Szerző: Mihályi Emese Dorka
A Magyar Filmtudományi Társaság ötödik alkalommal rendezte meg éves konferenciáját, melynek idén a Pécsi Tudományegyetem Filmtudományi és Vizuális Tanulmányok Tanszéke volt a házigazdája. A november 7. és 9. között megrendezett eseményen a korábbi évekhez képest kiemelkedő mennyiségű, 45 tudományos előadás hangzott el. A társaság tagjain kívül előadtak még filmes témában kutató egyetemi hallgatók is. A konferencia megnyitóján Lábadi Beatrix dékánhelyettes asszony köszöntője után a két főszervező, Füzi Izabella és Simor Kamilla mondott beszédet. Füzi Izabella találó módon vezette be a konferencia fő témáját és kérdésfelvetését az esemény plakátjának magyarázatával. A magyar film a politika és a gazdaság, nem annyira metszéspontján, mint inkább az ütközéspontján helyezkedik el. A két kőszikla közé szorult filmszalag ennek szimbóluma. A mozgókép a politika és a gazdaság metszéspontján című konferencia fő kérdése – egyebek mellett – az volt, hogy a (magyar) film jelenlegi helyzetében milyen ágenciával rendelkezik, és hogyan tud(na) kitörni jelenlegi helyzetéből.
A Feminizmus és militantizmus című első szekciót Bartal Dóra nyitotta előadásával, aki fókuszcsoportos, interjú alapú módszertant alkalmazva vizsgálta meg az újonnan önálló hangot kapó női animációs filmrendezők érvényesülési lehetőségeit Magyarországon. Rottler Lili Michael Haneke A zongoratanárnő (2001) című filmjének két lehetséges értelmezési keretét vetette össze: a lacani pszichoanalitikus megközelítést, valamint egy politikai, társadalomkritikai olvasatot. Ignácz Barbara előadása a kortárs szélsőbaloldali terrorizmust vizsgálta a német filmben. A kortárs filmekre jellemző történelmi pontosság „hajszolását” állította szembe a történelmi autentikusság fogalmával, mely követendő példa lenne a filmek számára ahhoz, hogy túl tudjanak jutni a – Guy Debord által leírt – spektákulumon.
A második szekcióban a technológia és medialitás témájában hallhattunk előadásokat. Lichter Péter egyik saját kísérleti filmjének (The Geneva Mechanism: A Ghost Movie, 2024) vetítésével kezdte előadását, melyet követően a film készítésének elemzése kapcsán beszélt az „újrafilmezés” módszeréről, valamint az alkotásban megjelenő „hantológiai montázs” létrejöttéről. Szőke Dávid Sándor Christaan Trieberttel készült interjúja nyomán mutatta be az Open Source Oknyomozás kérdéseit, módszereit és kihívásait. Müller Dániel előadásában David és Brandon Cronenberg filmjeiben vizsgálta meg a technológia színrevitelét és a szereplőknek a technológiához való viszonyát a kritikai poszthumanizmus és a transzhumanizmus elméleti kereteinek segítségével. Hegedüs Ferenc Robert Eggers Az északi (2022) című filmjében elemezte a különböző pszichoanalitikus diskurzusok jelenlétét. Következtetése az volt, hogy a filmben az elméletek mint „kulturális artefaktumok”, azaz a kontextusukról leszakított intellektuális toposzok jelennek meg. Fenyővári Bernadetté volt az első nap utolsó előadása, aki a Nádas Péterről szóló Saját erdő (Kárpáti György Mór, 2023) című alkotáson keresztül elemezte a társadalomtól való eltávolodás és a természetbe való kivonulás gesztusait. A szekció témáinak kreatív és sokrétű megközelítése izgalmas diszkussziót szült, ahol ember és technológia komplex viszonyán volt a hangsúly.
Fotó: Hegedüs FerencA nap utolsó programja filmvetítés és kerekasztal-beszélgetés volt, ahol a Mindenkiben van valami (2024) című dokumentumfilmet vetítették, amely a ’Kik vagyunk…és miért?’ sorozat legújabb darabja. A filmet a Lippai Balázs Roma Szakkollégium csapata készítette az AntRom Filmműhely keretein belül. A vetítést követő kerekasztal-beszélgetésen Dobroka Aleksandra, a Grand Roma Filmműhely vezetője, Müllner András, a Romakép Műhely szervezője és Szabó Henriett, az AntRom Filmműhely vezetője vettek részt. A diszkusszió legfontosabb kérdései egy roma és nem-roma együttműködésben szervezett országos filmklub hálózat létrehozásának lehetőségei és nehézségei körül forogtak.
A konferencia második napja dokumentumfilmes szekcióval kezdődött, amelynek első előadásában Török Ervin a hitelesség kérdéséről mint dokumentumfilmes eszközről és ezen filmek nyelvéről beszélt. Simor Kamilla ezt követően a fekete-fehér felvételek kolorizációjának kérdéséről tartott előadást, melyben arról beszélt, hogy ez a gyakorlat hogyan tünteti el az idő jeleit a dokumentumfelvételekből, ezáltal egy szimulációs környezetet létrehozva. Fülöp József az embedded journalism jelensége kapcsán Az Öböl-háború (The Gulf War, Eamonn Matthew, 1996) és a Tanórák a sötétben (Lessons in the Darkness, Werner Herzog, 1992) című filmeket elemezte az alapján, hogy az alkotások a történelmi eseménysorokat milyen megközelítésben mutatják be. A szekció utolsó előadója, Mészáros Aliz a Borat (Larry Charles, 2006) narratív elemzése során azzal foglalkozott, hogy a film miként kapcsolja össze a valós és a fiktív világot.
Ezt követően András Csaba egy plenáris előadás keretében mutatta be készülő könyvének elméleti keretét és központi gondolatát. Kutatásának célja, hogy a kortárs tömegfilmek közösségteremtő stratégiáinak elemzésével hozzájáruljon a tömegek képzeletét formáló kultúra értelmezéséhez, s kihangsúlyozza – Bagi Zsolt fogalma alapján – a kultúra konszenzuális szegmentumának emancipatorikus potenciálját. Előadásában három olyan filmet elemzett, amelyek a témájukkal vagy a történetiséghez való viszonyukkal megkísérlik a nézőket a politika tárgyai helyett annak alanyaivá formálni.
Fotó: Hegedüs FerencA társaság tisztújító közgyűlése után az Intézménykritika szekciót Konkol Máté kezdte, aki az alternatív, emancipatorikus filmkészítés magyarországi lehetőségeiről tartott előadást. Stőhr Lóránt a rendszerváltás után induló magyar filmesek alkotói stratégiáit vizsgálta a 2010 utáni időszakban. Mikola Gyöngyi pedig Alekszandr Rodnyanszkij ukrán oligarcha életútjáról tartott előadást. Virginás Péter a magyar film romániai helyzetét vizsgálta, pontosabban, hogy mely filmfesztiválokon vetítenek magyar filmeket. Végezetül Farkas Viktor a sztárimázs folyamatszerűségéről és jelrendszeréről beszélt.
A nap egy kerekasztal-beszélgetéssel zárult a Háromezer számozott darabról (Császi Ádám, 2022). Elsőként a meghívottak felvázolták álláspontjukat, majd a hallgatóság felé kinyitva a diszkussziót megbeszélték a film kapcsán felmerülő kérdéseket. A sort Győri Zsolt kezdte, aki szövegében elsősorban dilemmákat vetett fel a filmmel és annak befogadásával kapcsolatban, mint például, hogy ki vagy mi nevezhető autentikusnak vagy emancipatorikusnak. András Csaba az etikai ideológia, a szemlélődő jóérzés elleni felszólalásként értelmezte a filmet, elsősorban a brechti epikus színház hagyományához kötve azt. Pócsik Andrea manifesztumfilmnek nevezte az alkotást, és hangsúlyozta annak dekoloniális jellegét. Kérchy Vera pedig a film véletlenszerűségét, eseményszerűségét és elbizonytalanító gesztusait emelte ki. Kovács András Bálint a filmet és annak alapjául szolgáló színházi előadást hasonlította össze, elsősorban azt kritizálva, hogy a film médiumából hiányzik a színészek fizikai jelenléte, így az nem tud olyan hatásos lenni. A diszkusszió alatt többek között még a woke jelenség és a reprezentáció kérdése merült fel.
Fotó: Hegedüs FerencA kerekasztal-beszélgetés után került sor a Magyar Egyetemi Filmdíj átadására. A legjobb film kiválasztásában minden évben részt vesznek a hazai felsőoktatásban filmtörténetet- és elméletet tanuló hallgatók. A díjat idén Császi Ádám kapta, a Háromezer számozott darab című filmért. A díjat átadó Pócsik Andrea röviden mesélt a díj történetéről és odaítélésének folyamatáról, majd megköszönte a résztvevő oktatóknak a munkát. A konferencia második napja fogadással zárult.
A szombati nap a Magyar film szekcióval kezdődött, ahol a legnépszerűbb téma Petőfi Sándor filmes ábrázolása volt. Ebben a témában adott elő Sághy Miklós, aki ideológiakritikai szemléletű összehasonlító elemzést nyújtott az 1953-as Föltámadott a tenger (Nádasdy Kálmán, Ranódy László) és a 2024-es Most vagy soha! (Lóth Balázs) című filmekről. Zalán Márk szintén e két Petőfi-filmmel foglalkozott, elsősorban a gyártási körülményeket elemezve. Ezt követően Keskeny András és Oross Dániel közösen adták elő a Mephisto (Szabó István, 1981) recepció- és diskurzustörténetéről szóló előadásukat. Végezetül Milojev-Ferkó Zsanett a felnövekedéstörténetek megjelenését és milyenségét elemezte magyar új hullámos filmekben. A diszkusszió során a Mephistónak a lokális és nemzetközi értelmezési lehetőségeiről esett szó, valamint a Most vagy soha című filmben működtetett ideologikus apparátusokról.
A konferencia hatodik szekciójában a Történetiség témájában hallhattuk előadásokat. Király Hajnal Radu Jude filmtrilógiájában elemezte egyrészt a történelem megjelenítésének módjait, másrészt a női főszereplők ábrázolásmódját. Bíró Botond – Király Hajnal témájához kapcsolódva – előadásában a Bánom is én, ha elítél az utókor (Radu Jude, 2018) és az Egy forradalom képei (Videograms of a Revolution, Harun Farocki, Andrei Ujică) című filmekben elemezte a vizuális hatalom és a történetiség viszonyát. Csönge Tamás a 80-as és 90-es évek sci-fi filmjein keresztül mutatta be, hogyan változott meg az emberek viszonyulása a múlthoz és a retróhoz, valamint, hogyan vált a jelen hegemón hatalommá ezekben filmekben. Tóth Zoltán János azt vizsgálta előadásában, hogy a streaming szolgáltatók, azáltal, hogy milyen filmeket ajánlanak és népszerűsítenek, hogyan hoznak létre alternatív kánonokat. Lénárt András latin-amerikai filmes példákon keresztül arról beszélt, hogy a történelmi múlt alakításában milyen nagy szerepet tudnak játszani a történelmi témájú filmek.
Az Esztétika és politikai szekciót Babos Anna kezdte, aki Heiny Srour libanoni filmrendező munkáin keresztül a harmadik moziról és annak lehetőségeiről beszélt. Ezután G. Horváth Mihály a korai letrista filmek politikumáról tartott előadást. Petri-Lukács Simon Želimir Žilnik három filmjében elemezte a performativitás és provokáció elemeit. Lakatos Gabriella az 1950-es években élőben sugárzott magyar tévéjátékok kutatási lehetőségeiről tartotta előadását, elsősorban ennek nehézségeiről beszélt. A szekciót Endrédi Tamás zárta előadásával, aki az 1972-es művészetkritikai határozat hatását vizsgálta a Filmkultúra című lapban.
A konferencia utolsó szekciójában ludológia témában hangzottak el előadások, amelyekben közös elem volt a társadalmi emancipáció és az utópikusság iránti érzékenység. Pólya Tamás amellett érvelt, hogy a videójátokok a hagyományos mozgóképes alkotásoknál hatékonyabban tudják emancipálni a közönséget. O. Réti Zsófia konkrét példákon keresztül érvelt amellett, hogy a videójáték képes a társadalmi mobilizációra és az emancipációra. Krek-Polyák Norbert solarpunk játékokban elemezte az utópia létrehozásának lehetőségét. A szekció zárójaként, Horváth Imre Olivér a Dragon Age-univerzumból származó vérmágiáról, mint politikai allegória lehetséges értelmezési módjairól tartotta előadását.
Bár a három nap során a konferencia eleji kérdésfelvetésre, azaz hogy milyen kitörési lehetőségei vannak ma a (magyar) filmnek, nem sikerült konszenzuális választ találni, az előadások témaválasztásainak heterogén jellege miatt a diszkussziók alkalmával izgalmas és gondolatébresztő viták alakultak ki. A konferencia lehetőséget biztosított arra is, hogy a Társaság tagjai és a film mint tudomány iránt érdeklődők bepillantást nyerhessenek abba, hogy jelenleg milyen kérdések érdeklik az ebben a témában kutatókat. Ahogy az ebből a beszámolóból is kitűnik, a témalehetőségek és megközelítési módok száma végtelen.