Michael Haneke a kortárs európai filmművészet legmeghatározóbb alkotóinak egyike. Munkáiban zavarba ejtő élességgel fogalmaz az emberi létezés legvégső morális kérdéseiről: bűnről, lelkiismeretről, erőszakról, szeretetről, idegenségről és összetartozásról. A szerzői látásmód következetes érvényesítése Haneke esetében jóval több, mint pusztán egy egyéni stílus kialakítása. Filmjeiben az ábrázolás látszólagos szenvtelensége, hűvössége valójában a néző állásfoglalásának, erkölcsi felelősségvállalásának kikényszerítésére szolgál. Az olyan alkotásokban, mint A hetedik kontinens (1989), a Benny videója (1992), a 71 töredék a véletlen kronológiájából (1994), az Ismeretlen kód (2000) vagy a Rejtély (2005), a rendező egyszerre reflektál konkrét társadalmi, kulturális jelenségekre és mutatja meg az ezek hátterében húzódó mélyebb lélektani és filozófiai problémákat.
Összeállításunkban Haneke művészetét részben a visszatérő motívumokra vagy formanyelvi megoldásokra fókuszáló, átfogóbb tanulmányok, részben egyes filmek önálló értelmezései révén járjuk körül. A sort egy korszakelemzésnek is beillő, hosszabb írás nyitja meg. Brigitte Peucker a rendező korai, továbbá a beérkezést biztosító, még német nyelvű alkotásait dolgozza fel – többek között a drámaelmélet, a Bresson és Haneke látásmódja között kimutatható párhuzamok és a nézői pozíció problémáinak kontextusában. A hetedik kontinens, a Benny videója és a 71 töredék mellett a Furcsa játék (1997) és A zongoratanárnő (2001) szintén kiemelt szerephez jut az elemzésben. Christopher Sharrett esszéje Haneke munkáinak kultúrkritikai aspektusait bontja ki. Ehhez a szerző elsősorban A zongoratanárnő és az azt megelőző filmek zenehasználatát vizsgálja, hogy aztán – már a Rejtélyig is eljutva – a kultúra áruvá válását és az elnyomáshoz való viszonyát térképezhesse fel. A kétezres évekre osztrák rendezőből mindinkább európai szerzővé váló Haneke műveinek értelmezésekor egy másik visszatérően felvetett szempont a filmek térkezelése, térkoncepciója. Michael Cowan ennek elemzésébe kapcsolódik be az Ismeretlen kód és a Rejtély asszociációkban gazdag interpretálása révén. A Rejtély mélyszerkezete a tárgya Max Silverman írásának, amely a vágás különféle jelentésszintjeinek feltárásával a film egy markáns emlékezetpolitikai olvasatát hozza létre. A tanulmányok mellett ugyanakkor a rendezővel készített beszélgetések közül válogatva lehetőségeinkhez mérten szerettünk volna betekintést nyújtani Haneke személyes gondolatvilágába is. Végül Roy Grundmann egy interjúját választottuk, amely amellett, hogy behatóan foglalkozik az alkotó legutóbbi filmjével, A fehér szalaggal (2009), a pályán átívelő alapvetőbb összefüggésekből is felvillant néhányat.
