I.G.

Futurizmus és filmA fordítás alapja: Futurism i kinematograf. Kino-Zsurnal (1915) nos. 13–14. pp. 74–77. Az I. G. kezdőbetűk feltehetően Igor Grabar neves orosz művészettörténészt takarják.*


A futurizmus már sokak számára érdektelen.

Egyesek munkanélküli semmirekellők szórakozását és csínytevéseit, mások egyszerűen csak szélhámosságot lát-nak benne, azok közül pedig, akik valamit vártak a futurizmustól, sokan csalódtak és már nem várnak semmit sem.

A "futurizmusfalók" (ahogy maguk a futuristák nevezték őket), azaz az összes olyan előadó, akiknek témái a futurizmussal voltak kapcsolatosak, most azért foglalják el az előadótermek katedráit, hogy a jelenkor más aktualitásából húzzanak hasznot, és a futurizmus lassan kimegy a divatból, ha ugyan ez idáig még nem ment ki.

Éppen most azonban, azok, akik komolyan fordulnak a futurizmus felé, összefoglalhatják kutatásaik eredményeit, elválasztva a "lényegest a lényegtelentől" és meghatározva a futuristák művészeti törekvéseit.

Film és futurizmus?…

Emlékszünk még a képtelen futurista filmjátékra – Az átkozott tőrök –, s emlékezhetünk egy futurista cikkeire, melyek tele voltak a futurizmust felmagasztaló kiáltásokkal.

A futuristák között van egy nagyszerű… előadóművész, de sajnos nincsenek jó teoretikusok. Az ösztön és az intuíció vezeti őket és lehet, hogy egy kívülálló az elmélet terén hamarabb igazolja a futuristákat, mint ők saját magukat.

A filmben a futurizmus megfelelő anyagokat találhat magának. Mit jelent azonban a futurista művészet? A gyakorlat alapján állapítjuk meg az elméletet, hogy aztán ezt a filmre alkalmazzuk.

A festészetben – megtört vonalak, rajzok egymásra halmozása – összefüggéstelen értelmetlenség helyenként logikus mozzanatokkal.

Az irodalomban – szavak, képek, metaforák bonyolult szerkezete – összefüggéstelen értelmetlenség helyenként logikus mozzanatokkal.

A futuristák a tartalom elsőbbségét hirdették a forma felett, de mivelhogy az ilyen tétel saját értelmetlensége miatt önmaga cáfolata – mind a művészetben, mind az életben ez lehetetlen –, szükség van a futuristák eszméinek helyesebb meghatározására.

A pszichológia elsőbbsége a logikával szemben – ez az ő eszméjük.

Le a logikával!

Az élet nem logikus, a modern élet különösen nem az – fogadjuk el az életet.

– Éljen a pszichológia!

Az élet kaotikus, az egyik benyomástól a másikhoz vet minket, s úgy, ahogy az élet, mi is egymásra fogjuk halmozni benyomásainkat anélkül, hogy egyesítenénk őket, hiszen az élet sem egyesíti, nem olvasztja a benyomásokat egybe. Ahhoz, hogy az élet kezei között ne váljunk végleg játékszerré, úgy teszünk, mintha mi is azt akarnánk, amit ő. Ha az életben nincs összhang, akkor miért harcoljunk ezért az összhangért, a harmóniáért azzal, hogy megpróbáljuk létrehozni azt a művészetben – hiszen ez csak fikció lesz. A művészetben mi még nagyobb diszharmóniát hozunk létre, mint az élet diszharmóniája. Az élet – anarchia, akkor mi méginkább anarchisták leszünk.

Plus royaliste que le roi! Plus anarchiste que la vie!

Innen tehát ezek az eltorzított, megtört geometrikus vonalak az emberi arcok helyett, innen a gondolatok szökellései, ahogy egyik összekuszált képtől a másikhoz tartanak, ugyanabban a "rendetlen rendben", ahogy az csak az álomban történik.

Nem itt húzódik azonban a futuristák alkotóerejének határa.

ők nem képesek, és soha nem is lesznek képesek, ahogy semelyik művész sem, arra, hogy teljességgel anarchisták legyenek. Anarchizmusukkal az életet szilárdítják. ők élni akarnak és a maguk módján keresik az élet értelmét, s csupán ezért jutnak el a tagadásig. Csakhogy ez a tagadás – állítás!

És így szinte az összhang vásznán

téren kívül élt az Arc.

(V. Hlebnyikov, Tellér Gyula fordítása)

Ott sugárzó álomképként

A szigorú kékségben ragyogsz Te.

(A. Blok)

Hlebnyikov egy arcról beszél, Blok egy szépséges hölgyről, és mindketten ugyanarról – a szépségről. Egyikőjük még nem talált rá saját imádságos szavaira, a másik már igen, de nem jelenti-e ez azt, hogy az elsőnek is meg kell azokat találnia?

A film számára ugyanúgy érdekesek a futuristák által már használt művészi fogások, mint ahogy azok is, melyeket a jövőben kell megtalálniuk. A tagadás pólusától el kell hogy jussanak a már nem leplezett, nyilvánvaló állításig. Vagy helyesebben mondva, eljön a "forrásnak" egy olyan pillanata, amikor bekövetkezik a "megfagyás" – ahogy ez a víz forrásánál történik. A két pólus egyesül. A plusz és a mínusz ilyen egyesülése során azonban nem egy algebrai valami – a nulla – jön létre. A művész tagadó tudata és alkotóereje a művészetben egyesül majd.

Néhányan a futuristák közül pedig már ezen az úton járnak.

A film számára egyelőre csak a futurista festészet érdekes.

Nagyon sok ember számára ez a festészet még elfogadhatatlan, és az érdeklődés felkeltése a futurizmus iránt talán "pusztába kiáltott szó", de a dolog elvégeztetett – tudjuk, hol az élet vizének forrása, az pedig, hogy a futurizmus a film számára az élet vizének valódi forrása, be fog bizonyosodni.

Mindenekelőtt azonban meg kell egyeznünk abban, hogy a film, amelyről egész idő alatt beszélek, nem azt a filmszínházat jelenti, melyet a közönség látogatása kedvéért nyitottak meg. Képzeljük el, hogy a film ideális feltételek között létezik, hogy van lehetőség megfeledkezni a "közönségről", arról, hogy mit tart a tömeg elfogadhatónak vagy elfogadhatatlannak, hogy minden más kérdésnél inkább izgatnak bennünket a tiszta művészet kérdései. Akkor majd egységre juthatunk.

A művészetben az első – a művész lelke.

"A művészet természet, melyet a lélek leplén szűrtek át" – nem szóról szóra, de értelemszerűen pontosan idézve Edgar Poe-t.

A művész előtt álló feladat, hogy saját életérzését adja át a film kifejezőeszközeivel. S mi más, ha nem a filmi kifejezőeszközök jelentik a futuristák számára a lehetőséget, hogy teljességgel megvalósítsák művészeti eszméiket?

Az, ami a festészetből hiányzik – a dinamika –, jelen van a filmben.

S hiszen a futuristák éppen arról ábrándoznak, hogyan lehet minél teljesebben kifejezni a modern élet dinamizmusát, hogyan lehetne egyetlen tekintettel átfogni annak forgó örvényét.

Magától értetődik, hogy ehhez a filmes technika magas fokú ismerete szükséges, ami talán a legnehezebb, hiszen sehol úgy, mint itt, nincs összekapcsolódva a technikai folyamat, a szó szűk és speciális értelmében, az alkotási folyamattal.

Ez idáig az impresszionizmus volt a művészet azon formája, amely képes volt átadni és megtestesíteni a modern kor élményeit. A futurizmus leváltja az impresszionizmust, mint annak folytatása.

Az impresszionizmus elve a szintézis létrehozása a véletlen segítségével – egyetlen részlet, egyetlen vonal kifejezi az egész kép lényegét, vagy néhány részlet, néhány vonal, melyek csupán a belső egységgel vannak kapcsolatban –, a forrással, amelyből előjöttek, a művész lelkével.

Nem alusznak, nem vesznek–adnak,

a fekete város fölött

a vak éjt jajjal hasogatva

húsvéti harangszó dörög.

Kit földbe sujtolt, afelett és

a bűz, a rothadás, halál,

a szenvedés felett a zengés

súlyosan száll – mióta már?

Minden felett, a menthetetlen

világ felett, mely oly silány.

S a bunda felett is, amelyben

voltál, azon az éjszakán.

(Lator László fordítása)

Tessék, egy példa az impresszionista szintézisre.

A művészi alkotásban túlsúlyba kerülhet ez vagy az az alkotói fogás. Valamely alkotói fogás túlsúlya alapján határozzák meg a művész modorát, majd stílusát. Blok modora és stílusa alapján – a legtisztább impresszionista.

A futurista alkotói fogások ugyanezt az impresszionista elvet követik, de már nem korlátozva azt logikai következetességgel.

Az irodalomban ez nem csupán a szintaxis tagadásában tűnik ki, hanem gyakran az etimológia tagadásában is. A festészetben pedig – az ép, az egységes rajz tagadásában stb.

Mindezek az elmélkedések, próbálkozások, hogy meghatározzuk a futurizmus formai lényegét, első látásra teljesen terméketlenek, de ez koránt sincs így!

A filmnek szüksége van rá, hogy csatlakozzék a művészethez. S ha nem csatlakozik hozzá, akkor először mesterségesen magába olvasztva a művészet modern formáit, később csupán újratermeli azokat.

Az esztétikai törvények az összes művészeti ágra nézve kétségtelenül közösek. Az elméleti kutatás képessége abban rejlik, hogy azokban a törvényekben, melyeknek a forma engedelmeskedik, mi útmutatást látunk arra vonatkozóan, milyen úton kell menni hasonló esztétikai értékek elérése érdekében.

A filmre szükség van a modern életben.

De nem csupán mint varietére, szórakozásra, hanem mint komoly művészetre. Ez utóbbivá a film akkor válhat, ha magába olvasztja a modern művészeti alkotások eljárásait, és a maga arcára alakítva teljesen önállóan továbbfejleszti azokat. A film modern kori jelenség. Modern művészeti alkotások létrehozásának módja pedig: az impresszionizmus és a futurizmus.

Csupán ez a két forma képes megragadni, ahogy ma mondani szokás, a "modern élet ritmusát". Az impresszionizmus módszerei átmenetek a futurizmus módszerei felé. A futurizmusban azonban még nem találtak rá arra, amire csak a jövőben fognak rátalálni, amikor a futuristák szélesebb alkotói feladatok felé fordulnak. Módszereik sok tekintetben mások lesznek akkor.

A filmnek át kell vennie a futurista formákat – ez a "halál vize" lesz, s mindenképp alá kell hogy vesse magát a futurizmus lényegének, a futurizmusnak mint életérzésnek – ez lesz az "élet vize".

A film köteles a művészetet szolgálni. Hogy olyan művészeti ággá váljon, mint például a festészet, a zene stb.

Ez pedig csak akkor fog bekövetkezni, ha a művészet modern formái – az impresszionizmus és a futurizmus – a filmi művészet eszközeivé válnak.

Markovich Vanda fordítása

Jegyzetek

Köszönjük Alekszander Trosinnak és Szilágyi Ákosnak az írás megszerzéséhez nyújtott segítségüket. (– a szerk.)

Vissza

Szerzők


Impresszum


Szerkesztőbizottság: Bíró Yvette / Gelencsér Gábor / Hirsch Tibor / Kovács András Bálint • Szerkesztik: Margitházi Beja / Vajdovich Györgyi / Varga Balázs / Vincze Teréz
Felelős szerkesztő: Vajdovich Györgyi Szerkesztőségi munkatárs: Jordán Helén

E-mail: metropolis [kukac] metropolis.org.hu • Tel.: 06-20-4832523 (Jordán Helén)Metropolis a facebook-on: www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

Terjesztés: Holczer Miklós • Tel.: 06-30-932-8899 • e-mail: emholczer [kukac] gmail.com
Előfizetés: Előfizetés ára egy évre (4 szám): 3000 Ft + postaköltség (500 Ft / szám). Előfizetési szándékát a metropolis [kukac] metropolis.org.hu e-mailcímen jelezze!

Kiadja: Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány (KDKKA) • 1082 Bp., Horváth Mihály tér 16. • Felelős kiadó: Varga Balázs • Számlaszámunk: OTP 11742001-20034845 ISSN 1416-8154 (Nyomtatott) ISSN 1417-3751 (Online)

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

PHPSESSID
PHP belső használatára. Session azonosító, csak a böngésző bezárásáig él.

gtc_lang
Az oldal megjelenési nyelve. Az oldalon ez mindig HU értékű. Az adminisztrációs rendszer használja. 1 hónapos lejáratú.

gtc_gdpr
GDPR elfogadási állapot, 3 hónapos lejárat.

GTC_ENTITY_user
Regisztrált felhasználóknak: ha be vagy jelentkezve hosszú távra, akkor ez egy egyedi azonosítót tartalmaz, amivel a felhasználó minden böngészőmegnyitáskor (vagy session lejáratkor) visszajelentkeztethető. Ezen az oldalon nincs regisztráció.

Az oldal nem használ semmiféle speciális, felhasználók bármilyen adatát érintő sütit, csak olyat, ami az oldal működéséhez szükséges, ezekben személyes adatot nem tárolunk.

Amennyiben a jövőben mégis használnánk marketing célú sütiket, annak listája itt lesz olvasható, és a "Marketing cookie-k" bepipálásával fogadható majd el.