Idézet a tanulmányból: „Mert ha a témák ugyanazok maradnak is, az attitűdök és így a formák is egészen mások, és bizonyítható, hogy a fent említett filmek olyan fajta kísérletezést és metamozit rejtenek, amit csak a klasszikus mise-en-scène mestereitől és a filmformai értelemben öntudatos európai rendezőktől ismerünk. Az alábbiakban kísérletet teszek annak meghatározására, mennyiben tekinthetők egyes hetvenes évekbeli amerikai fősodorbeli filmek „kísérletieknek” a formák jelentésére és ideológiájára való reflektálásuk okán, különösen úgy, hogy ezek a formák oly mélyen ágyazódnak egy hagyományba – a klasszikus hollywoodi tradícióba –, hogy maguktól értetődővé és láthatatlanná lesznek.”
