Kránicz Bence

Az ökokritika pillanata

Hódodsy Annamária: Biomozi. Ökokritika és populáris film


Szeged: Tiszatáj Könyvek, 2018.

Nem ismerek időszerűbb, magyar szerző által írt filmes könyvet Hódosy Annamária Biomozijánál. A kötetnek esélye van rá, hogy a tudományos közegen kívül megérkezzen abba az értelmiségi-középosztálybeli diskurzusba is, amely az utóbbi néhány évben központi témává, a legaktuálisabb társadalmi közüggyé emelte a klímaválságot, illetve az ahhoz való lehetséges viszonyulási módokat. Oda, ahol a percepciós és cselekvési mintázatok között az egyéni felelősség hangsúlyozása és az életmódváltás „kötelessége” viaskodik a rendszerszintű változtatást sürgető, aktivista attitűddel. A korábban elsősorban irodalomelméleti és genderfókuszú tudományos szövegeket publikáló Hódosy, a Szegedi Tudományegyetem Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszékének oktatója egy lépést hátrál, és kultúraelméleti, pontosabban ökokritikai szűrőn keresztül mutatja be, hogyan artikulálódnak az ökológiai, klímaügyi kérdések a kortárs tömegfilm reprezentatív alkotásaiban. Kritikai közelítésmódját a feltárás és elemzés, olykor egyenesen a leleplezés igénye motiválja: mit árulnak el a filmek ember és természet viszonyáról, nő és természet ideologikus kapcsolatáról, az állatokkal való bánásmód történeti alakulásáról? Öko-kritikai filmelemzései mögött pedig – az olvasó nézőpontjából mindenképp – ott bujkál a társadalmi értelemben legfontosabbnak tekinthető, mégis nyilvánvalóan naiv kérdés: a bemutatott filmek megértése képes-e oldani a fenyegető klímakatasztrófa okozta szorongásainkat? Van-e kiút?

Két fogalom rögtön tisztázásra szorul. Az egyik, az ökokritika, a kritikai kultúrakutatás ismert terepének számít, míg a másik, a „biomozi”, Hódosy saját leleménye, amely kifejezetten az ökokritikai aspektusból gyümölcsöző elemzésnek alávethető filmeket fedi, ily módon a meghatározása bevallottan kissé önkényes – biomozi az, amit a szerző annak lát. „Ökokritikai olvasatokat kívánok adni ezekről a filmekről, ám nem feltétlenül abban az értelemben, hogy a természet kizsákmányolásának reprezen-tációját vagy ennek kritikáját keressem bennük. Inkább azokat az előzetes elképzeléseket, konvenciókat, narratívákat és retorikai stratégiákat vizsgálom, amelyek a természet filmes reprezentációit és főként azok újabb változását meg-határozzák; arra próbálok választ találni, hogy a jövővel kapcsolatos félelmeink és reményeink miért, és miért épp így koncentrálódnak a környezethez való viszonyunk megjelenítései köré. (...) A különböző humán diszciplínák ökológiai szempontokat érvényesítő ágait összefogó, s újabban »környezetbölcseletnek« (Environmental Humanities) nevezett terület egészéről igyekszem meglátásokat gyűjteni a könyv értelmezési horizontjának gazdagításához, a környezettörténettől az öko-pszichoanalízisig” (pp. 44–45.). Hódosy ezekkel a szavakkal jelöli ki elemzései hatókörét, munkájához pedig elsősorban angolszász szakirodalmat használ, kultúra- és természettudományi műveket egyaránt. A forrásművek gazdag válogatásán jól látható, hogy az ökokritikai, egyáltalán az ökotudatos gondolkodás alapművei milyen mértékben hozzáférhetetlenek magyar nyelven – a hazai szakkönyvek közül a szerző leggyakrabban a Lányi András szerkesztésében megjelent szöveg-gyűjteményekhez, humánökológiai bevezetőkhöz kanyarodik vissza (Természet és szabadság, 2000.; Környezet és etika, 2005.; A fenntartható társadalom, 2007.)

A Biomozi tehát az ökokritika elemzési metódusaiba való általános bevezetésként is olvasható, ami már csak azért is tanulságos, mert jellegzetesen interdiszciplináris tudományterületről, módszertanról van szó, amely érintkezik a posztkoloniális és a feminista elméletekkel, használja a marxista és a foucault-i társadalomelemzés szókészletét, és a „posztstrukturalista filozófia nagyjait sem hagyta érintetlenül” (p. 43.). Legegyszerűbben azonban az elemzett művekben felismerhető természetszemlélet azonosítását és kritikáját takarja, amelyet Hódosy a nemzetközi szakirodalom alapján három jellegzetes ideológiai sémára bont: „Ezeket 1. »uralmi modellnek« vagy »imperialista« természetszemléletnek, 2. »pásztori modellnek« vagy »környezetvédő« szemléletnek, és végül 3. »ökocentrikus modellnek« vagy »rendszerelvű« természetszemléletnek nevezem, s gyakran használom majd az egyes filmek értelmezése során” (p. 25.). Az elemzett filmek pedig a „biomozik”, amelyek meghatározásában máris érezhető, hogy a szerző valóban összefüggésbe kívánja hozni elemzéseit az ökológiai válság megoldását célzó társadalmi párbeszéddel. „Vajon nem lehet-e, hogy a filmek – pontosabban a biomozi – akár akaratlanul is olyan stratégiák kiépítését, olyan attitűdök, készségek és igények kialakulását teszik lehetővé, amelyek a valóságos problémák megoldásában is jól jöhetnek? Sőt, tudtunkon és készítőik tudtán kívül is ezt a célt szolgálják?” – teszi fel a költői, ám nagyon is reményteljes kérdést (p. 364.).

Hódosy azt állítja, hogy az ökológiai kérdéseket felvető biomozi a kortárs tömegfilmben népszerűbb, mint korábban, de ez inkább megérzés, mintsem adatokkal alátámasztott megállapítás. Nehéz is lenne adatokat keríteni hozzá, mert Hódosy egyrészt ki-kilép a tömegfilmes példaanyag keretei közül (és részletesen elemzi Lars von Trier Melankóliáját vagy Todd Haynes Elkülönítve-jét), másfelől olyan filmeket is ökokritikai módszertannal elemez – tehát „biomozivá” avat –, amelyekben az ökológiai szorongás aligha tapintható ki (mint például a Mint a kámfor című romantikus vígjátékban). Elemzési mintája tehát sokszínű és kissé széttartó, az értelmezések alapossága, módszeressége azonban az összes citált film feldolgozását indokolttá teszi. Az ökokritika gondolkodási irányaiba bevezető fejezetet és a biomozi „retorikai stratégiáit” általánosan összefoglaló tanulmányt követően a kötet más-más ökokritikai aspektusokat kidomborító filmelemzésekből áll, amelyek voltaképpen az ökokritika kultúratudományos kapcsolódási pontjainak különböző lehetőségeit is sorra veszik. A bűnbeesés vallásos mítoszának ökokritikai értelmezését nyújtó filmekként jelöli meg a Darren Aronofsky rendezte Noét és, ami izgalmasabb, Jim Jarmusch Halhatatlan szeretőkjét – a második elemzés máris bizonyítja, hogy Hódosy bátor és provokatív értelmező, aki olyan filmekkel kapcsolatban is meggyőzően érvel a biomozi kontextusának alkalmazhatósága mellett, amelyeket a mainstream értelmezések jellemzően nem illesztenének ebbe a csoportba. A szerző stratégiájához alkalmasint a feminista gyökerű elemzések esetében társul a legszélesebb elméleti háttértudás. Mind „A Föld iszonytató nőisége”, mind a „Gynökológia: a feminizmustól az ökofeminizmus felé” című fejezetben a természet és a nőiség között húzott párhuzam nagy ideológiai hagyományából indul ki, azt azonosítja vagy bontja le az elemzett filmekben (köztük az Alien-sorozat negyedik részében, az Avatarban vagy az Armageddonban). Sőt az „Ökopszichózis: a betegség mint környezetpolitikai ellenállás” fejezetben elemzett két film, a Melankólia és az Elkülönítve is erőteljesen kapcsolódik a feminista diskurzusokhoz. A könyvet az állatokkal való bánásmód újszerű, ökotudatos módszereit szcenírozó Jurassic World és A suttogó elemzése, illetve az ökológiai válság technológiai alapú megoldásait, illetve az azokat bemutató filmeket (Csillagkapu: Atlantisz, Csillagok között, James Bond: A Quantum csendje) értékelő fejezet zárja.

Hódosy hiánypótló kötetének nyelvezetére egyszerre jellemző a körültekintő, tudományos alaposság és a helyenkénti csapongás vagy – a jobbára csak a filmek adatolásával, műfaji meghatározásával kapcsolatos – fésületlenség, amely talán a szerzőnek a tudományos érdeklődésen túlmutató, személyes érintettségével magyarázható. A retorikailag is számos kérdésfeltevéssel élő, polemizáló, provokatív stílus az ökotudatos életmód képviseletével társul, ez a már-már aktivista attitűd érezhető például a veganizmus ellen érvelő gondolatmeneten (pp. 176–177.). Ugyanakkor Hódosy elemzői-értelmezői kreativitása, tág szellemi horizontja olykor a fejezetek fő témáin túl is gondolatgazdag felismerésekhez vezet – lábjegyzetben közli például az egyik legszebb, egymondatos Solaris-olvasatot, amellyel találkoztam (p. 234.).

A Biomoziban felvetett esztétikai és társadalmi kérdések, problémacsoportok természetesen számos irányban továbbgondolhatóak, amelyek közül kettőt vetnék fel. Hódosy csak nyugati (amerikai) filmekkel foglalkozik, miközben az ökotudatos vagy egyenesen ökokritikai gondolkodás nyilvánvalóan a világ más filmgyártásaiban is megjelenik, és a szerző egyébiránt utal is a posztkoloniális elméletek és az ökokritika kapcsolatára. Különösen a japán film teljes mellőzése tűnik kihagyott lehetőségnek, tekintve, hogy a japán populáris filmkultúrában az ökokritikai alkotói stratégiáknak gazdag történeti hagyományai vannak, legyen szó a Godzilla-filmekről vagy Mijazaki Hajaó rajzfilmjeiről. Ugyancsak továbbgondolásra érdemes az ökokritika mint lehetséges filmnyelv azonosítása. Vajon elképzelhető-e olyan film, amely a természetnek kíván „hangot adni”, képes megragadni a természeti és a természetben való lét élményvilágát, fenomenoló-giáját? Milyen biomozikat találhatunk a kortárs kísérleti filmek között? 

Kránicz Bence

Szerzők


Impresszum


Szerkesztőbizottság: Bíró Yvette / Gelencsér Gábor / Hirsch Tibor / Kovács András Bálint • Szerkesztik: Margitházi Beja / Vajdovich Györgyi / Varga Balázs / Vincze Teréz
Felelős szerkesztő: Vajdovich Györgyi Szerkesztőségi munkatárs: Jordán Helén A weboldal Magazin rovatát szerkeszti: Milojev-Ferkó Zsanett

E-mail: metropolis [kukac] metropolis.org.hu • Tel.: 06-20-4832523 (Jordán Helén)Metropolis a facebook-on: www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

Terjesztés: Holczer Miklós • Tel.: 06-30-932-8899 • e-mail: emholczer [kukac] gmail.com
Előfizetés: Előfizetés ára egy évre (4 szám): 4000 Ft (postai kézbesítéssel: 6500 Ft). Előfizetési szándékát a metropolis [kukac] metropolis.org.hu e-mailcímen jelezze!

Kiadja: Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány (KDKKA) • 1082 Bp., Horváth Mihály tér 16. • Felelős kiadó: Varga Balázs • Számlaszámunk: OTP 11742001-20034845 ISSN 1416-8154 (Nyomtatott) ISSN 1417-3751 (Online)

A Metropolis megjelenését támogatja: NKA (Nemzeti Kulturális Alap), Petőfi Kulturális Ügynökség, ELTE Folyóiratfejlesztési Alap, olvasóink 1%-os felajánlásaikkal

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

PHPSESSID
PHP belső használatára. Session azonosító, csak a böngésző bezárásáig él.

gtc_lang
Az oldal megjelenési nyelve. Az oldalon ez mindig HU értékű. Az adminisztrációs rendszer használja. 1 hónapos lejáratú.

gtc_gdpr
GDPR elfogadási állapot, 3 hónapos lejárat.

GTC_ENTITY_user
Regisztrált felhasználóknak: ha be vagy jelentkezve hosszú távra, akkor ez egy egyedi azonosítót tartalmaz, amivel a felhasználó minden böngészőmegnyitáskor (vagy session lejáratkor) visszajelentkeztethető. Ezen az oldalon nincs regisztráció.

Az oldal nem használ semmiféle speciális, felhasználók bármilyen adatát érintő sütit, csak olyat, ami az oldal működéséhez szükséges, ezekben személyes adatot nem tárolunk.

Amennyiben a jövőben mégis használnánk marketing célú sütiket, annak listája itt lesz olvasható, és a "Marketing cookie-k" bepipálásával fogadható majd el.