A Metropolis hosszú ideje elkötelezett a magyar népszerű film- és televíziós kultúra hagyományaival és kortárs irányzataival való foglalkozás mellett. Ennek jegyében készítettünk már összeállítást a magyar műfaji filmkészítés általános problémáiról és trendjeiről, de a rendszerváltás utáni és a kortárs sorozatkultúra alkotásairól is. Továbbá a magyar filmtörténet számos fontos műfajával foglalkozott már Metropolis-összeállítás, így készítettünk lapszámot a klasszikus, modern és kortárs vígjátékokról vagy épp a melodrámáról és a bűnügyi műfajokról. Jelen összeállításunk, amely a magyar történelmi és kalandfilmek és -sorozatok hagyományaival és kortárs alkotásaival foglalkozik, ennek a sorozatnak a legfrissebb darabja.
A történelmi és kalandfilmek és -sorozatok a magyar filmtörténet sokat emlegetett, nagyhatású és sikeres műfajai közé tartoznak. Mindezen túl a kortárs magyar mozgóképkultúra egyik reprezentáns műfaja is a történelmi film. Összeállításunk szövegeinek többsége nem véletlenül a magyar történelmi és kalandfilmek és -sorozatok 1960-as évekbeli „aranykorával”, illetve az elmúlt időszak újabb hullámával foglalkozik.
A műfajelméleti és történelmi-kulturális elemzések gyakran kitüntetett figyelmet szentelnek az eddig a bevezetőben összevont kategóriaként említett történelmi és kalandfilmek elhatárolásának. A teoretikusok többsége a történelmi filmet és a kalandfilmet pontosan elválasztható, tiszta specifikumokkal bíró, önálló műfajként értelmezi. Lapszámunk alapkoncepciója szerint azonban e műfajcsoport modern és kortárs magyar alkotásainak változatosságát és megközelítési lehetőségeinek széles spektrumát kívánjuk bemutatni, ezért úgy döntöttünk, nem egy tiszta és szigorú műfajelméleti lehatárolást követünk, hanem a történelmi- és kalandtematika és műfaji variációk sokféle- ségére nyújtunk rálátást. Az összeállítás cikkjei ezért is a tárgyalt filmek és sorozatok készítésének időrendjét követve tárgyalják a magyar filmtörténet elmúlt évtizedeit, műfaji és elemzési lehetőségek egymást kiegészítő, olykor egymással vitatkozó vagy egymást átfedő változatait példázva.
Első cikkünk, Paár Ádám tanulmánya a kalandfilmek klasszikus hőskaraktereinek összehasonlító elemzésével, Robin Hood és a Tenkes kapitánya filmes-tévés alakváltozatainak vizsgálatával a történelem, a mítoszteremtés, a hősábrázolás és a kulturális környezet izgalmas, komplex összjátékainak példáit mutatja be.
Az 1960-as évek magyar történelmi és kalandfilmes „aranykorának” A Tenkes kapitánya tévésorozat mellett a Várkonyi Zoltán által készített nagyszabású irodalmi adaptációk voltak a legkiemelkedőbb, illetve kiemelkedően népszerű alkotásai. Nagy Róbert gyártástörténeti tanulmánya Várkonyi Zoltán Jókai-adaptációinak produkciós hátterét tekinti át. Elemzése világosan megmutatja, hogy az irodalmi adaptáció és a történelmi film drágasága messze nem csak egyszerű gazdasági kérdésként érdekes. Ugyanis ezek a produkciók rettentően sok technikai, logisztikai és kreatív-alkotói kihívást is jelentenek, és ezek kapcsán egy-egy korszak filmkészítésének nemcsak presztízsprodukciói, hanem egyben a filmkészítési munkakultúra és gyártási-szervezési készségek nagyon pontos fokmérői is.
Harmadik tanulmányunk, Peterecz Zoltán írása Paár Ádám cikkéhez hasonlóan összehasonlító kulturális-történeti elemzés. Ebben a szövegben azonban nem két főhős és két kitüntetett alkotás, hanem egy alapvető amerikai műfaj és egy érdekes hazai filmcsoport lesz a téma. A tanulmány az amerikai kultúra és történelem, illetve a hollywoodi filmkészítés alapítómítoszának, a westernnek egyik legfontosabb kérdésével, a határvidék ábrázolásával foglalkozik, és azt nézi meg, hogy az 1970-es évek magyar filmjeiben, úgynevezett easternjeiben vajon hogyan próbálták az alkotók a magyar történelem, a magyar puszta és a magyar kulturális mitológia részévé tenni a határvidék ábrázolását.
Mravik Patrik Tamás tanulmánya megint egy új megközelítést képvisel, amennyiben fonákjáról, azaz a történelem szatirikus megjelenítése és elbeszélése szempontjából tekinti át a modern és kortárs magyar filmtörténet alkotásait. Elemzése a történelem felhasználásának és szatirikus, karikaturisztikus bemutatásának magyar filmes tipológiáját és politikatörténetét tekinti át.
Utolsó két tanulmányunk immár a 21. századi magyar film- és sorozatkultúrával foglalkozik. Záhonyi-Ábel Márk két, a korai Kádár-rendszer világában játszódó történelmi-politikai thriller, A vizsga és A játszma párhuzamos elemzésével mutatja be a tematikai, narratív és motivikus elemek szerveződését, Benke Attila pedig az elmúlt évek történelmi filmjeinek és sorozatainak patrióta retorikáját és történelemképét vizsgálja.
Összeállításunk, amely egy, az ELTE BTK Filmtudomány Tanszékén zajló kutatásNKFI no. 135235: A magyar népszerű film és tévékultúra a szocializmus idejétől napjainkig.* keretében készült, a magyar történelmi és kalandfilmek, illetve sorozatok hagyományainak és jelenének sokféleségét és lehetséges elemzési megközelítéseinek változatosságát szeretné bemutatni. Egyén és közösség, hősök és antihősök, szatíra és nemzeti öntudat, mítosz és valóság – a magyar történelmi és kalandfilmek széles spektrumban és gazdag variációkban fordulnak a közelmúlt és a régmúlt felé. Reméljük, hogy a Metropolis jelen összeállítása ennek a hagyománynak legalább néhány izgalmas és tanulságos belépési és értelmezési pontját be tudja mutatni.
A szerkesztők
