„De hogy várhatunk megértő, felülemelkedő, tárgyilagos hozzáállást, amikor a »hozzáállók« maguk sem tudják, hogy mi az, amihez hozzáállnak? Ennek az Emlékiratnak az a célja, hogy a Filmarchívum négyéves fennállása alkalmából végre mindenki – érdekelt és nem érdekelt – megértse, hogy néhány lelkes idealista mit akar, miért harcol, és hogyan szeretnék a Filmarchívum kialakulását és fejlődését a jövőben látni.”Lajta Andor: A Filmarchívum és Filmmúzeum emlékirata – eddigi munkásságáról, eredményeiről és a jövő feladatairól. 1953. október 1. p. 17. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Ké 187/25)  1 – az idézet Lajta Andornak A Filmarchívum és Filmmúzeum emlékirata című kéziratából származik, amit Lajta 1953 októberében írt, négy évvel azelőtt, hogy Magyarországon 1957-ben hivatalosan létrejött volna a Filmarchívum. Hogy hogyan lehet olyasvalaminek emlékirata, ami hivatalosan még létre sem jött, és hogy milyen hosszú és viszontagságos út, milyen előzmények és kezdeményezések vezettek ahhoz, hogy hazánkban a filmmegőrzés ügye intézményi hátteret és rangot kapjon, ehhez próbál jelen írás támpontokat adni, néhány érdekes és manapság talán kevéssé ismert forrás és adat felelevenítésével. Az írás nem hosszú kutatás végén, hanem annak elején készült, ezért a teljességre törekvés látszatát is elkerülve, csak néhány fontos csomópontra világít rá. Célja az, hogy felkeltse az érdeklődést, és így a jövőben minél többen és részletesebben foglalkozzanak a magyar filmarchívum történetével.

Korai kezdeményezések

1908-ban, a Mozgófénykép Híradó című lap második lapszámában merült fel először írásban, hogy „az utókor számára gondosan meg kellene őrizni azokat a felvételeket, amelyek kortörténeti vagy történelmi vonatkozásúak, mert a történelmi hűséget semmi sem pótolhatja jobban, mint a mozi”.Mozgófénykép Híradó, 1908. május 01. – idézi Molnár István: Filmgyűjtemény–filmtár. In: Szabó György (ed.): Magyar Filmtudo- mányi Intézet és Filmarchívum, 1957–1982. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 1982. p. 90.  2 Fővárosi filmmúzeum létesítése ügyében az első előterjesztést Budapest Székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1913. június 4-i ülésén adta be Magyar Miklós bizottsági tag. Ebben az évben az Urániában még műsoron volt A táncz (Zsitkovszky Béla, 1901), az első megrendezett filmfelvételeket tartalmazó összeállítás. „Az indítványozó ilyen múzeumnak a létesítését nemcsak históriai, kultúrtörténeti okokból tartja szükségesnek, hanem főleg pedagógiai és gazdasági szempontból is. Gazdasági szempontból azért, hogy külföldön megismerjék a várost, annak fürdőintézményeit és az ország szépségeit; pedagógiai szempontból pedig azért, hogy a jövő generáció gyermekei ezekben a múzeumokban ismerjék meg az emberiség fejlődését.”Ism.: Két indítvány. Pesti Hírlap, 1913. június 04. p. 10.  3

Az anyagi források előteremtésének rögvest körvonalazódó nehézsége mellett azonban abban sem volt konszenzus, hogy mit is kellene pontosan összegyűjtenie ennek az új intézménynek: vajon minden dokumentumfilm- felvételt vagy esetleg csak a fővárosról készült felvételeket? Mivel az első többtekercses, már művészi szándékkal készült „drámai műfilmet”, a Ma és holnapot (Kertész Mihály, 1912) és vele szinte egy időben a Nővéreket (ifj. Uher Ödön, 1912) alig egy évvel korábban, 1912 októberében mutatták be, akkoriban „játékfilmkincsről” még nem lehetett beszélni. Ez a folyamat a tízes évek közepére gyorsult fel, hogy 1916–1918 között érje el csúcspontját a magyar film első aranykorában, melynek fontos darabjai mára döntő részben sajnos elvesztek. A hangosfilm megjelenésével ugyanis a némafilm divatjamúlt, művészi értéket nem képviselő, viszont alapanyagának sokrétű újrafelhasználhatósága miatt komoly anyagi értéket kép- viselő nyersanyaggá silányult.

A filmgyárak, filmforgalmazó cégek raktárai persze sokszor mintegy archívumként is működtek, élükön az 1924 februárjától a heti magyar híradókat gyártó Magyar Film Iroda Könyves Kálmán körúti telepén levő híradóarchívummal.Ism.: Tizenöt év magyar történelem filmen. Magyar Film, I. évf. 2. szám. 1939. február 25. „Annak a filmtárnak az értéke, amelyben a híradófelvételek negatívjait és egy-két pozitív másolatát gondosan elraktározzák, állandóan nő. Ha a tizenöt év alatt kiadott híradó anyagához hozzászámítjuk még a korábbi években szórványosan megjelent riportfilmek legértékesebbjeinek megőrzött negatívjait, akkor az utolsó békeévektől napjainkig fennmaradt felvételek rendkívül értékes történelmi filmmúzeumot alkotnak.”  4 De a magánfilmraktárak közül rengeteg kigyulladt, megsemmisült, gyűjteményüket széthordták, ellopták, vagy hagyták elenyészni – mint ahogy az történt például a harmincas években Magyarország egykor egyik legnagyobb alaptőkéjű és a legjelentősebb művészi központjának tekinthető pasaréti Star Filmgyár esetében is.

Az első világháború veszteségei, Trianon, a húszas évek depressziója, mélyrepülése és gazdasági válságai egyre kevésbé kedveztek egy filmarchívum létrehozásának; és bár újra meg újra felmerült az ügy, s vele együtt a politikai, kulturális, társadalmi szempontból érdekes felvételek összegyűjtésének szükségessége, Magyar Miklós (1879–1965) fővárosi törvényhatósági bizottsági tag az első indítványa benyújtása után huszonhat évvel, 1939-ben még mindig azt az indítványt kénytelen beterjeszteni, hogy: „a főváros külföldi mintára állítsa fel a filmmúzeumot, amely megőrizné a város és az ország érdekében nagy jelentőségű, történelmi események filmjeit. Különösen mióta hangosfilm is van, valóságos élő történelmet lehetne összegyűjteni a híradók anyagából.”Ism.: Magyar Filmmúzeumot! Magyar Film, I. évf. 19. sz. 1939. június 24. p. 15.  5 És ugyan az indítványt tetszéssel fogadta a közgyűlés, valamint az akkori polgármester, Szendy Károly is melléállt, a második világháború kitörése miatt az érdemi intézkedések elmaradtak, sőt további hosszú évekre odázták el a kérdés megoldását.

Itt érdemes egy pillantást vetni Európa és a régió más országaiban a filmarchívumok és a filmmegőrzés ügyében tett erőfeszítésekre, hogy ezáltal tágabb összefüggésben is láthassuk a magyar helyzetet: az első modern filmarchívumot 1933-ban Stockholmban alapították meg (Svenska Filmsamfundet). Ezt követte 1934-ben a berlini Reichs- filmarchiv, 1935-ben a londoni National Film Library, a Museum of Modern Art részeként a New York-i Film Library és az olasz Mario Ferrari Collection, amelyből a későbbi Cineteca Italiana kialakult. Henri Langlois megszállott filmgyűjtő 1936-ban tette le a Cinémathèque française alapjait;https://www.fiafnet.org/pages/History/FIAF-Timeline.html (utolsó letöltés: 2023. 11. 04.)  6 Kelet-Közép-Európában 1943-ban elsőként a cseh filmarchívum jött létre, majd sorban a jugoszláv (1949), a lengyel (1955), illetve a román (1957).

Balázs Béla és a Filmtudományi Intézet (1948–1949)

1945 áprilisában Szőts István Röpiratának egyik markáns pontja volt egy olyan filmakadémia létrehozása, amelynek Szőts elképzelése szerint szerves részét képezte volna egy filmtéka is, ahol „némafilmektől a legújabb filmalkotá- sokig rendelkezésre állnak és vetíthetők a filmek”.Szőts István: Röpirat a magyar filmművészet ügyében. Budapest: Magyar Filmintézet, 1989. p. 22.  7

Balázs Béla, a nemzetközi szaktekintéllyel rendelkező, elismert filmesztéta s mellette hithű kommunista az emig- rációból való hazatérése után szinte azonnal, 1946-ban kezdeményezte egy Filmtudományi Intézet létrehozását, amely feltételezhetően még abban az évben létre is jött, de ez első körben valószínűleg csak a Színművészeti Főiskola filmtanszakát jelentette. A Balázs Bélához köthető Filmtudományi Intézet operatív felállítása biztosan csak 1948-ra következett be. Igaz, rendkívül szerény hatáskörrel és anyagi eszközökkel: az Országos Magyar Színművészeti Főiskola égisze alatt, élén Balázs Bélával, aki 1948 elején két tömör oldalon fogalmazta meg az intézmény tervezett alapelveit.Balázs Béla: A Filmtudományi Intézet kutatási területei és munkaköre. Budapest, 1948. Kézirat. A dokumentum eredetije a 2000-es évek környékén állítólag még megvolt a Filmarchívumban, jelenleg kallódik.  8 A tervezett kutatási területek felvázolása, egy könyvtár és folyóirattár létrehozása mellett legfontosabb feladatul egy „filmtéka” (régi filmek gyűjteménye) alapítását és gyarapítását nevezte meg. S bár sokszor halljuk, hogy lám, bizonyos szempontból már Balázs Béla is film- archívum létrehozását szorgalmazta, ez így minden bizonnyal nem igaz.

A Magyar Filmtudományi Intézet feladata és általános munkaterve, illetve a hozzá csatolt A Filmtudományi Intézet Részletes Munkaterve című, 1949 februárjára datál- ható dokumentum ugyanis hat oldalon tárgyalja az intézmény feladatait: „A Filmtudományi Intézet feladata tehát elsősorban a népnevelő propaganda. Feladata széles közön- ségneveléshez szükséges ideológiai és esztétikai tudományos anyag, valamint a pedagógiai módszerek előkészítése.” Továbbá ezek a feladatok: „három főcsoportra oszlanak. Elméleti alapot teremteni 1. a közönségnevelés, 2. a szak- oktatás, 3. a tudományos kutatás számára. A negyedik csoportba foglaljuk egybe azoknak az intézményeknek és kiadványoknak a megszervezését, amelyek valamennyi csoport és osztály munkáját szolgálni hivatottak: film- tudományi könyvtár, filmfotótár, kinotéka, folyóiratok, rendszeres kiadványok, filmmúzeum, eleven arcképek archívuma.”Balázs Béla: A Filmtudományi Intézet feladata és általános munkaterve. A Filmtudományi Intézet Részletes Munkaterve. 1949. február. Kézirat. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Tárnok János-hagyaték, 24. doboz)  9 Eszerint a kinotéka csupán egy „segédintézmény”; a népnevelés, tudományos kutatás mellett csak az oktatást, ismeretterjesztést segítő másodlagos tevékenység, nem a filmmegőrzés letéteményes részlege. Szintén e másod- lagosságot támasztja alá, hogy 1949-ben a Balázs által létre- hozott filmtékában állítólag hatvankét, részben külföldi, részben magyar kópia volt,Karcsai Kulcsár István: Két álmodozó: In: Szabó György (ed.) Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum 1957—1982. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 1982. p. 32.  10 ami összességében igen szerénynek mondható gyűjtemény, azaz az intézmény nem tekintette feladatának a szisztematikus filmmegőrzést. Ezt erősíti az alábbi idézet is: „A Filmtudományi Intézet könyvtárat, folyóirattárat, s ami a legfontosabb, filmtékát szervez, vagyis klasszikus filmek vagy más okból értékes, érdekes és tanulságos filmek tárát. Ezekből nyilvános, előadásokkal magyarázott bemutatósorozatokat rendez.”Balázs Béla: A Magyar Filmtudományi Intézet hivatása. [Budapest], [s.d.] Kézirat. p. 2. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Papp Sándor-hagyaték, 3. doboz.)  11

A Dohány utcában néhány könyvraktárszerű szobá- banAz egykori Országos Színészegyesület Színészképző Iskolája, Budapest, VII. ker. Dohány u. 20.  12 indult a Filmtudományi Intézet Balázson kívül csupán két munkatárssal: Kertész Pál filmrendezővel és a még főiskolás Révész Györggyel. Balázs Bélának hiába voltak azonban nagyívű tervei a filmes szakoktatás megszervezéséről, a közönségnevelésről és a tudományos kutatás alapelveinek lefektetéséről, illetve a filmtéka létre- hozásáról, a feladat mellé látványosan nem kapott sem erőforrást, sem valódi mozgásteret. Legendásan rossz, rivalizáló viszonya volt a főiskola akkori vezetőjével, Hont Ferenccel (1907–1979), aki ahol tudta, gáncsolta, parkoltatta„A Filmtudományi Intézet alakító ülésére írt meghívó levelem már hat hét óta fekszik Hont elvtárs irodájában lekáderezés és szétküldés végett. Nem történt semmi! A Filmtudományi Intézet számára odaadtam saját könyveimet, folyóiratanyagomat, fotóimat. Még azt se őrizték meg, széthordták. Nincs senki, aki felelős. Hont et. nem közli velem, ha valakit titkárnak tesz oda, teljhatalommal. Semmiféle ügyrend nincsen.” Balázs Béla levele Orbán Lászlónak (MDP KV Agitációs és Propaganda Osztály) 1958. november 7. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, 415/5/4).  13 Balázs terveit, aki kinevezése után néhány hónappal ott tartott, hogy bedobja a törölközőt, és lemond.„… hogyha ezen az állapoton segíteni nem lehet, akkor kérem felmentésemet a Filmtudományi Intézet vezetése alól.” Balázs Béla levele Sala Sándorhoz, az Országos Filmhivatal elnökéhez, 1949. január 27. (Forrás: NFI-Szakkönyvtár, Tárnok János-hagyaték, 23. doboz/C 2 Filmpol. Biz. dosszié/ 1949. II. 2.)  14 Ráadásul Balázs Béla művészi tanácsadója volt Szőts István Ének a búzamezőkről című, 1948-ban betiltott filmjének, ami után irigy és gáncsoskodó támadások kereszttüzébe került.

Lajta Andor (1891–1962) a 25 éves a magyar hangosfilm (1956) című kisfilm egy filmkockáján (Székelyi Péter hagyatéka)

A Balázs Béla-féle Filmtudományi Intézet kézzelfogható eredményeihez leginkább két vékony brosúra megjelentetése köthető.Balázs Béla: Filmesztétikai gondolatok. Budapest: Filmtudományi Intézet, 1948.; Pudovkin, Vszevolod: A harmincéves szovjetfilm. Budapest: Filmtudományi Intézet, 1949.  15 Egy apró érdekesség, hogy a Szabadság című lap 1948. június 9-én hírt ad arról, hogy a megalakuló filmmúzeum első vásárlása a Teleki téren történt: száz forintért vették meg az 1905-ben készült József és testvérei című kisfilmet (harmincnyolc méter). Sajnos a film az archívum jelenlegi gyűjteményében nem található meg. E veszteségnél azonban sokkal nagyobb jelentőségű, hogy Balázs Béla 1949 tavaszán váratlanul bekövetkező halálával együtt a Filmtudo- mányi Intézet projektje és a filmtéka felállításának gondolata szintén hamvában holt.

Lajta Andor és a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár „archívraktára” (1949. december – 1952. október)

Aki a magyar filmkincs megmentésének 1949 decemberében valóban nekilátott immár nem az elmélet szintjén, hanem gyakorlatban is, az Lajta Andor (1891–1962) volt. Lajta ekkor már ismert filmes szakíró, a Filmművészeti évkönyvsorozat (1920–1949) kiadó szerkesztője, az 1928–1938 között megjelenő Filmkultúra alapító főszerkesztője, számtalan filmes ismeretterjesztő munka, rádióadás, mozitörténeti kézirat tudós szerzője és fáradhatatlan szerkesztője.

Lajta 1949 nyarán felajánlotta az Országos Filmhivatal vezetésének, hogy havi átalány fejében vállalná, hogy bármilyen filmszakmai szellemi szolgáltatást kérnek is tőle, azt mintegy „szellemi házimunkaként” rövid időn belül összeállítja, megírja; annál is inkább, mivel a filmszakmai nemzeti vállalatok rendszeresen felkérték adatszolgáltatásra, különböző összeállítások készítésére, speciális kérdések részletes adatszerű kidolgozására.Lajta Andor levele Sala Sándorhoz, az Országos Filmhivatal elnökéhez, 1949. június 11. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Országos Filmhivatal, 5/3. doboz)  16 Felajánlása nyitott fülekre talált, s munkájára a Színház- és Filmművészeti Főiskola Filmtudományi Intézetének berkein belül „adattárosi” minőségben kapott megbízást.Komjáth István feljegyzése Sala Sándornak, az OFH elnökének, 1949. június 28. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Országos Film- hivatal, 5/3. doboz)  17

A további fordulatokról érdemes egy hosszabb idézetet magától Lajtától végigolvasni: „Balázs Béla életmunkája tehát nem valósult meg. Balázs Béla elment tőlünk, és vele együtt sírba szálltak azok a szép és gyönyörű tervek is. Néhány héttel később Révai Dezső, a Magyar Filmgyártó Vállalat vezérigazgatója kisebb küldöttség élén részt vett az 1949. évi Karlovy Vary-i filmfesztiválon. Ebből az alka- lomból természetesen Prágában megtekintette az ottani Kinematograficky Muzeumot és Filmarchívumot, amely addigra már világhírnévre tett szert. Hazaérkezve Révai elhívatta e sorok íróját, és megbízta a Magyar Filmarchívum megalapításával. Nem ment az mindjárt, hónapokig kellett várni a végleges »meghívásra«, amíg végül 1949. december 12-én e sorok íróját véglegesen szerződtették a Magyar Filmgyártó Vállalathoz azzal a kizárólagos megbízatással, hogy fektesse le a magyar Filmarchívum alapjait. Nem volt Budapesten boldogabb és szerencsésebb ember, mint e sorok írója, amikor végre osztályrészéül jutott az a lehetőség, hogy megteremtse a Magyar Filmarchívumot. Sajnos a gyakorlat más volt, mint az elmélet, mint a gyönyörű gondolat, terv. A Magyar Filmgyártó Vállalat Könyves Kálmán körúti telepének a filmgyár akkori főosztályának, a mai Híradó- és Dokumentumfilmgyárnak két átjárószobáját kijelölték a leendő »Filmarchívum« helyéül. Még raktárnak sem felelt meg, hát még »filmarchívumnak«. Tizennyolc éves, hasznavehetetlen úgynevezett »vágóasztalt« adtak a filmek megnézésére, archiválására. A baj az volt, hogy senki sem tudta, mi az az archívum, mik a céljai, mi a rendeltetése stb. Sem a vezetőség, de senki más sem volt tisztában a dolgokkal. Így e sorok írója teljesen magára hagyottan, teljesen saját elgondolásai alapján, füzetesirkákkal kezdte meg az alapvető munkát! Először a régi Magyar Film Iroda híradókat archiváltuk (1924–1944), minden egyes híradót jeleneteire bontva és ezeket a jeleneteket egy úgynevezett alregiszteres regiszterbe jegyeztük fel. Amikor ezt az anyagot feldolgoztuk, sor került az első, háború alatti Az Est-híradók, majd az 1919-es Vörös Filmriportok szakszerű és részletes feldolgozására és összeállítására. Ennek a munkának a befejeztével folytatták a munkát a szemétből kiemelt és a kisraktárakban talált, »ismeretlen« – sokszor azonban nagy értékű – régi dokumentumfilmek feldolgozását.”Lajta Andor: A magyar film története 1945-1955-ig. VI. kötet., Budapest [1956?], p. 144–146. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Ké, 109/6)  18

Ami a háború után egyáltalán megmaradt, ami nem pusztult el, amit nem küldtek tömegével selejtfilm-feldolgozó üzembe, amit nem csempésztek illegálisan külföldre, amit nem semmisítettek meg tudatosan, vagy amit „takarékossági okokból” nem kezdtek el megcsonkítani, hogy így spórolják meg új felvételek készítését, az borzalmas összevisszaságban, dirib-darabokban hevert. Ebben az összevisszaságban próbált Lajta tematikus rendszert kialakítani, leltározni és archiválni, egy fő filmkezelő segítségével.Ez az egyetlen filmkezelő jelenlegi feltételezésem szerint Szarkáné volt. További adatai ismeretlenek. 1952. január 31-ig Lajta munkatársa volt Papp Pál, aki „ezt a munkakört […] rosszindulatú fizetéscsökkentés és »megfúrás« következtében kénytelen volt otthagyni”. Lajta Andor: A Filmarchívum és Filmmúzeum emlékirata. 1953. október 1. p. 7. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Ké, 187/25)  19 Az ezt a folyamatot dokumentáló, sokszor zöld színű töltőtollal teleírt kockás füzetei közül szerencsére jó néhány megvan a Filmarchívum könyvtárában, de ennél nagyobb jelentőségű, hogy a Filmarchívum mindmáig a Lajta által kitalált, kifejlesztett úgynevezett archívjelzéseket, az ő nyilvántartási jelzeteit használja a dokumentum- és kisfilmek esetében.Lásd: IP (ipari), ME (mezőgazdasági), MŰV (művészeti), NÉ (néprajzi), TÁ (társadalmi), TÖ (történelmi), SP (sportfilmek) stb.  20

Lajta ennél még sokkal cizelláltabb filmnyilvántartó és -archiváló rendszert szeretett volna kiépíteni, de ez komoly ellenállásba ütközött, mert az ott dolgozó raktárosok egyszerűen csak emelkedő számsorrendben szerették volna beszámozni, illetve filmcím szerint nyilvántartani a filmeket. „Nemcsak a raktárnokok, hanem a vállalatvezető és az egyik főosztályvezető is »kifakadt«”, sőt írásban is »lefektették megállapításaikat«, amely szerint »mi csak raktárnoki munkát végzünk, hagyjunk fel a szakmák szerinti jelzéssel, és ne essünk nagyzási mániába.«”Lajta Andor: A Filmarchívum és Filmmúzeum emlékirata. 1953. október 1. p. 7. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Ké, 187/25)  21 Azt is leírja, hogy épp e raktárosi szemlélet felülkerekedése miatt nevezeték az általa preferált „filmarchívum” helyett „archívraktárnak” a gyűjteménynek nem nevezhető filmállományt.

„Kegyetlen szellemi gyilkosság korszaka volt ez, és még 1950 tavaszán is rendeztek filmautodafét a Híradó- és Dokumentumfilmgyár udvarán, ahol a szó szoros értelmében sírgödröt ástak a halálra ítélt filmeknek. A gödrökből felszálló filmfüst auschwitzi és majdaneki, hajmeresztő [áthúzva, kézzel javítva] emlékeket keltett azokban, akik a HDF épületének ablakaiból fájó szívvel (sic!) nézték ezt a szörnyűséges filmmáglyahalált.”ibid. p. 6.  22 Máig sem tudjuk pontosan, hogy ezeknek a filmmegsemmisítéseknek mi volt a motivációja.

Az eredmény: Lajta négyezer doboznyi filmet archivált. A számadathoz azonban személyes benyomásait is hozzáfűzte: „Mennyivel más lett volna minden, és mennyire másképp alakult volna a magyar filmarchívum jelenlegi és jövőben helyzete, hogyha emberileg érthető és felfogható ügyszeretettel és jóakarattal találkoztam volna! […] Három évig harcoltam a HDF-ben uralkodó szakszerűtlen, rosszakaratú és a tudomány elvével homlokegyenest álló állapotokkal és rendszerrel. Azok a kartársak, akik hozzám az »archívumba« bejártak (átjárószobából kihasított munkahely), nem egyszer idegsokkosan, ideggörcsökben fetrengve találtak, mert ennyi ostobaságot, gonosz tudat- lanságot civilizált és épeszű ember nem viselhetett el.”ibid. p. 9.  23

Lajta mindeközben több évtizedes filmes folyóirat- és könyvgyűjtő tevékenységét is folytatta, és filmes könyv- sorozatot tervezett. Mint mindenben, ebben is maximalista volt, nem ismert megalkuvást. Már 1948-ban, 1951-ben, majd 1955-ben is előállt Magyar Filmkönyvtár címen futó ötvenkötetes (!) sorozatterv-kiadásával; a terv megvalósításáért éveken keresztül fáradhatatlanul, de hiába kilincselt.Lajta Andor levele az Országos Filmhivatalnak: 1948. október 29.; A miniszternek írt levele: 1951. február 27.; a Népszava Könyv- kiadó vállalatnak írt levele: 1955. szeptember 17. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Kézirattár)  24

„Filmarchívum”/Mafilm Archív Osztály, Pasarét (1952. november – 1956 vége)

1952 nyarán a Népművelési Minisztérium javaslatára minisztertanácsi határozat döntött úgy, hogy a HDF-től a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat játékfilmes területéhez teszi át a filmarchívumot, amely így a Mafilm pasaréti telepére,Budapest, II. ker. Pasaréti út 122.  25 az egykori Star filmgyár helyére került, ahol már nemcsak dokumentum- és híradófilmeket, hanem játék- filmeket is katalogizáltak, sőt a helyszín egy „archív célokra nem megfelelő primitívraktár”Lajta Andor: A Filmarchívum és Filmmúzeum emlékirata. 1953. október 1. p. 9. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Ké, 187/25)  26-ral is rendelkezett.„Miután ennek az intézménynek első költségvetése és az igen csekély beruházási lehetősége és létszáma nem engedte meg az intézménynek önálló jellegét (az erre a célra alkalmas épület, raktár, könyvelési részleg hiánya stb. miatt), szervezetileg valamely vállalathoz kellett csatolni. Így és ezért került ideiglenesen a Filmarchívum a Magyar Filmgyártó Vállalathoz mint osztály.”Pártos József: Az önálló filmarchívum kérdése. 1954. október 25. p. 1. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Tárnok János-hagyaték, 24. doboz)  27 Noha az újonnan létrejött „intézmény” pecsétjén „Filmarchívum, Bpest II., Pasaréti út 122.” szerepelt, ennek ellenére leginkább „Mafilm Archív Osztály”-ként hivatkoztak rá – úgy tűnik, hogy a raktárközpontú szemlélettől a szavak szintjén is nagyon nehéz volt egy tágabb horizontú rendszer elnevezéséig eljutni.

A munkatársak létszáma hét fő volt, köztük egy veze- tővel, két filmarchivátorral (akkori elnevezéssel lektor- dramaturgPártos József: Az önálló filmarchívum költségvetési javaslata 1955. évre. 1954. november 19. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Tárnok János-hagyaték, 24. doboz)  28) és egy-egy fő raktárossal, adminisztrátorral, filmjavítóval, filmhordárral. A filmarchívum vezetője Pártos József (1899–1966) egykori mozi-üzemvezető lett, aki 1948. augusztus 27-től 1949 végéig a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat vezérigazgatójaként dolgozott. Lajta Andor mellett 1954-ig Kalotai Gábor mozi-üzemvezető (1903–1961), majd utána Renner Endre (1892–1958) felvételvezető és Csonka Mária későbbi osztályvezető tartozott az archiváló munkatársak közé.Renner 1956-ban disszidált, Belgiumban dolgozott filmesként, ahol 1958-ban halt meg.  29 Akit még név szerint ismerünk a munkatársak közül: Aponyi Jánosné filmkezelő, Tímár László raktáros. A HDF-ben már korábban archivált, háromezerötszáz doboznyi anyag helyszűke miatt a HDF raktáraiban maradt, de elméletileg ez is a Filmarchívum állományához tartozott.

Pártos József 1954 őszén összefoglalta a Filmarchívum addigi működését, és vázolta terveit, jövőbeni javaslatait. Világossá tette, hogy az eltelt két év alatt sem a Minisztériumnak, sem pedig a Mafilmnek nem volt ideje ezzel az intézménnyel megfelelően foglalkozni, és kiemelte a „noha hiányos, mégis sokmillió méter hatalmas mozgóképkincs” szakmai felhasználás céljából való feldolgozását és a filmarchívumi anyagokból készített „filmösszeállítások” jelentőségét is, mely a „falvakban, a termelőszövetkezetek gazdasági és politikai megszilárdításában, a vezető tszcs-káderek kiképzésében különösen fontos szerepet játszik […], és igen hatásos a békeagitációban is.”Pártos József: Az önálló filmarchívum kérdése. 1954. október 25. p.3., forrás: NFI Szakkönyvtár, Tárnok János-hagyaték, 24. doboz.  30

A dokumentumban és az ebből készült minisztériumi összefoglalóban megnevezett legfontosabb problémák: szűkös, csupán fél évre elegendő raktározási kapacitás; sok film elpusztult, mivel nem sikerült egy kézbe fogni az archív filmek ügyét; a HDF-ben tárolt anyagot senki sem felügyelte; a HDF szakmai segítség igénybevétele nélkül saját szakállára archivált; a Filmarchívum nem jutott hozzá az 1945 után készült filmekhez és dokumentációjukhoz; a Filmarchívum még nem tudott belépni a FIAF-ba;Fédération internationale des archives du film, vagyis a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége.  31 a filmek vetítésekre való összevissza kikölcsönzése miatt számos kópia tönkrement, vagy megcsonkítva érkezett vissza; a Filmarchívum képviselője nélkül selejteztek filmeket a MOKÉP-nél és a HDF-nél is.

A legfontosabb javaslatok a problémák megoldására: „A Filmarchívumnak önálló intézménynek kell lennie olyan felügyeleti szervvel, mely biztosítani tudja minden területre kiterjedő működését és fejlődését. A Film- archívum mint önálló intézmény a Magyar Filmtörténeti Intézet nevet kapja.” Továbbá: két-három fővel bővíteni kell a munkatársak számát; a Filmarchívumot illeti az ország területén bárhol tárolt és ezután fellelt régi (archív) bel- és külföldi filmek feletti rendelkezési jog; a Filmgyártó Vállalatok kötelesek minden játék- és dokumentum, rövid- és híradófilmből egy-egy kópiát a Filmarchívum rendelkezésére bocsájtani forgatókönyvekkel, leírással együtt; kétéves időtartamra filmzárlat – a Színház- és Filmművészeti Főiskola és a filmgyártó vállalatok kivételével minden intézmény a Filmarchívum felettes szervétől kell hogy engedélyt kérjen az archív filmek megtekintéséhez; be kell lépni a FIAF-ba; a pasaréti raktár mellett az értéktelenebb külföldi filmeket egy kőbányai raktárban fogják tárolni, illetve a pasaréti raktárakat fűtés-, hűtés- és nedvességszabályozó berendezéssel kell ellátni.Népművelési Minisztérium, Filmfőosztály: A filmarchívum működése és további perspektívája. [1954. november 19.] pp. 3-4.  32 Néhány számadat: „A Filmarchívum 1955. év végéig kb. ezerhétszáz híradót, majdnem ugyanannyi dokumentumfilmet – belföldi és külföldi filmet egyaránt – és közel hétszáz játékfilmet archivált, összesen tizenkétezer háromszász dobozt két és félmillió méter hosszúságban tett hozzáférhetővé a filmgyártás, a tudományos kutatás, az iskolai és szemléltető oktatás céljaira.”Lajta Andor: A magyar film története 1945–1955-ig. VI. kötet., Budapest [1956?]. pp. 144–146.  33

Lajta Andor, akit személyes ismeretség fűzött Georges Sadoulhoz, Henri Langlois-hoz, akinek kiterjedt szakmai kapcsolatrendszere, elismert szaktudása, fáradhatatlan film- történész-újságírói tevékenysége miatt nemcsak a környező országokban,„1949-ben Révai Dezső, a Hunnia Filmgyár igazgatója Prágába utazott egy bizottság élén a csehszlovák filmélet tanulmányozására. Elvezették az ottani Filmarchívumba, Révai nagy elismeréssel nyilatkozott róla, és megjegyezte, hogy kár, hogy Magyarországon ennek nincs szakembere. »Was« – kiáltott fel dr. Brichta a csehszlovák intézmény igazgatója. – »Sie haben doch einen Lajta!«” Lajta Andor életrajzát halála után felesége, Braun Katalin írta le. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Lajta Andor személyi dosszié. Fénymásolat) (utolsó letöltés: 2023. 11. 04.)  34 de Európa-szerte is ismert volt a neve, kezdettől fogva szorgalmazta a FIAF-hoz való csatlakozást. Lajta kezdeményezésére első ízben 1955 szeptemberében vett részt a Filmarchívum a FIAF nemzetközi varsói kongresszusán, még megfigyelői státuszban – Lajtán kívül Tardos András, a HDF főosztályvezetője képviselte az intézményt. Az archívum 1956. szeptember 9-én lett a FIAF rendes tagja.https://www.fiafnet.org/pages/History/FIAF-Institution-History.html?id=100010 (utolsó letöltés: 2023. 11. 04.)  35

Tardos rosszindulatú útibeszámolója nyomán azonban Lajta nem mehetett többet FIAF-kongresszusra. „Lajta Andor beállítottságánál fogva szemben áll mindazzal, amit népi demokráciánk tett, szemben áll rendszerünkkel, és hőn óhajtja vissza a régi, szép, békebeli osztrák-magyar monarchiás világot. Természetesen ez nála nem politikai tevékenységeben jelentkezik…”Tardos András: Feljegyzés Lajta Andornak a FIAF varsói kongresszusán tanúsított megatartásáról. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Tárnok János-hagyaték, 24. doboz)  36 Ezt némiképp alátámasztja a z a tréfás emlék is, hogy egy, a Lajta házaspár által szervezett nagyobb, illusztris társaság meghívása alkalmával Lajtáné annyira igyekezett megfelelni az új idők új elvárásainak, hogy a résztvevő funkcionáriusokat „Isten hozta a nagyságos elvtárs urakat!” felkiáltással köszöntötte.Idézet Tímárné Aponyi Magdi (a Filmarchívum munkatársa 1963–2013 között) Lajta Andorra való visszaemlékezéséből. Személyes interjú, 2023. 10. 11.  37

Lajta Andor azonban 1956. február 15-én jelenleg ismeretlen okból felmondott a Filmarchívumban. Hogy ez szangvinikus lényének, megalkuvásra nem hajló maximalizmusának, egyéb, szakírói elfoglaltságának vagy külső tényezőknek a számlájára írható-e (pl. hogy az archívumnak több hónapig nem volt vágóasztala, mert át kellett adniuk a HDF-nekA Filmarchívum 1956. évi munkaterve. (Forrás: HU-MNL-OL-XXVI-I-65, 1. doboz)  38), jelenleg nem tudjuk. Lajtát viszont 1957-ben ismét az intézmény kötelékében találjuk.

1956. szeptember 23-án a magyar hangosfilmgyártás 25. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt a Vörös Csillag filmszínházban, amit ünnepi műsor kísért. Az ünnepséget és a kiállítást az Országos Színháztörténeti Múzeum, a Magyar Filmarchívum, a Népművelési Minisztérium Filmfőigazgatósága és a Színház- és Filmművészeti Szövetség Tudományos Osztálya szervezte.Meghívó a magyar hangosfilmgyártás 25. évfordulójára. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Kisnyomtatványtár)  39 Néhány hónappal később a Filmfőigazgatóság kivételével ezeknek az intézményeknek az összeolvadásából jött létre a Színház- és Filmtudományi Intézet.

Színház- és Filmtudományi Intézet (1957. március – 1959. június 30.)

1957 január-februárjában létrejön a már említett Hont Ferenc vezetésével – aki nem igazgató, hanem elnök – a Színház- és Filmtudományi Intézet, amely hivatalosan 1957. március 1-jén alakul meg.Császár Miklósné (Gyöngyössy Sári): A Filmintézet múltjáról másképpen. Kézirat. Budapest, 2013.http://mandarchiv.hu/ dokumentum/2564/csaszarne.pdf (utolsó letöltés: 2023. 11. 02.)  40 Február 8-án megnyílik Budapesten az Ady mozi helyén a Filmmúzeum: napi hat előadáson vetítik a Meseautót (Gaál Béla, 1934). A mozi állandó műsorfüzetét ötvenezer példányban tervezik kiadni.Népszabadság, 1957. február 14.  41

Az új intézmény az alábbi egységeket olvasztja egybe: a Színháztörténeti Múzeumot, a megszüntetett Színház- és Filmművészeti Szövetség Tudományos Osztályát, a Mafilm „archívraktárát”, a Filmmúzeumot és a Vorosilov út 97. alatti villát.Molnár István: A filmraktártól a nemzeti filmgyűjteményig. Jel-Kép (1987) no. 1. p. 160.  42 Ez utóbbi korábban a Színművészeti Főiskola kollégiuma volt. Ezenkívül rövid ideig, 1957 szeptemberéig, a villaépület átépítése idején a Színház- és Filmtudományi Intézet központja a Kulturális Kapcsolatok Intézetének székházában található. Budapest, V. ker. Dorottya u. 8. Az intézmény fejléces papírján fent a közös név (címe: Budapest, V. ker. Dorottya utca 8.), lejjebb a Színháztudományi Intézet (címe: I. ker. Krisztina krt. 57.) és a Magyar Állami Filmarchívum (címe: XIV. ker. Vorosilov út 97.) neve szerepelt.  43A raktárak Pasaréten, Kőbányán és Zuglóban, a Bácskai utcában vannak.

Végre, oly sok hányattatás után révbe ért a filmarchívum ügye! – gondolhatnánk. A valóság azonban, mint oly gyakran, ennél jóval bonyolultabb. Ha csak az intézmény filmes részlegének nevét nézzük, zavarba ejtő sokszínűséggel találkozunk, hiszen a Filmtudományi Intézettel párhuzamosan megjelenik a Magyar Állami Filmarchívum (olykor Országos Filmarchívum) elnevezés is, amivel kezdetben a pasaréti filmarchívum részleget és raktárakat illetik, de később az intézmény fejléces papírján is ezzel a névvel találkozunk a Filmtudományi Intézet elnevezés helyett.

„Az új intézetnek mintegy 60 munkatársa lesz. Mégis: költségvetése nem nagyobb, hanem kisebb lesz, mint volt eddig a jóval kevesebb munkatársat foglalkoztató múzeumnak és archívumnak. Az önellátás pénzügyi forrásai: a nagy sikerű archívummozi és a most alakulóban levő filmklubhálózat bevétele.”Esti Hírlap, 1957. február 24.  44 Döbbenetes, hogy állami támogatás hiányában a Tanács krt. 3. alatti mozi, a Filmmúzeum lett az új intézmény fenntartásának legfontosabb pillére, amit a Fővárosi Moziüzemi Vállalat (FŐMO) adott bérbe az Intézetnek. A FIAF-tagság feljogosította az archívumot, hogy az általa őrzött vagy csereként más archívumtól kapott kópiákat bevétele gyarapítására levetíthesse úgynevezett zártkörű, később bérletes előadások keretében. Ez a bérletes, népszerű és nagy sikerű rendszer több mint három évtizedig biztosította az intézet pénzügyi stabilitását, sőt döntő részben az itt megtermelt profitból épült 1962-ben a Budakeszi úti nitrofilmraktár (mai nevén Logisztikai épület), majd pedig a Budakeszi úti archívumépület (1970–1977). 1957-ben a Filmmúzeum 1882 előadást tartott, és 916 217(!) fő látogatója volt.Draskovics Tiborné — Bíró Gyula: A Filmtudományi Intézet ismeretterjesztő tevékenysége. In: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum 1957–1982. p. 175.  45

A következő egy-két évben számos belső levelezés tárgya, hogy a Filmmúzeumban a jogdíjfizetésre fittyet hányva, abszolút jogszerűtlenül vetítenek filmeket, illetve hogy a mozinak a harmincas-negyvenes évek szakmányban gyártott filmvígjátékaira épülő műsorpolitikája „nem egyeztethető össze kultúrpolitikánk egészével”.Révész Miklós: Feljegyzés a Színháztudományi és Filmtudományi Intézet munkájáról, helyzetéről (Filmtudományi rész). 1959. május 15. p. 2. (Forrás: NFI Szakkönyvtár: Tárnok János-hagyaték, 24. doboz)  46

1957 májusában megkezdte működését a Filmművészeti körök névvel illetett filmklubmozgalom is, amely a filmkultúra klubok általi terjesztését tűzte ki céljául: körülbelül ötven filmművészeti körből álló filmklubhálózat létrehozását terveztékHétfői Hírek, 1957. május 13.  47 egyetemeken, illetve nagyvállalatok (pl. Csepeli Vas- és Fémművek, Ikarus) és nagyobb vidéki városok kultúrotthonaiban. Egy 1960-as kimutatás szerint 1957-ben már ötezer fő a filmklubok taglétszáma, és a következő évben exponenciálisan növekszik: 20 327 főt számlál. A filmklubmozgalom filmes igényeinek kiszolgálása is az archívum feladata lesz, ami ugyan jelentős bevételeket, de egyre jelentősebb terhet jelent elsősorban a filmállományra és a munkatársakra nézve is. A munkatársak heti rendszerességgel járnak – külön díjazás nélkül – a filmművészeti körök előadásaira bevezetőt és filmnézés utáni vitát tartani, az idő múlásával pedig egyre sokasodnak a vetítésekről visszaérkező kópiákra vonatkozó feljegyzések, melyek szerint azok súlyosan összekarcolódtak, elszakadtak, megsérültek a vetítés során. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az intézmény már 1957-ben két kis füzetet jelentet meg, elsősorban a filmklubhálózatban való terjesztésre: Bíró Yvette: Erich von Stroheim és Szekeres Zsuzsa: Klasszikus szovjet filmek című füzetét ötezer, illetve ötezernyolcszáz példányban,Forrás: HU-MNL-OL-XXVI-I-23 Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 1960—1977. 2. doboz.  48 és ugyanezzel a céllal 1958 júliusában elindítja A filmbarát – a filmművészeti körök tájékoztatója című rövid életű lapot is.

Nem véletlenül került a Filmmúzeum az első helyre, ugyanis egyértelműen ez az intézmény zászlóshajója: a pénzügyi célok elérése dominálja az intézet tevékenységét. Lajta Andor néhány fájdalmasan panaszos levélben számol be Libik Andrásnak, Franciaországba disszidált ismerősének az újsütetű Filmarchívumbéli történésekről: „Nos, azt kérdezed, hogy mi újság a filmarchívumban? Nehéz erre felelni. Amióta a forradalom után a Hunnia kiadta kezéből az Archívumot, és átadta Hontéknak, azóta nagyon megváltozott ott a helyzet. Tudod, és erre emlékszel, amiatt a Tardos miatt »vittem« el az Archívumot Honthoz, akinek azt mondottam, hogy a Színháztörténeti Múzeum és a (leendő) Filmtörténeti Múzeum és Filmarchívum összeillenek. Ehelyett mi történt? Az, hogy Hont felállított egy Színháztudományi és Filmtudományi Intézetet, amelynek személyzeti összlétszáma kb. nyolcvan ember, és ide tartozik a Filmarchívum is, amely azonban elvesztette eddigi jelentőségét és rendeltetését, és egyszerű filmraktárrá süllyedt. Ez a filmraktár látja el az Intézet filmműsorát a volt Ady mozi számára, amelyet most Filmmúzeumnak neveznek. […] Az archiválás nálunk már csak másodrendű ügy. Az 1956-os, 1957-es híradókat még csak nem is archiváltam, csak itt-ott jutok vágóasztalhoz, mert ez állandóan kell a filmműsorok céljaira.”

Vagy egy másik helyen: „Általában az egész olyan Patyomkin-ügy, mindenki mulat rajtuk, mert »sajtófogadások«, cikkek, hangulatos bevezetések álcázzák a komoly munkát. […] a Filmarchívum tönkretétele és általában az állapotok súlyos lelki undort és fájdalmak okoznak nekem, és ezért fizikailag sem érzem magam jól. Bánt sok minden, és nagyon szeretnék elmenni. Ahol megbecsülnek, ahol jobban hallgatnának rám, itt nincs értelme a becsületes munkaakarásnak.”Lajta Andor levele Libik Andráshoz. 1958. január 19. (Forrás: NFI Szakkönyvtár Ké, 439/1-2)  49

A Színháztudományi és Filmtudományi Intézet szervezeti ábrája 1957 októberében (Lelőhely: MNL OL XXVI-I-65 Színház- és Filmtudományi Intézet 1. doboz.)

Lajta másik szívfájdalma, hogy az új munkatársak jelentős része „dilettáns”, Hont Ferenc klikkjéhez tartozik, vagy ejtőernyős, csupa olyan ember, aki nem hallgat rá és a tapasztalataira, és akiket alapjában véve nem érde- kel eléggé a filmmegőrzés ügye, a szakszerű archiválás: „[…] különben én is ki akaratam lépni és otthagyni az egész Frauenwirtschaftot, mert annyi a nő itt, hogy az kétségbeejtő: többek közt Somogyi Magda, Bíró Yvette, Gyöngyössy Sári,Császár Miklósné Gyöngyössy Sári 1957-től 1989-ig a Filmarchívum gazdasági igazgatója.  50 meg a Hont környezetéből egy csomó nő… Valóságos kupleráj… […] valószínűleg elkerülünk a Pasarétről is, mert a Hont és a Filmgyár között most irtózatos háború dúl, és az utóbbi mindent elkövet a Hont megbuktatására. Vajon ki lesz a győztes ebben a kommunista contra kommunista harcban?”Lajta Andor levele Libik Andráshoz. 1957. március 24. (Forrás: NFI Szakkönyvtár Ké 439/1-2) Lajta Libikhez írt levelei teljes terjedelmükben online is olvashatók. https://nfi.hu/filmarchivum/kutatasoktatas/konyvtar/felfedezesek/tudositasok-a-filmszakmarol- a-levert-forradalom-utan-lajta-andor-ot-levele.html (utolsó letöltés: 2023. 10. 31.)  51 Vagy egy másik helyütt: „Nálunk a film/sz/archívumban miden a régi. [Kertész] Pali igyekszik mindent rendbeszedni, nagyon szorgalmas, tehetséges ember, de hát a dilettantizmussal szemben ő is tehetetlen lesz…”Lajta Andor levele Libik Andráshoz. 1957. április 24. (Forrás: NFI Szakkönyvtár Ké, 439/1-2)  52

1957 novemberében a filmtörténészek világszövetségének párizsi (első) alakuló kongresszusán három magyar küldött vesz részt: Hont Ferenc, Bíró Yvette és Malonyai Dezsőné (Hont titkárságvezetője), akik utána átmennek Antibes-ba, a FIAF 13. kongresszusára. Lajta ezt is pikírt megjegyzéssel illeti: „Kérdelek, Andriskám, milyen filmtörténeti munkával lepte meg a világot Hont, Bíró Yvette és Malonyainé. Hát lehet ott Párizsban minden ellenőrzés nélkül így szerepelni és tündökölni?”Lajta Andor levele Libik Andráshoz. 1958. február 14. (Forrás: NFI Szakkönyvtár Ké, 439/1-2)  53

A Filmtagozat vezetője ekkor Nemes Károly (1930–2012),Nemes Károly a Lomonoszov Egyetem esztétika szaka után a Színház- és Filmművészeti Főiskola marxista tanszékén fél évig tanársegéd, majd áthelyezéssel, huszonhét évesen lesz a Filmtagozat vezetője. (Forrás: HU-MNL-OL-XXVI-I-65 Színház- és Film- tudományi Intézet, 2. doboz)  54 aki egy három részleggel (elméleti, dramaturgiai, művészeti) működő tudományos osztályt igazgat; emellett a gyűjteményi részleg újabb három részre tagolódik: emléktárra, adattárra, könyvtárra. A gyűjteményi osztályt egy ideig pedig Szőnyi Ferencné vezeti, akit majd az első magyar filmográfia társszerzőjeként ismert Kovács Ferenc követ ezen a poszton, egészen 1962-ben bekövetkezett tragikus haláláig.

Egy különleges és furcsa részleget érdemes még megemlíteni, ami vélhetően 1958-tól áll fel a művészeti szakosztályon belül: Kertész Pál vezetésével, Zsigmondi Boris asszisztenssel Kísérleti Filmstúdió jön létre. „A kísérletezés nem a gyárak dolga, hanem a Tudományos Intézeté. A Stúdió feladata ma, amikor, mint minden területén az életnek, a dogmatizmus és revizionizmus ellen kell harcolnunk, alapvetőan a következő: elősegíteni a mélyebb kommunista öntudatú és magasabb színvonalú filmművészet fejlődését. […] Célja a filmszerűség eszközeinek kikísérletezése, értvén ezalatt a »filmlyra«, novella műfajainak gyakorlati megvalósítását, film és irodalom viszonyának elemzését (ezen belül: a filmszerű dialógus megteremtését), az aszinkron hang hatáslehetőségeinek kutatását.”Kőháti Zsolt: Film, tudomány, intézet: egy magyarországi folyamat (1908–1989). Kézirat. Magyar Nemzeti Filmarchívum, 2006. pp. 8-9. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Ké, 419/7)  55

A Kísérleti Filmstúdió terveiből természetesen semmi sem valósult meg. Kertész Pál pedig 1960-től immár az Intézet Balázs Béla Munkaközösségét vezeti, mely Balázs Béla életművének, hagyatéka filmvonatkozású anyagainak feldolgozásával tervez foglalkozni. Ezek után jobban érthető Lajta túlzásokkal fűszerezett keserűsége: kezdetben annyi ötlet, kezdeményezés, ideológia feszítette belülről az Intézetet, hogy éppen csak a magyar filmkincs archiválására, feldolgozására nem maradt elég idő, akarat, s feltételezhető, hogy kezdetben tényleg nem volt elegendő felhalmozott szaktudás sem. Már a legelső években számos feljegyzés tanúskodik arról, hogy a tudományos osztály munkatársai a számukra előírt csekély számú filmarchiválást sem végzik el, ami a kitűzött tervszámok elérését rendre meghiúsítja.

Az Intézet 1959-es munkatervében egyébként egy olyan kuriózum is szerepel, mint a Nemzetközi Filmtudományi IntézetA szervezet és e kezdeményezés mibenléte további kutatást igényel. Ugyanebből az időszakból az 1959. januári egyik híradóriport bemondószövegében ezt halljuk: „Megtisztelő megbízást kapott a Magyar Színház- és Filmtudományi Intézet. Budapesten lesz a Nemzetközi Filmtudományi Intézet szerkesztősége, amelynek vezetője Hont Ferenc.” (Magyar Filmhíradó, 1959. január)  56 égisze alatt létrehozandó filmmuzeológia tankönyv szerkesztése és kiadása – négy nyelven. Határideje: 1959. augusztus 31. Felelős: nincs megnevezve. Talán ezért nem realizálódott végül ez az egyébként nagyszerű és előremutató, de az akkori archívumi viszonyok közt érthetetlenül merész ötlet.

Bogács Antalt, a Filmfőigazgatóság munkatársát 1958 végén helyszíni tájékozódásra és szemlére küldik az Inté- zetbe, ő az alábbi égető problémákat tapasztalja: a Filmmúzeum és a Filmművészeti körök tevékenysége kultúrpolitikailag káros a „kispolgári ízlés és igény szolgai kielégítése miatt”; a munkatársi állomány túlméretezett, mivel máshol el nem helyezhető emberek „lerakodóhelyévé vált”; túl sok a tudományos munkatárs, munkájuk azonban kevés, és gyakorta nem elég színvonalas; szervezet- lenség, a munkamorál alacsony foka, a munkaidő be nem tartása, egymást keresztező feladatok kiadása, a munka számonkérésének elmulasztása, légüres tervek elkészítése, a szervezet áttekinthetetlensége, a hatáskörök egymást keresztezése, túl sok vezető funkció; kettősség a gazdasági vezetést illető munkakörökben – ez pedig véleménye szerint mind „a felső vezetés irányítási gyengeségéből fakad”. Ahogy kifejti: „Hont elvtárs – amellett, hogy az ő érdeme az Intézet létrehozása – jelentős, nemzetközi viszonylatban is elismert szakértője a színháztudománynak, elméleti felkészültsége alapján nagy értéke az intézetnek is a tudományos munka terén, de szervezőkészségének teljes hiánya, a rapszódikus, inkább ötletekre épülő vezetési stílusa eliminálja, hogy eredményes munkát tudjon végezni az Intézet vezetésében. […]; sem az intézet vezetői, sem munkatársai nem ismerik az élő magyar filmművészet problémáit; […] Mind szervezeti, mind egyéb okok miatt legcélravezetőbbnek az Intézet kettéválasztása látszik (Színháztudományi Intézet, ill. külön Filmtudományi Intézet).”Bogács Antal: Feljegyzés Tárnok elvtárs részére, 1958. december 30., pp. 1–6.; Bogács Antal: Feljegyzés a Színháztudományi és Film- tudományi Intézet munkájáról, helyzetéről. 1959. február 14., pp. 1–7. (Forrás: NFI Szakkönyvtár: Tárnok János-hagyaték, 24. doboz)  57

Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum (1959. július 1. –)

Ez a szétválás 1959. június 30-án meg is történt. A Színháztudományi Intézet Hont Ferenc vezetésével működött tovább, az önálló Magyar Filmtudományi Intézet és Film- archívum (FITU) pedig a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatóságának a közvetlen irányítása alá került. Igazgatója, Berkesi András (1919–1997) író korábban Hont Ferenc alatt a filmrészlegért felelős elnökhelyettes lett, akit vélhetően Hont gyengekezűsége miatt helyeztek oda, és aki korábban a Katonapolitikai Osztály és az ÁVH egykori tisztje volt. Berkesi András politikai múltjához egy érdekes és szokatlan FIAF-közjáték is köthető. Hont Ferenc 1956–1958 között volt a FIAF igazgatótanácsának (Executive Committee) magyar tagja. 1959-ben Stockholmban Henri Langlois, szintén igazgatótanácsi tag, Berkesi „… egyik alkalmi távollétében fölszólalt: Berkesit nem lehet Hont helyett az igazgatótanácsba választani, mivel ő [Langlois] bizalmas értesítést kapott Budapestről, hogy Berkesi András az ÁVH titkos megbízottja, a Kádár-kormány embere, és Hontot azért váltották le, hogy az ÁVH beépülhessen a FIAF-ba. Nem engedhetjük meg, hogy a FIAF-on belül titkos politikai megbízottak legyenek.”Kőháti Zsolt: Film, tudomány, intézet: egy magyarországi folyamat (1908–1989). Kézirat. Magyar Nemzeti Filmarchívum, 2006. pp. 19. (Forrás: NFI Szakkönyvtár, Ké, 419/7)  58 Ennek ellenére 1961-től Berkesi is a FIAF igazgatótanácsának tagja lett, sőt 1961-ben, épp az ő igazgatósága alatt rendezték meg Budapesten az első és 2022-ig egyetlen magyarországi FIAF-kongresszust. Igaz, a Szovjetunió váratlan visszakozása miatt nyerte el hirtelen Budapest a rendezés jogát, s lett a kongresszus az azzal egybekötött George Méliès centenáriumi emlékünnepség helyszíne.Érdemes megjegyezni, hogy 1960-ban Langlois nézeteltérései nyomán a Cinémathèque française kilépett a FIAF-ból, de azt is, hogy 1948-tól 1985-ig a FIAF-nak folyamatosan csak kelet-európai elnökei voltak.  59

Az új intézménnyel kapcsolatos egyik legfontosabb fegyvertény az, hogy 1959 novemberében megszületett a filmes kötelespéldány-rendelet őse: a Filmfőigazgatóság 69219/1959. számú utasításaA Filmfőigazgatóság iktatókönyve szerint a körlevelet/utasítást 1957. november 27-én iktatták. Pontos dátuma eddig ismeretlen volt. Köszönet Keresztes Csaba főlevéltáros (MNL OL) segítségéért.  60 a filmnegatívok megóvásáról és az Intézet számára történő átadásáról rendelkezett. „Az új magyar nagy-, kisjáték-, rajz-, bábfilmek egy-egy pozitív normál kópiája hat héten belül díjmentesen került az Intézet állományába a gyártóvállalatoktól. A forgalmazó – a MOKÉP – kötelessé vált az új magyar nagyjátékfilmek »legjobb állapotban maradt« normál dubpozitívjának a bemutatástól számított két éven belüli díjmentes átadására. Ugyanúgy a forgalmazásból már kivont híradófelvételek esetében is. Valamennyi új magyar dokumentum-, népszerű-tudományos, riport- és oktatófilm egy »legjobb állapotban maradt« pozitív normál kópiájának is ez lett a sorsa; a MOKÉP mellett a Budapest Filmstúdió volt még érintett, ez utóbbinak hathetes határidőt szabtak. Az itthon föllelhető külföldi nagyjátékfilmek hasonló minőségű és jellegű kópiáját a licenc lejárta utáni hat héten belül kellett a MOKÉP-nak átadnia az intézet számára, amennyiben a Hungarofilm külkereskedelmi vállalat az archiválás jogát megszerezte.”Kőháti Zsolt: Film, tudomány, intézet: egy magyarországi folyamat (1908–1989). pp. 17–18.  61

S bár ez a rendelkezés hatalmas, előremutató lehetőséget adott az archívum gyűjteményének gyarapítására, az új intézmény gyűjteményezési politikájáról, lehetőségeiről sokat elmond, hogy a harmincas-negyvenes évek magyar filmjeihez készült fotók körülbelül ezer darabból álló üvegnegatív-gyűjteménye a Filmtudományi Intézet megfelelő tárolási kapacitásának hiányosságai miatt a Színháztudományi Intézet gyűjteményében maradt, ahonnan sem a szétválást követő állítólag hosszas levelezés után, sem később nem sikerült visszaszerezni.Tímárné Aponyi Magdival készített személyes interjú nyomán (2023. 10. 11.). Megerősítette Sipőcz Mariann, az OSZMI korábbi fotótárosa.  62

Lajta Andor alig egy évvel a Filmarchívum megalapítása után, 1958 májusában nyugdíjba vonult, és 1962-ben bekövetkezett haláláig rendíthetetlenül és rengeteget írt: részben ekkor készül hatkötetes, máig kiadatlan nagy filmtörténeti kézirata. Gazdag könyv- és folyóirat-hagyatéka már halála évében a Filmarchívumba kerül, de érthetetlen módon „A tánc című film kézirata, továbbá Korda Sándorral, Balázs Bélával, Kertész Mihállyal, Bolváry Gézával, Mattyasovszky Ilonával, Bánky Vilmával, Chaplinnel, Marlene Dietrichhel és más filmnagyságokkal folytatott levelezése”Az első magyar film kézirata. Esti Hírlap, 1962. június.18. p. 2.  63 az Esti Hírlap cikke szerint az Országos Széchenyi Könyvtár letétjébe került, ahol a mai napig nem tudnak róla, sorsa ismeretlen.

***

A Filmarchívum története az 1959 óta eltelt hatvannégy évben, mindmáig ugyanilyen fordulatos volt. Nehéz és küzdelmes, illetve könnyebb, de szintén küzdelmes korszakok követték egymást. S bár ez idő alatt megjelentek az archívum történetét taglaló, olykor igen forráshiányos munkák – kivételt képez ez alól Kőháti Zsolt levéltári kutatásokon alapuló kézirata –, számtalan izgalmas kér- dés megválaszolatlan maradt. Nem tudjuk például, hogy az intézmény különböző igazgatói alatt mi állt a tudományos kutatás és az archívumi munka fókuszában, hogyan alakult az intézmény szervezeti összetétele, és hogy bizonyos gyűjtemények miért maradtak meglepően szerény méretűek. Ahogyan azt is fontos lenne vizsgálni, hogy az állandó raktárhiány miatt mikor éppen mit tartottak megőrzésre érdemtelennek, vagy hogyan változott az intézmény FIAF-ban betöltött súlya, szerepe, és hogy az archivátori munka és adatbázis-építés mikor, milyen hangsúlyt élvezett az intézmény feladatai között, valamint hogy miért csak 1992-ben, fennállása harmincötödik évében lett az archívum közgyűjtemény. Számtalan további, feltáratlan téma rejlik tehát még a Filmarchívum múltjában, melynek a jövőben érdemes lenne több figyelmet szentelni – azért, hogy jobban értsük a Filmarchívum jelenét is.

Vissza