1967 augusztusának elején bemutattak az Egyesült Államokban egy kisebb költségvetésű hollywoodi filmet, amit a régi vágású kritikusok zöme csúnyán lehúzott, ezért néhány hétig úgy festett, hogy hamar eltűnik a süllyesztőben. A közönség azonban nem hitt a kritikusoknak, és özönlött a filmre: Arthur Penn Bonnie és Clyde-ja végül az év második legsikeresebb mozgóképe lett Amerikában.
Voltak kortársak, akik már ekkor filmművészeti forradalmat emlegettek, és nekik lett igazuk: Penn munkájával új időszámítás kezdődött Hollywoodban. A Bonnie és Clyde – olyan filmektől övezve, mint a Point Blank – A játéknak vége vagy a Diploma előtt – új színeket, új szemléletmódot hozott, és egyszerre jelzett formatörténeti, műfajtörténeti, illetve intézménytörténeti változásokat. A következő évtizedben a hollywoodi film kivirágzott, a kísérletező kedvű alkotók sora seregnyi új technikát, közelítésmódot, műfaji öntőformát próbált ki. Igaz ugyan, hogy a hetvenes évek derekától megkezdődött az Álomgyár konformizálódása, de a hollywoodi film már soha többé nem lett olyan, mint amilyen annak előtte volt.
Összeállításunk a hollywoodi mozi ezen dicsőséges korszakával foglalkozik, mégpedig némiképp rendhagyó módon. Inkább a magyarországi szerzők számára biztosítottunk lehetőséget, és a témával foglalkozó, irdatlan mennyiségű nemzetközi szakirodalomból mindössze egyetlen tanulmányt választottunk ki: Thomas Elsaesser három és fél évtizede született, de magyarul mindeddig meg nem jelent, jóllehet alapvető fontosságú írását közöljük, amelyben a szerző a hetvenes években átalakuló hollywoodi hőskép sajátosságait taglalja.
Pápai Zsolt bevezető tanulmánya néhány alapvető – a nemzetközi szakirodalomban meglehetőst körvonalazatlan, illetve gyakran nem eléggé pontosan használt – fogalmat jár körül, továbbá a korszak többszempontú elemzését kínálja. Benke Attila a hatvanas–hetvenes évek egyik legizgalmasabb jelenségét, az úgynevezett revizionista műfajfilmek problémáját vizsgálja meg, és a westernzsáner példáján mutatja be a változások jellegét, irányát. Végezetül Hubai Gergely a zenehasználat változásait veszi nagyító alá a hetvenes évek hollywoodi filmjeiben.
Azoknak az olvasóknak, akiket vonz a korszak további tanulmányozása, egyrészt a Metropolis Robert Altmanról szóló számát javasoljuk, továbbá a kiadványunk végén található bibliográfia böngészését. Bízunk benne, hogy a lapunkban közölt írások hűen szolgálják a hatvanas–hetvenes évek Hollywoodjának megismerését, és segítenek közel hozni az olvasókhoz ennek a valóban parázs időszaknak a filmjeit.
