Szerző: Hurtik Nóra

Tanulmányomban a Thelma és Louise című 1991-ben Ridley Scott rendezésében megjelent filmet fogom elemezni. Az alkotás több szempontból is kiemelkedő, napjainkban filmtörténeti klasszikussá vált mű, amely fontos kérdéseket vet fel a nemi szerepek, illetve a nők helyzete, problémái és jogai kapcsán. A társadalmi kontextusban, melyben a film született, kiemelten fontos a nők ellen elkövetett erőszak, továbbá az ezzel kapcsolatos ítéletek, jogszerűtlen bírósági eljárások – erre reflektál a cselekmény a feminista road movie műfajában. A következőkben a női karakterek fejlődését vizsgálom és vetem össze a megjelenő férfi figurákkal (ebben az alapvetően férfias műfajban), továbbá azt, hogy miként lázad fel a két nő a társadalmi normák ellen – hogyan válnak kiszolgáltatott törékeny nőkből valódi igazságosztókká – és mindezt milyen narratív és stiláris eszközökkel tárja elénk a film.

A Thelma és Louise két középkorú nő barátságáról szól. Thelma (Geena Davis) háztartásbeli, mindennapjai abból állnak, hogy az elhidegült és erőszakos természetű férjének (Darrly) főz, és elvégzi a házimunkát; ha el akar menni otthonról, nem teheti meg a férje engedélye nélkül. Louise (Susan Sarandon) vele szemben egy önálló, magabiztos, öntudatos nő – nincs férjnél, egyedül él és egy kávézóban dolgozik pincérnőként. A két nő hétvégi kiruccanásra indul péntek este, útközben megállnak egy kocsmánál, ahol Thelma a kelleténél többet iszik, flörtöl egy idegen férfival, aki aztán meg akarja erőszakolni a parkolóban. Ekkor megjelenik Louise, aki fegyvert fog a férfira, így Thelma megmenekül, de Louise provokáció hatására lelövi a férfit. Ezután a két nő törvény elől való menekülésének vagyunk tanúi – ugyanis hiába mondanák el az igazságot a bíróságon, elítélnék őket. A film a férfi lelövésétől kezdve válik igazán road movie-vá.

A road movie egy olyan filmes műfaj, amelyben a főszereplők elhagyják otthonukat, megváltoztatva ezzel a mindennapi élet perspektíváját. Ezek a filmek az utazás során az elidegenedés témáját járják körül, és egy nemzet vagy történelmi korszak kulturális identitásának feszültségeit, határhelyzeteit vizsgálják; mindezt gyakran a tényleges vagy potenciális fenyegetettség, törvénytelenség és erőszak hangulatával mutatják be, illetve gyakran nyugtalan, frusztrált és kétségbeesett főszereplőket mozgatnak.[1] A helyszín ezekben a filmekben nem csak az autópályákon és utakon haladó autó, hanem az út menti motelek szobái, az étkezők fülkéi és a benzinkutak is, amelyek segítenek egyfajta intimitást és feszültséget teremteni vagy fokozni a szereplők között.[2] A road movie-k általában a férfiasság témájára összpontosítanak (a férfi gyakran valamilyen válságon megy keresztül); bizonyos típusú lázadásokra, az autókultúrára és az önfelfedezésre. A road movie-k központi témája a lázadás a konzervatív társadalmi normák ellen.[3] Ezeket a filmeket további csoportokra lehet osztani; például, aszerint, hogy a narratívát egyfajta küldetés vagy pedig törvényen kívüli üldözés és üldözöttség vezérli (utóbbiban több a szex és az erőszak). A road movie sajátos jellemzője továbbá, hogy a külső utazást általában párhuzamba állítja a főhősökben végbemenő lelki, személyiségbeli átalakulással, és gyakran nyitott véggel zárul a film.[4]

A Thelma és Louise esetében a két nő elhagyja otthonát és megszokott környezetét, eleinte a véletlen, később pedig saját döntéseik alakítják úgy az eseményeket, hogy többé már nem térnek haza, sőt véglegesen elszakadnak a mindennapi életbe való visszatérés lehetőségétől is. Thelma és Louise a majdnem bekövetkezett nemi erőszak, majd az ezután történt gyilkosság hatására frusztrált és zaklatott lesz; kétségbeesett menekülésbe kezdenek. A társadalmi légkör és a törvény az, ami miatt nem mennek el a rendőrségre. Thelma eleinte győzködi Louise-t, hogy mondjanak el mindent, de Louise nem törődik vele, megrögzötten hiszi, hogy a rendőrök nem fognak melléjük állni; mindezt tapasztalatból mondja, mert Texasban már megtörtént ez vele – erre folyamatosan visszatérő utalások vannak a filmben, de Louise sosem mondja ezt ki konkrétan. A nőkkel való nem egyenrangú bánásmód, a patriarchátus elnyomó rendszere, a nők ellen elkövetett nemi erőszak nem megfelelő kivizsgálása és a büntetőeljárás hiánya az, ami itt az igazán erőteljes, a filmen kívüli társadalmi (normából) valóságból gyökerező feszültséget megteremti. Thelma és Louise ez ellen lázadva, eleinte menekülve, később pedig igazi ámokfutásba kezdve róják az utakat Mexikó felé. Ezáltal alakulnak át nemi erőszak áldozataiból gyilkossá, rablóvá és feminista szökevénnyé (feminist fugitives).[5] Az utazás során nem csak igazságosztásba kezdenek a férfiak ellen, hanem felfedezik saját magukat és egyfajta felszabadulásban is részesülnek.

A Thelma és Louise esetében a road movie műfaja mellett egy másik fontos alműfaj is megjelenik; ez a buddy film. A buddy film két, általában azonos nemű, (gyakran férfi) kapcsolatát mutatja be. A két ember gyakran eltérő hátterű és/vagy eltérő személyiséggel rendelkezik, és hajlamosak félreérteni egymást. A buddy film alapvetően a romantikus vígjáték egyik alműfaja, a romantikus, kalandfilm és vígjáték ötvözete, amelyben két ember, akiket szerelem vagy barátság köt össze, kalandra, küldetésre vagy utazásra indul.[6] Thelma és Louise meglehetősen eltérő környezetből indulnak, szerelmi életüket és karrierjüket tekintve is különböznek, az utazás során mégis egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egyre inkább felveszik a másik karaktervonásait. Ez kifejezetten Thelma esetében látványos, aki a nagyon visszahúzódó, elfogadó, félénk természetből egy önálló és bátor, határozott döntéseket meghozni tudó, független nővé válik.

Laura Mulvey A vizuális élvezet és az elbeszélő film című kulcsfontosságú feminista munkájában leírja, hogy a populáris hollywoodi filmben a férfi általában az aktív, cselekvő, narratívát irányító fél, míg a nő a passzív, a férfinek alávetett szereplő, aki a vágy tárgya is egyben.[7] A Thelma és Louise esetében a férfias műfajban két aktív, cselekvő akcióhősnő felforgatja ezt a fajta felosztást.[8] A filmet tekinthetjük bűnöző nőkről szóló elbeszélésnek, amelyben a hősnők látszólag élvezik, hogy áthágják a törvényt, és a korlátokat, amelyek között életüket élték; [9] ez a film a határátlépésekről szól – és ezen keresztül az önfelfedezésről és egyfajta felszabadulásról, a társadalmi normák ellen való lázadásról és az attól való megszabadulásról.[10] A karakterek fejlődésével az otthon, hagyományosan „nőiesnek” feltételezett teréből (otthon, házimunka világa) a szabad természet feltételezett „férfi” terébe lépnek.[11] Ezekben a „férfiasnak” tekintett műfajokban – pl. western, road movie, buddy film – a főhősök folyamatosan fizikai erőszaknak vannak kitéve; ha női főszereplőkkel dolgoznak, akkor a hős sebezhetősége is megváltozik, így nem meglepő, ha képbe kerül a nemi erőszak bűncselekménye. A rendező, Ridley Scott szerit a Thelma és Louise nem a nemi erőszakról szól, hanem a választásokról és a szabadságról.[12] Ehhez kapcsolódva a film felvillantja a rape-revenge narratíva lehetőségét. (Bár nem történik meg teljes egészében a nemi erőszak, valamint nem az áldozat bosszulja meg a történteket, de több utalás is elhangzik annak kapcsán, hogy Louise is nemi erőszak áldozata volt Texasban.) Tehát egy (másik) áldozat lesz az elkövető, aki nem azonnal, indulatból követi el a gyilkosságot, hanem provokáció hatására, egyfajta elégtételként. Emellett később pedig férfiakat leckéztetnek meg együtt; nem bosszút állnak, csak móresre tanítják őket (először a rendőrt, akit a csomagtartójába zárnak, aztán pedig a kamionsofőrt).

A feminista írók az 1980-as években az akciófilmet macsónak minősítették, nem sokat foglalkoztak vele; azonban a női főszereplőkre összpontosító, változatos akciófilmek megjelenése elkezdett vitát generálni e filmek és hősnőik politikai státuszáról.[13] A Thelma és Louise-t 1991-ben Amerikában és Európában is dicsérték a kritikusok; sikeres film lett.[14] (Callie Khouri írta a forgatókönyvét, amely Golden Globe- és Oscar-díjat is kapott.[15]) Fogadtatását tekintve – Tasker leírja, hogy – voltak, akik egy férfi műfaj, a road movie feminista átdolgozásának tekintették, amelyben nők veszik át a hagyományosan férfi haverok helyét. Voltak, akik a női szexualitásról szóló férfi mítoszok megkérdőjelezését, és a szexuális erőszak elbírálásának visszás helyzetét látták benne. Emellett néhányan leszbikus filmnek tekintették, valamint felmerült olyan nézet is, miszerint a narratíva nem tudja követni a saját logikáját, és a fegyveres nők képe felhatalmazás helyett inkább szimbolikusan férfivá változtatja a főszereplőket.[16] Ezen fogadtatáshoz hozzájárult az a történelmi pillanat, amikor a szexualitással, erőszakkal és a férfiak és nők közötti hatalmi viszonyokkal kapcsolatos kérdések ismét előtérbe kerültek a nyilvánosságban.[17]

A feminizmus és posztfeminizmus[18] viszonyában a Thelma és Louise inkább a (második hullámos) feminizmus felől értelmezhető; vagyis „the personal is political” – tehát az egyéni problémák megoldásában, leküzdésében (ami a családon belüli erőszak, a nemi erőszak, illetve más nők ellen irányuló elnyomás) egységben kell fellépni.[19] A filmben a nemi erőszakban és a családon belüli erőszakban is érintett a két barátnő, és bár kapcsolatuk a film elején is szoros, mégis olyannyira elmélyül és összekovácsolódik, hogy szinte már képesek egymás fejével (olykor szinte egymás helyett) gondolkodni és döntéseket hozni – ezt példázza a zárójelenet.

A „vágyott” vagy „ideális” nőkép elérhetetlensége napjainkban is benne van a társadalomban. Jessica Taylor egyik kötetében kifejti a „tökéletes” és az „őrült” nő ellentétét – a „tökéletes” nő a patriarchátusban olyan jelzőkkel írható le évszázadok óta mint gyönyörű, fiatal, heteroszexuális, nőies, termékeny, szűzies vagy szexuálisan konzervatív, erényes, engedelmes, hűséges, alázatos, udvarias, hívő és nem független (hanem egy férfitól függő).[20] Ezzel szemben azokat a nőket, akik nem szépek, idősek, homoszexuálisak, férfias fizikummal rendelkeznek, terméketlenek, szexuálisan felszabadultak vagy aktívak, engedetlenek, hűtlenek, erőteljesek, udvariatlanok, nem-hívők és függetlenek; megvetette, illetve gyakran elítélte a társadalom (olykor megbélyegezve boszorkánysággal, később őrülettel).[21] Taylor kiemeli, hogy mindez egybevág a katolikus egyház követendő nőalakjával: Szűz Máriával – aki egyszerre Isten és Jézus anyja, és aki bűntelenül, engedelmesen élt.[22] A 20. században a feminizmus hullámainak hatására mindez megváltozott, előtérbe került az önmegvalósító, dolgozó nő képe, mely továbbra is vetekedett és vetekszik a férfiak által vágyott nő képével.[23] A Thelma és Louise esetében a szélsőségek szintén megmutatkoznak a film elején: nem csak a két nő karaktere, világlátása, cselekedetei bizonyos ellentétei egymásnak,[24] hanem az ő feminitásuk is különböző, mely szintén az európai-nyugati régiókból eredő bináris oppozíciókra építő világképben gyökerezik. A férfiasság (maleness) biológiai, de a maszkulinitás egy társadalmilag konstruált fogalom; ugyanez érvényes a feminitásra is – a nőiesség biológiai, de a feminitás egy társadalmilag konstruált fogalom, ami nyitott a különféle interpretációkra.[25] A gender (társadalmi nem) olyan tulajdonságok és viselkedésminták halmaza, amelyet a társadalom elvár az egyéntől a biológiai neme alapján. A feminin és maszkulin vonások, mely valamiféle ellentétet képeznek az átlagember fejében és egyszerű sztereotípiákra építenek szintén megjelennek a filmben, azonban rendhagyó módon. A két nő egy alapvetően férfi műfajban válik főszereplővé, és olyan, specifikusan női problémákat helyeznek a középpontba, melyek a férfiakhoz való viszonyulásaikban, konfrontációikban éleződnek ki.[26] A két nem és a tőlük társadalmilag elvárt normák megkérdőjelezése húzódik végig a filmen – a családon belüli erőszak, a nemi erőszak, a fegyverhasználat, a viselkedés és öltözködés tekintetében is. Az izmos test, a fegyverhasználat, az autózás – mind a szabadság, a(z ön)védelem szimbólumai – a köztudatban férfiasnak tekintett motívumok; ezeket (ki)használva mutatja meg a két nő, hogy ezek egyike sem kizárólagosan férfi privilégium. A film mindezt fokozatosan, a karakterek fejlődésén át mutatja be.

Thelma a történet elején gyermeki, félénk, szelíd – teljesen alá van rendelve a férjének, mindenben az engedélyére van szüksége; mintha a gyereke lenne, (erre Louise utal is azzal, hogy „Nem az apád, hogy megmondja mit csinálj!”). Thelma szétszórt, egy hétvégi utazásra szinte összepakolja mindenét és egy pisztolyt is félve visz magával. Eleinte öltözködésében és viselkedésében is van valami ártatlan, gyermeki. Amikor elindulnak az úton és megállnak az útmenti kocsmánál, Thelmából előjön a tinilány, aki élvezi, hogy szabadon beszélgethet, ihat, táncolhat férje rosszindulatú megjegyzései és szabályai nélkül. Tekintve, hogy később megtudjuk, hogy a férje az egyetlen férfi, akivel 14 éves kora óta együtt van, teljesen érthetővé válik ez a nagy naivitás és tapasztalatlanság a részéről – nem érzi a heves flört veszélyeit. Thelma naivitását tükrözi az is, hogy amikor nemet mond a férfinak, azt gondolja, hogy ez elég lesz; túl jót feltételez az emberekről. [27] Amikor Harlan elkezdi ütni, és megerőszakolni, Thelma eleinte könyörög, arra hivatkozik, hogy házas – remélve, hogy a férfi így békén hagyja, de csak önelégülten annyit mond, hogy ő is házas… Amikor a férfi megüti Thelmát, a nő visszaüt, de Harlan végül felülkerekedik rajta, már elkezdi megerőszakolni, amikor Louise közbelép, fegyvert szegezve a férfinak.

Thelma teljesen kiborul, zaklatottan vezet és el akarja mondani a rendőrségen a történteket. Louise az akkori törvények miatt,[28] valamint a saját tapasztalata szerint joggal lebeszéli a helyzetről; mondván, hogy egész este együtt táncoltak – mégis ki hinne nekik? (Nem beszélve arról, hogy a rendőrök is nagy többségben férfiak.) Thelma eleinte kétségbeesetten beszél a férjével, végül kiosztja, elhatározza, hogy Louis-szal tart Mexikóba. Ekkor találkozik először a csavargóval (J. D.), akivel később a hotelben szexelnek, amíg Louise a barátjával beszélget. Bár Thelma ezzel házasságtörést követ el, valójában felszabadul; tapasztalatot szerez, és boldog lesz ettől. Thelma nemcsak szexuális felszabadulást nyer a J. D.-vel való kapcsolatában, hanem lehetőséget kap arra is, hogy „eljátssza” a férfi élettörténetét, hogy domináns férfi szerepet vállaljon, amikor előadja a J. D. által tanított, pisztollyal hadonászó banditát – Thelma önazonosságának keresése magában foglalja J. D. diskurzusának beépítését a sajátjába.[29]

Később, a bolt kirablása után, amikor az úton félreállítja őket egy rendőr gyorshajtásért, ő veszi kezébe az irányítást. A férfi már letartóztatná Louise-t, amikor Thelma fegyvert szegezve utasításokat ad neki, végül a csomagtartóba zárják, miközben Thelma hozzáteszi, hogy „Legyen velük [a családjával] kedves, különösen a feleségével. A férjem nem volt kedves velem, és ez lett belőlem.” Később elmondja Louise-nak, hogy valami megváltozott benne, már nem tudna visszamenni és visszatérni a régi életéhez – Louise ugyanazt érzi: már egyiküknek sincs visszaút. Amikor harmadjára találkoznak ugyanazzal az undorító kamionsofőrrel, megleckéztetik, szintén Thelma kezdeményezésére. Az ő kamionját is akkor lövik szét, amikor a férfi nem ért a szóból, nem hajlandó bocsánatot kérni – így lesznek ők igazi igazságosztók. Thelma fejlődése nemcsak a sminkjén, a ruháján és a viselkedésén, de a fegyverhasználatán is meglátszik – míg eleinte félt megfogni is, a film végére magabiztosan használja fel céljaira. Ezzel pedig nem férfivá válik, hanem inkább semlegesíti a férfiakkal szembeni erőfölényt.

Kétségtelenül Thelma karaktere kerül előtérbe, hatalmas fejlődésen megy keresztül – szinte bejár egy teljes életutat kezdve az ártatlan gyermekkel, a kalandvágyó tinédzseren át, akit összetör egy időre a férfiak és a világ kegyetlensége, míg végül a menekülés során átélt testi-lelki változások által, egy önálló, bátor, mondhatni felelősségteljes döntéseket meghozni képes független, érett nő lesz belőle; aki végül határozottan eldönti és vezeti rá Louise-t is a végső megoldásra, hogy innen az egyetlen szabad döntésük már csak a halálba vezethet.

Louise a film elején is már egy határozott, önálló nő, munkahellyel, tiszta, rendezett lakással, amit rendben hagy el, amikor útnak indulnak. Amikor belépnek a sorsfordító éjszakai szórakozóhelyre, Louise már akkor említi, hogy nem látott ehhez hasonló helyet mióta elhagyta Texas-t. Louise, csak akkor lövi le a férfit, amikor az már harmadszorra se ért a szóból – elsőre, amikor neki szegezi a fegyvert, akkor elengedi Thelmát. Ezután elmondja neki „A jövőre nézve, ha egy nő úgy sír, mint ez, biztos, hogy nem jól szórakozik!” – ezt szinte hisztérikusan, mondja, érezni benne, hogy többet jelent ez neki annál, mint a jelenbeli események; felsejlik benne múltbéli, texas-i traumája. Ezután Louise már elmenne, de a férfi utána kiált, hogy „Kurva! Legalább jól megdugtam volna.” Erre Louise visszafordul és visszakérdez, melyre válaszként érkezik, hogy „Azt, hogy kapd be.” Louise a férfi harmadik tiszteletlen, megalázó, semmi megbánást vagy rossz érzést nem tanúsító mondatára reagál egy határozott végzetes lövéssel. A férfi kiprovokálta mindezt belőle – későbbi kihallgatásokból kiderül, hogy nem ez lehetett az egyetlen alkalom, amikor így bánt nőkkel. Louise a történtek után megőrzi a hidegvérét és tervet eszel ki, miközben Thelma teljesen szétesik. Thelma még a hotelszobában is zokog, amíg Louise felhívja Jimmy-t, hogy pénzt kérjen tőle a Mexikóba szökéshez. Thelmát a J. D.-vel való találkozás és szeretkezés teljesen megváltoztatja; felszabadítja és magabiztossá teszi. Amikor kiderül, hogy kirabolta őket, Louise összetörik, de ezúttal Thelma húzza ki őket a bajból a csavargótól tanult rablási módszerrel – amit aztán elismeréssel néznek végig a nyomozók a biztonsági kamerák felvételeiről. Ettől a ponttól kezdve kezdik igazán élvezni, hogy „bűnözők” lettek. Innentől veszik a kezükbe az irányítást és viselik azokat a ruhadarabokat, amelyek többet engednek láttatni a testükből – ezzel is jelezve, felvállalják tetteiket, most már nem félve, hanem célirányosan menekülnek.

A két karakter dinamikája egészen elképesztő, igazi barátok, akik folyton számíthatnak egymásra – amikor az egyikük teljesen reménytelennek érzi a helyzetet és össze van törve, akkor a másik kirángatja a mélyből egy újabb ötlettel, megoldással. Az út során, ahogy egyre jobbak és profibbak lesznek az apróbb (kevésbé súlyos) bűncselekmények elkövetésében; barátságuk és bizalmuk elmélyül, karaktereik egyre közelítenek egymáshoz.

A Thelma és Louise a különböző férfikarakterek felvonultatásában sem gyengélkedik. A legtöbb férfi alapvetően negatív ebben a filmben; illetve screen time-ot tekintve sokkal kevesebbet szerepelnek összességében, mégis bizonyos értelemben minden körülöttük forog;  férfiak és nők viszonyának, társadalmi egyenlőtlenségének problémáiból ered. A két nő férfiakhoz való viszonya bizonyos szinten katalizátora a hétvégi kiruccanásnak – mindkettejük magánélete negatív, ebből akarnak kizökkenni. A nemi erőszak miatti gyilkosság (vagyis egy férfi miatt) kell menekülniük a férfi-vezérelt rendőrség és igazságszolgáltatás elől. Bár a gyilkosság után mindkét nő egymástól függetlenül keresi a partnerét telefonon – de egyikük sem éri el. (Majd a narratíva előrehaladtával egyre kevésbé lépnek velük kapcsolatba.)

Kétségtelenül Harlan a leggonoszabb férfi karakter, de a többször elhajtó kamionsofőr is hasonlóan negatív, aki szintén házas, de szexuális utalásokat tesz a két nőnek bármiféle ismeretség hiányában. Mindkét férfi szexuális tárgyként kezeli a nőket, amiért Thelma és Louise alaposan megleckéztetik őket; ezzel egyfajta bosszút is állva nemcsak önmagukért, hanem kiterjesztett módon, a nőkért, az ellenük elkövetett fizikai és mentális erőszakért.

Darrly, Thelma férje sem sokkal pozitívabb; egy önző, bunkó, feleségét lekezelő férfi, aki tulajdonaként, háziasszonyként kezeli a nőt; még azt is megmondja hova mehet, mikor eshet teherbe – egyértelműen nem egyenrangú felek, továbbá péntek esti kiruccanásaiból arra következtethetünk, hogy meg is csalja Thelmát. Amikor a nyomozók kihallgatják, azt mondja közel áll a feleségéhez és szereti – nyilvánvalóan hazudik. Vele szemben ott van Jimmy, Louise szerelme. Kettejük kapcsolata egy rögös párkapcsolatnak tűnik, de a férfinak komoly szándékai vannak, el akarja jegyezni a nőt. Jimmy ellentmondásos karakter, mert segít a nőknek a pénzzel, de ettől még félti őket, tudni akarja, hol vannak, mire kell a pénz, illetve a leánykérés előtt nagyon erőszakosan bánik Louis-szal. (De szerelme jelképeként otthagyja a nőnél a gyűrűt akkor is, ha nem megy hozzá.) A csavargó, J. D. nem akar rosszat, de elveszi a nőktől a menekülés utolsó lehetőségét is azzal, hogy kirabolja őket – ezzel a nyomozó, Hal szembesíti a kihallgatáson. Hal az egyetlen pozitív férfikarakter, aki igazából szurkol a nőknek és hisz az ártatlanságukban. A legtöbb nyomozó (Hal kivételével) lealacsonyítóan beszél a nőkről, azt modják Darrly-nek, hogyha a felesége hívja, mondja, hogy szereti, hiányolja, majd hozzáteszik: „A nők szeretik az ilyen szarokat” – nem kezelik a nőket egyenragú felekként, csak el akarják kapni őket, hogy megoldódjon az ügy és „helyreállítsák a rendet”.  Ironikus módon Thelmának később ebből a stílusból lesz egyértelmű, hogy Darrly-nél ott a rendőrség; nem önmaga.

Összességében a nők folyton rosszabb és rosszabb helyzetekbe kerülnek a férfiak miatt; akkor is, ha önszántukból és jókedvűen érintkeznek velük – ezt példázza Thelma esete a csavargóval. Az egyetlen pozitív férfi karakter az a nyomozó, aki végig jóindulattal van a két nő felé; mondhatni meg akarja menteni őket, mert tudja, hogy nem ők a hibásak. Azáltal, hogy van egyetlen ilyen férfi, mintha még tragikusabb lenne a sorsuk, hiszen lehetne egy másik (egyetlen) útjuk a megmenekülésre, ám ezzel nincsenek teljesen tisztában; így a biztos szabadulást, a hősi halált választják.

A film elején, amikor elhagyják az otthonos környezetüket, akkor még mindketten szépek, tiszták, fehér ruhában vannak – ami szimbolizálhatja az ártatlanságukat, itt még kétségtelenül nem vétettek a törvény ellen. (1. kép) A film végére, amikor a rendőrök bekerítik őket a Grand Canyon szélén, mindketten napbarnítottak, szakadt ruhákban vannak, izzadságtól és portól koszosak, mint a klasszikus westernhősök; megjelenésük tükrözi a nehézségeket, amelyeket az út során átéltek. (2. kép) Fizikai megjelenésükben is látszik: teljesen átalakultak.

1. kép 2. kép

A film végén a csók kevéssé a leszbikus vonalra való utalásként értelmezhető, sokkal inkább sorsuk, egymás iránti elkötelezett mély barátságuk és önzetlen szeretetük megpecsételése, illetve a végső döntésük elfogadása, a teljes szabadságba való lépésük elhatározása; ami a halál. Van ebben a jelenetben valami elképesztő felszabadító és katartikus – a két nő, ahelyett, hogy alávetné magát egy jogilag erősen megkérdőjelezhető rendszer igazságszolgáltatásának, megmutatja, hogy az irányítás, a döntés szabadsága még mindig az ő kezükben van, és hogy inkább meghalnak a saját igazukért hősiesen, bátran és diadalmasan, minthogy megalázva, összetörve éljék tovább az életüket, ahová néhány év szabadságvesztés után meggyötörten visszakényszerítené őket a társadalom. Mindemellett megleckéztetik a férfiakat: a film fő fordulatától kezdve folyamatosan túljárnak az eszükön – akkor is, amikor kétségbeejtően úgy tűnik nincs már remény, és így van ez a szakadékba repülő kocsi zárójelenetében is. Azáltal, hogy ez az ő döntésük, a néző nem érzi tragédiának a befejezést, sokkal inkább egyfajta hősies „happy end”-nek tűnik – mindez talán azért is van, mert a szakadék felé repülő autó kimerevített képét látjuk, és nem a zuhanást vagy a földet-érést.

A Thelma és Louise még 2025-ből nézve is egy ikonikus, üdítő és felemelő film a női lét nehézségeiről, a döntések szabadságáról, és a nők saját testük feletti önrendelkezési jogát tekintve ma is aktuális témákat boncolgat. A karakterek önfelfedezése, határátlépése, mind fizikai, mind lelki utazása és a narratíva képi világa is magával ragadja a nézőt; feminista szempontból aktív, sorsukat a kezükbe vevő nőket látunk, akik nem tűrik tovább a patriarchális társadalom felől érkező elnyomást. A gyilkosság, a rablás, a kamionos hengertartályának szétlövése mind a lázadás jelei; amit Bonnie és Clyde a társadalmi igazságtalanságok miatt követ el, azt Thelma és Louise a szexuális erőszak gonoszságáért teszi.[30] A Thelma és Louise-t már megjelenése után körülvevő kritikai vita arról tanúskodik, hogy milyen hatással volt a műfaj újrakodifikálására, a műfaj összetett történetének azonosítására, valamint felhívta a figyelmet a kisebbségekre is.[31] E tekintetben társadalom- és filmtörténeti szempontból is jelentős alkotás – és ez 34 év elteltével is változatlan.

A dolgozat az ELTE BTK Filmtudomány Tanszéken a 2024/25-ös tanév őszi félévében, a Női hősök akcióorientált műfajokban című MA szemináriumon készült. Oktató: Dr. Vincze Teréz.

[1] Cohan, Steven – Hark, Ina Rae: Introduction. In: Cohan, Steven – Hark, Ina Rae (eds.): The Road Movie Book. London – New York: Routledge, 2002. pp. 1–3.

[2] ibid. p. 8.

[3] Laderman, David: Driving Visions – Exploring the Road Movie. Austin: University of Texas Press, 2010. p. 1. A szöveg ezt a kijelentést a Thelma és Louise kapcsán teszi.

[4] Archer, Neil: The French Road Movie: Space, Mobility, Identity. New York – Oxford: Berghahn Books, 2013. p. 2.

[5] Schubart, Rikke: Super Bitches and Action Babes – The Female Hero in Popular Cinema, 1970–2006. Jefferson, North Carolina, and London: McFarland & Company, Inc., Publishers, 2007. p. 201.

[6] Carroll, Bret E.: American Masculinities: A Historical Encyclopedia. Thousand Oaks – California: Sage Publications. 2003. pp. 73–75.

[7] Mulvey, Laura: A vizuális élvezet és az elbeszélő film.  Metropolis (2000) no. 4. pp. 12–23.

[8] Tasker, Yvonne: Spectacular Bodies – Gendre, Genre and the Action Cinema. London and New York: Routledge, 1993. pp. 135–136.

[9] ibid. pp. 133–134.

[10] Laderman: Driving Visions: Exploring the Road Movie. p. 1.

[11] Tasker: Spectacular Bodies – Gendre, Genre and the Action Cinema. p.136.

[12] ibid. pp.151–152.

[13] Tasker: Spectacular Bodies – Gendre, Genre and the Action Cinema. pp. 132-141.

[14] Laderman: Driving Visions – Exploring the Road Movie. p. 11.

[15] A forgatókönyv felépítésének elemzéséről: Script Sleuth: Thelma and Louise: how a journey of change drives this movie. https:www.youtube.com/watch?v=AZuDMYO9q0A (utolsó letöltés dátuma: 2025. 01. 05.)

[16] Tasker: Spectacular Bodies – Gendre, Genre and the Action Cinema. pp. 134-136.

[17] ibid. p.135. A szöveg itt William Kennedy Smith nemi erőszakkal való megvádolását hozza fel példának.

[18] A posztfeminizmus közelebb áll a kapitalizmust éltető, fogyasztással összekapcsolt egyéni önmegvalósításhoz, mint a nők csoportosulásához és a jogaikért egységben való kiállásához. - Schubart: Super Bitches and Action Babes – The Female Hero in Popular Cinema, 1970-2006. pp. 26-28.

[19] Nicholson J., Linda: „The Personal is Political”. Social Theory and Practice7 (1981) no. 1. pp. 85-98.

[20] Dr. Taylor, Jessica: Sexy but psycho – How the Patriarchy Uses Women’s Trauma Against Them. London: Hachette UK, 2022. pp. 102–114. A szöveg hozzáteszi, hogy az „ideális nő” fogalma évszázadok óta alig változott, továbbá furcsa módon világszerte hasonló ez az idealizált kép, annak ellenére, hogy a kultúrák, vallások, nyelvek, divat, gazdaság, törvények, jogok és normák között nagy különbségek vannak.

[21] ibid. pp. 102–114.

[22] ibid. pp. 105–108.

[23] Mindez a posztfeminizmusban érhető tetten, mely a kapitalizmus eszközei által (szépségipar és plasztikai sebészet) sarkallja a nőket olyan szépségideálok elérésére, melyet továbbra is a patriarchátus határoz meg – vagyis a nő legyen önmaga és legyen boldog, miközben megfelel a férfiak elvárásainak is.

[24] Thelma az engedelmes háziasszony, aki ugyanakkor eleinte gyermeki és szétszórt – férjének alávetett; míg Louise egy self-made woman, aki önmegvalósító, nem hagyja, hogy egy férfi irányítsa.

[25] Schubart: Super Bitches and Action Babes – The Female Hero in Popular Cinema, 1970–2006. pp. 22–23.

[26] Már a nyelv, a gondolkodás, a férfiak által vezérelt társadalom, ideológia és a nyelvhasználat is szexista – a viszonya, ahogy az emberek a szexről és a nemi erőszakról beszélnek férfiak által és férfi oldalról meghatározott. A szexizmus a nyelvben először is abban volt tetten érhető, hogy a ’házasságban nincs nemi erőszak’ vagy, hogy egy nő egy másik nőt nem tud ’megerőszakolni’ – erre továbbra sincs kifejezés. Továbbá a nyelvi kifejezések a szexualitás kapcsán meghatározzák, hogy milyen cselekedeteket bélyegeznek negatívnak és pozitívnak. – Girshick B., Lori: To-Woman Sexual Violence – Does She Call it rape? Boston: Northeastern University Press, 2002. pp. 101–102.

[27] Megjegyzés: Egyébként nem kéne, hogy e miatt naiv-nak gondoljuk, abban az értelemben, hogy olyan világban kellene élnünk, ahol a férfiakat úgy nevelik, hogy legyen önuralmuk és ne hagyják, hogy az állatias ösztönök elvegyék a józan eszüket.

[28] A film az 1990-es években az Egyesült Államokban játszódik, ahol a nemi erőszakkal kapcsolatos bírósági eljárások során gyakran az erőszaktevő vagy elérte, hogy az áldozat visszavonja a feljelentését, vagy gyakran meggyőzték az esküdteket arról, hogy az aktus a nő beleegyezésével történt. A filmben mindez azért is fontos, mert amennyiben Thelmát visszalépésre (a vádak ejtésére) kényszerítenék Louise továbbra is gyilkossággal vádolnák, függetlenül attól, hogy önvédelemből történt-e. – Althousse, Ann: Thelma and Louise and the Law: Do Rape Shield Rules Matter? Loy. LAL Rev. 25 (1991) no. 3. pp.757–772.

[29] Ez az a mozzanat, amit Sharon Wills ’cross gender idetification’-nek nevez. Idézi: Man, Glenn: Gender, Genre, and Myth in „Thelma and Louise”. Film Criticism 18 (1993) no. 1. pp. 36–53. loc. cit. p. 41.

[30] Grant, Barry Keith: Man’s Favourite Sport?: The Action Films of Kathryn Bigelow. In: Tasker, Yvonne (ed.): Action and Adventure Cinema. New York and London: Routledge, 2004. p. 373.

[31] Laderman: Driving Visions – Exploring the Road Movie. pp. 11–12.