Szkárosi Endre

A művészet mint jelenlét

A futurizmus és a film viszonyának szellemi háttere


A nem látható érzékelésének és érzékeltetésének kérdése mindig központi jelentőségű volt nemcsak a futuristák, de minden szellemi modernizáció – így a romantika, a szimbolista poétika és a történeti avantgárd irányzatok – számára. Konkrét, fiziológiailag meghatározott érzékszervekkel az érzékeken túlra hatolni csak az érzetek komplexitásának kiaknázásával lehetett. Az egyes érzékpályák egymásrahatása módosítja azok egyedi, rögzült mechanizmusait is: ezen alapszik a kiterjesztett szinesztézia poétikája Baudelaire-nél, vagy a maga zseniális egyszerűségében és világosságában a "látnok költő" (poète voyant) koncepciója Rimbaud-nál. Bár az érzetek komplexitása a szaglástól a tapintásig mindenre kiterjed, az uralkodó érzékelési szféra mindenképpen a (reáliáktól immár nem meghatározott, magasabb szintű) látás (vagyis a képzelet), amit jól kifejez az a nyelvi tény is, hogy a legtöbb európai nyelvben (így a magyarban is) a kép (image) szó továbbképzéséből ered a képzelet (imagination) szó is.

A századelő nagy kihívásai közé tartoztak a technikai modernizáció új fejleményei, így többek között éppen a futuristák által bálványozott, sőt emblémává emelt autó, majd később a repülés, amely kétségkívül ismét az érzékelés problémáját helyezte előtérbe: az érzékelés felgyorsulása és perspektivikus módosulása (legtisztább módon az aeropitturában, a légi festészetben) a művészi kifejezés újabb radikális modernizációját hívta életre. Mindehhez olyan kulturális, a művészet területét nem áttételesen érintő technológiai fejlemények is hozzájárultak, mint a fotótechnika fejlődése, illetve a mozgókép, a film, a mozi villámgyors elterjedése.

A futurizmusnak az összes korai (és egymásra ható) avantgárd irányzat közötti megkülönböztetett jelentőségét, kortárs és művelődéstörténeti kisugárzását minden bizonnyal az alapozta meg, hogy a totális kreativitás felizzításával a művészi zsenialitás mozgósítását, aktív jelenlétét mennyiségileg is jelentőssé tudta tenni (Marinettitől és Ballától Boccionin és Deperón át Bragagliáig, Prampoliniig és másokig). Ennél is fontosabb azonban, hogy a futurizmus az univerzalista utópia és a konkrét alkotói módszertan skolasztikája közé szerves, komplex poétika hídját tudta verni. A konkrét metodológiát, a kívánatosnak minősített kísérleti módszereket a heroikus utópia ihlete hitelesítette, tette szellemileg funkcionálissá; a szellemi és vitális univerzalizmus ugyanakkor a radikálisan kiterjesztett érzékelés, következésképpen a rendelkezésre álló, lehet-séges művészi nyelvek, technikák és kifejezésmódok anyagszerű komplexitásában és következetes használatában öltött testet.

Művelődéstörténetileg is paradigmatikus, ahogyan Marinetti már első, 1909-es nagy kiáltványábanMarinetti, Filippo Tomaso: Fondazione e Manifesto del Futurismo. Le Figaro (1909. 02. 20.) A szövegre való további hivatkozások alapjául a Luciano De Maria gondozásában megjelent antológia szolgál: Marinetti e il futurismo. Milano: Mondadori, 1973. pp. 3–9. [Magyarul ld.: A futurizmus megalapítása és kiáltványa. (ford. Szabó György) In: Szabó György (szerk.): A futurizmus. Budapest: Gondolat, 1967. pp. 129–138.]1 a futurista program arkhimédeszi pontjává a sebességet [//velocit//à] teszi (részben még ösztönös-intuitív alapon, hiszen a sebesség muvészet-konstituáló, szellemformáló jelentőségének további dimenzióit később fogja felfedezni, illetve programmatikusan kifejteni). Az mindenesetre már ebből az első kiáltványból kiderül, hogy a sebesség által felgyorsított érzékelés a tér és az idő fogalmait, illetve érzékelését alaposan átrendezte az emberiség életében. "Miért kellene hátra néznünk, ha ki akarjuk tárni a Lehetetlen rejtelmes kapuit? Tegnap meghalt az Idő és a Tér. Már a teljességben élünk, miután megteremtettük az örök, mindenütt jelenlevő sebességet."Marinetti: A futurizmus megalapítása és kiáltványa. p. 133.2 A sebesség által átalakított idő- és térképzet poétikai következményei világosan látszanak a futurista festészet alakulásában, a futurista festők által definiált "dinamikus érzet""Sensazione dinamica". Boccioni, Umberto–Carrà, Carlo–Russolo, Luigi–Balla, Giacomo–Severini, Gino: La pittura futurista. Manifesto tecnico. In: De Maria: Marinetti e il futurismo. pp. 23–26. [Magyarul ld. uők.: A futurista festészet technikai kiáltványa. (ford. Szabó György) In: Szabó: A futurizmus. pp. 145–150.]3 experimentális metodológiájában, amely a dinamikát szükségképpen statikus eszközökkel teremti meg. Tér és Idő képzeteinek átalakulása ugyanis ebben a vonatkozásban gondolati, optikai és művészettörténeti következményekkel kell, hogy járjon.

Ez mutatkozik meg abban is, ahogyan a Marinettinél egyre bővebben kidolgozott analógia-felfogás (az analógia mint a művészi kifejezés alapmechanizmusa) már a létfilozófiai síkot is érinti 1912-es kiáltványában (A futurista irodalom technikai kiáltványa).Marinetti, Filippo Tomaso: Manifesto tecnico della letteratura futurista. In: De Maria: Marinetti e il futurismo. pp. 77–91. [Magyarul ld. A futurista irodalom technikai kiáltványa. (ford. Szabó György) In: Szabó: A futurizmus. pp. 197–222.]4 "Az analógia nem más, mint az a mély szeretet, mely összeköti a távolálló, látszatra másfajta és ellenséges dolgokat." Ez az analógia-felfogás azután az érzékelés felgyorsulásának mozzanatában összecseng a sebesség poétikai felfogásával, amennyiben ez a gyors érzékelés szó szerint is sebes analogikus kapcsolatokat teremt a világ távoleső dolgai között (például a repülés élménye során). Marinetti "La nuova religione-morale della velocità" [//A sebesség új vallása-erkölcse//] című 1916-os kiáltványaMarinetti, Filippo Tomaso: La nuova religione-morale della velocità. L’Italia futurista (1916. 05. 11.) In: De Maria: Marinetti e il futurismo pp. 182–189.5 azért is érdekes, mert visszatér benne a Sebesség–Tér–Idő hármasság kérdésköréhez ("a Sebesség által megszázszorozott emberi energia uralkodni fog az Idő és a Tér fölött"), s mert, némileg ironikusan, illetve a Marinettire jellemző retorikai provokációval a hagyományos valláserkölcsi normák, vagyis a jó és a rossz helyére a futurista erkölcsi normákat – a gyorsaságot és a lassúságot – helyezi. Így az isteni minőséggé emelt sebesség elve folytán – mivel az ima az istenivel való érintkezés formája – a nagy sebességgel való száguldás válik imává.

A szimbolista szinesztézia radikális poétikai kiterjesztése megmutatkozik az egyetemes létezés adekvát művészi nyelvének kutatásában is: az érzékelés vonatkozásában a több összetevős érzékenység, a "pluriszenzibilitás" (A futurista film kiáltványa, 1916)Marinetti, Filippo Tomaso–Corra, Bruno–Settimelli, Emilio–Ginna, Arnaldo–Balla, Giacomo–Chitti, Remo: La cinematografia futurista. L’Italia futurista (1916. 09. 11.) In: De Maria: Marinetti e il futurismo. pp. 189–194. [Magyarul ld. összeállításunkban pp. 10–12.]6 vagy az "agykérgi szintézis" (sintesi cerebraleA Varieté Színház, 1913)Marinetti, Filippo Tomaso: Il Teatro di Varietà. Daily-Mail (1913. 11. 21.) In: De Maria: Marinetti e il futurismo. pp. 111–119.7 virtuóz kategóriáinak megvillantásával; a kifejezés vonatkozásában pedig a "poliexpresszivitás" (A futurista film kiáltványa, 1916), a "totális teremtés" (creazione totale, ugyanott) fogalmaival. Ebben a vonatkozásban külön figyelmet érdemel Balla és Depero gondolatvilága, amelyből nem hiányzik a Marinettire is jellemző heroikus univerzalizmus, azonban Marinetti virulens retorikájának mellőzésével a pátosz a kifejezés anyagszerűségében koncentrálódik. Depero "L’onomalingua" [//A hangutánzó nyelv//] című rövid programja "az egyetemes megértés költői nyelvét" kutatja, illetve vázolja"…linguaggio poetico di comprensione universale". Depero, Fortunato: L’onomalingua. Verbalizzazione astratta. 1916. In: Depero Futurista. Milano, 1927. [Magyarul ld. uő: A hangutánzó nyelv. (ford. Szkárosi Endre) In: Szkárosi Endre (szerk.): Hangköltészet. Budapest: Artpool, 1994. p. 16.8, Balla és Depero 1915-ös nagyszabású kiáltványa, a Ricostruzione futurista dell’universo [//A világegyetem futurista rekonstrukciója//]Balla, Giacomo–Depero, Fortunato: Ricostruzione futurista dell’universo. 1915. március 11. In.: De Maria: Marinetti e il futurismo. pp. 171–176.9 pedig egyenesen a rendelkezésre álló művészi nyelvek, elsősorban persze a futurista invenciók "totális fúzióját" hirdeti meg a címben megjelölt cél megvalósítása érdekében.

Nem a kívánatos sebesség, hanem a megfelelő idő és tér hiányában túllépve most e nagyralátó és nagyszerű program mélyebb elemzésén (amely kiterjedne természetesen e fúzió konkrét megvalósítási javaslatainak máig mutató invencióira is), csak arra a korszakos mozzanatra hívnám fel a figyelmet, hogy a két művész a művészet és élet állandó, folyamatos, megszakítatlan érintkezését "a művészet mint jelenlét" (arte come Presenza) tézisében fogalmazza meg. A művészet, a műalkotás folyamat-aspektusának ilyenfajta előtérbe állítása és tömör megfogalmazása a második világháború utáni avantgárd művészet folyamatait vetíti előre, amelyeknek hasonló ívású poétikája majd – látványosan – a Fluxus gyakorlatában és metodológiájában jelenik meg.

Szintén az univerzális művészi nyelvek lehetőségét kutatja Marinetti már említett, 1913-as Il Teatro di Varietà[A Varieté Színház] című programja, amely jelen esetben azért is fontos számunkra, mert – némileg tán meglepő módon – Marinetti már ebben kiemeli a film szerepét, persze a vázolt program sajátos szemszögéből: a Varieté Színház "hasznosíthatja" a filmet, amennyiben az olyan képekkel, látványvilágokkal, látványosságokkal gazdagítja az előadást, amelyek másképpen megvalósíthatatlanok. Ebben persze nem az az érdekes, hogy a filmnek – egyelőre – viszonylag korlátozott jelentőséget tulajdonít, hanem az, hogy egy más közegben, egy élő színpadi terminust használva (és nem alaptalanul) – a multimédia gyakorlatának lehetőségét veszi észre benne. "A fény, a hang, a zaj és a szó új jelentéseinek" összefüggéseit alkalmazó érzékenység a varieté-színházban "a távlatról, az arányról, az időről és a térről alkotott fogalmainkat" lerombolva "a forma és a szín dinamizmusán" keresztül a valószerűtlen és az abszurd poézisét teremti meg (ami szintén nagy jövő elé néz a század művelődéstörténetében). Az élő színpadi forma kapcsán felhozott műnyelvi alapelemek, fogalmak, kategóriák, összefüggések meglepő módon érintkeznek a film műfaji és technikai paramétereivel; még fontosabb azonban, hogy a "fisicofollia", a testi, fizikai őrület poétikai szabadságának beiktatásával új lökést ad mindkét művészetnek. Ez az őrület a képzelet erőinek, irracionális leleményeinek ad testet, fizikai alakot, megvalósulást, s ez a kreatív áttétel az egyik garancia arra, hogy sem Marinetti, sem a többi jelentős futurista nem korlátozza magát – mint vádolták őket – a technikai eszközök és a metodológia túlságosan szűk területére.

A Marinetti, Settimelli és Corra által jegyzett, 1915-ös A Szintetikus Futurista Színház [//Il teatro futurista sintetico//] című kiáltványMarinetti, Filippo Tomaso–Settimelli, Emilio–Corra, Bruno: Il teatro futurista sintetico (Atecnico-dinamico-simultaneo-autonomo-alogico-irreale). 1915. január 11–február 18. In: De Maria: Marinetti e il futurismo. pp. 164–171.10, amely az előzőek továbbgondolásának is tekinthető, megint azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy gyakorlati programja olyan organikus poétikába ágyazódik, amelynek mind a jövő felé, mind időben visszafelé nyúlva megtalálhatóak a gondolati megfelelői. Röviden: amikor a szerzők azt sürgetik, hogy a különböző helyzetek, érzékenységek, elképzelések, érzékletek, tettek és jelképek sokasága "kevés percbe, kevés szóba és kevés mozdulatba" sűrűsödjön, vagy amikor úgy fogalmaznak, hogy "a tetteket és elképzeléseket a szavak és gesztusok lehető legkisebb mennyiségébe kell szintetizálni", akkor – meglepő előrelátással – megint csak a háború utáni évtizedek avantgárd – elsősorban a minimalizmus és a koncept art – poétikáinak előképét teremtik meg. Ugyanez a mechanizmus működik a "difficultas ornans" elvét valló reneszánsz vagy antik poétikákban is, amennyiben az igazi művész hivatása – némi leegyszerűsítéssel – abban rejlik, hogy a legkevesebből a legtöbbet hozza ki.

Ugyancsak ebben a kiáltványban a film mint mechanikus és művészi eszköz metaforikusan jelenik meg, mivel a hétköznapi élmények művészi vonatkozásban nem mások, mint "mozdulatok, szavak, zajok és fények töredékes és dinamikus szimfóniái a lélekben lefilmezve". A világ "pluriszenzibilis" felfogásának és a felhasznált jelrendszerek "poliexpresszivitásának" összművészeti imperatívusza tehát, bár látszólag csak felszínesen, de mégsem véletlenül találkozik a film metaforájával. Hiszen a kor kritikai felfogásában egyaránt művészetalattinak tartott varieté-színház és film kreatív, művészi használata – a más műfajokban, művészeti ágakban felhalmozódott virulens, tehát szükségképpen meghaladni kívánt normák, kánonok, előképek, kötelező minták híján – az univerzális művészi nyelv kibontakozásának ad műfaji teret: a "dinamikus ugrásnak" "az összes felderített területen kívül eső, totális alkotás űrjébe""...dinamico salto nel vuoto della creazione totale fuori da tutti i campi esplorati." ibid. p. 69.11.

"A különböző környezetek és időpontok egymásba hatolása [compenetrazione!] révén elért abszolút dinamizmus""…dinamico assoluto mediante la compenetrazione di ambienti e di tempi diversi". ibid. p. 169.12 pedig a szintetikus színház elő-műfaján túl érvényesnek tekinthető a filmre magára is, amelynek művészi lehetőségeit Marinettiék még szinte teljesen kihasználatlannak érzik a kortárs mozi világában. Erről tanúskodik A futurista film [//La cinematografia futurista//] című 1916-os program, amelyről most nem érdemes hosszabban szót ejteni, hiszen jelen összeállításban olvasható a szöveg a futurista film számos problémáját elemző, alapvető tanulmányokkal együtt. Viszont érdemes és talán szükséges is felhívni a figyelmet arra az organikus fejlődésre, amely ezt a programot a futurista szellem totális kibontakozásához köti.

"A futurista film […] a világegyetem játékos deformációjaként" a viszonylag új technikai médiumot is a heroikus univerzalizmus szellemi terébe kapcsolja, amiként a "teremtő képzelet" felgyorsítása is a sebesség – a futurizmus történetében immár atavisztikusnak számító – kiindulópontjához kötődik. Az eddigiek ismeretében aligha meglepő, hogy a kiáltvány szerzői a festészet, az építészet, a szobrászat, a költészet, a zene, a színek, vonalak és formák együttható szintézisének, a "poliexpresszivitás" adekvát műfajának tekintik a filmet. Fontos azonban, hogy milyen nagy hangsúlyt helyeznek az eszközök művészi, tehát nem technológiai-reproduktív használatára; amit megerősít az a figyelemreméltó poétikai megjegyzés is, hogy a filmnek a festészet belső fejlődését kell a maga eszközeivel leképeznie. Az a radikális szemléleti váltás, amit Balla, Boccioni, Severini, majd Depero és Prampolini (később pedig Dottori, Diulgerhof, Fillia, Tato és mások) a festészet anyagi világában visszavonhatatlanná tettek – nem véletlenül hasonlítja egy későbbi visszaemlékezésében Severini a futurizmus és kubizmus újításait együttesen a perspektíva felfedezésével egyenértékűnekSeverini, Gino: Futurizmus és kubizmus. (ford. Fázsy Anikó) In: Székely András–Gera György (szerk.): A kubizmus. Budapest: Gondolat, 1975. pp. 160–161.13 –, az a filmművészet esetében még csak most következett. Így látja ezt a maga korában kissé lekezelt, méltatlanul félreismert, egyszóval egyáltalán nem kellően értékelt "képzseni", Anton Giulio Bragaglia is, amikor a fotográfiából – az őt ért vádakkal ellentétben – mint reproduktív tevékenységből egyfajta fotófestészetet, artisztikus műfajt, technológia feletti műnyelvet hoz létre. Emellett izgalmas filmi kísérleteket folytat (a filmek sajnos elvesztek), olyan jelentős alkotók közreműködésével, mint a már említett Prampolini.

A valójában sokoldalú, ám látszólag egységes poétikával rendelkező futurista művészek nagyon is sokféleképpen járják útjukat: elképzeléseik gyakran találkoznak, sokszor elválnak, nemritkán összeütköznek. A mind a kortársak, mind pedig az utókor szemében a valóságosnál sokkal egységesebbnek tűnő futurista mozgalom azonban egy dologban feltétlenül összetartónak tűnik, a személyek sorsától függetlenül: ez pedig a futurista ethosz terrénuma, amely a heroikus univerzalizmus gyakorlati megvalósításának teleológiájával nem kevesebbre tör, mint hogy – ismét a filmes kiáltvány-író Marinettit idézve – "szétszedje és ismét összerakja a Világegyetemet""Scomponiamo e ricomponiamo così l’Universo secondo i nostri meravigliosi cappricci..." Marinetti et al.: La cinematografia futurista. [Magyarul ld. összeállításunkban p. 12.]14.

Köszönjük Szkárosi Endrének a blokk összeállításához nyújtott segítségét. (– a szerk.)

Vissza

Szerzők


Impresszum


Szerkesztőbizottság: Bíró Yvette / Gelencsér Gábor / Hirsch Tibor / Kovács András Bálint • Szerkesztik: Margitházi Beja / Vajdovich Györgyi / Varga Balázs / Vincze Teréz
Felelős szerkesztő: Vajdovich Györgyi Szerkesztőségi munkatárs: Jordán Helén

E-mail: metropolis [kukac] metropolis.org.hu • Tel.: 06-20-4832523 (Jordán Helén)Metropolis a facebook-on: www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

Terjesztés: Holczer Miklós • Tel.: 06-30-932-8899 • e-mail: emholczer [kukac] gmail.com
Előfizetés: Előfizetés ára egy évre (4 szám): 3000 Ft + postaköltség (500 Ft / szám). Előfizetési szándékát a metropolis [kukac] metropolis.org.hu e-mailcímen jelezze!

Kiadja: Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány (KDKKA) • 1082 Bp., Horváth Mihály tér 16. • Felelős kiadó: Varga Balázs • Számlaszámunk: OTP 11742001-20034845 ISSN 1416-8154 (Nyomtatott) ISSN 1417-3751 (Online)

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

PHPSESSID
PHP belső használatára. Session azonosító, csak a böngésző bezárásáig él.

gtc_lang
Az oldal megjelenési nyelve. Az oldalon ez mindig HU értékű. Az adminisztrációs rendszer használja. 1 hónapos lejáratú.

gtc_gdpr
GDPR elfogadási állapot, 3 hónapos lejárat.

GTC_ENTITY_user
Regisztrált felhasználóknak: ha be vagy jelentkezve hosszú távra, akkor ez egy egyedi azonosítót tartalmaz, amivel a felhasználó minden böngészőmegnyitáskor (vagy session lejáratkor) visszajelentkeztethető. Ezen az oldalon nincs regisztráció.

Az oldal nem használ semmiféle speciális, felhasználók bármilyen adatát érintő sütit, csak olyat, ami az oldal működéséhez szükséges, ezekben személyes adatot nem tárolunk.

Amennyiben a jövőben mégis használnánk marketing célú sütiket, annak listája itt lesz olvasható, és a "Marketing cookie-k" bepipálásával fogadható majd el.