófülke magányában” mindenki felírta az általa  legjobbnak vélt három filmet és ezeket az oktatók összesítették. A szavazatokat érdekes módon befolyásolta az alkotók jelenléte és megnyilvánulásuk is. Volt olyan kevésbé teret nyerő film, amelyet alkotója indirekt módon felturbózott és hirtelen több szavazatot kapott, mint ahogy várható lett volna. A legutolsó pillanatig feszült helyzet állt fenn, ugyanis döntetlen születetett, ekkor derült ki, hogy egy szavazat még hátravan. A döntő voks Császi Ádám filmjére billentette a mérleget, így a Larry második és a Szelíd harmadik helyezést ért el. A díjat a Magyar Filmtudományi Társaság novemberben megrendezésre kerülő éves konferenciáján adja majd át a szervezet képviselője.
Zárszóként úgy érzem, meg kell említenem, hogy a jó szervezés számlájára írandó, hogy a program ideje alatt ingyenes szállást és utazást biztosítottak a hallgatók számára, ami ezt a részvételi lehetőséget bárki számára hozzáférhetővé teszi!
A program két napja hihetetlenül gyorsan telt el  és ez idő alatt olyan mennyiségű és minőségű tudásra tehettek szert a hallgatók, amit máshol két nap alatt aligha sajátíthatnak el. Számomra a legfontosabb mégis a közösség volt, amely itt összekovácsolódott.
Olyan élmény, amellyel hallgatóként csak gazdagodni, fejlődni lehet, és ami miatt csak ajánlani tudom a jövőbeli érdeklődők számára!