„Ritka, hogy egy film mondanivalójának lényege már a nyitóképben megjelenjen, mielőtt még egyetlen szereplőt láttunk volna. A harmadik Coen-film, A halál keresztútján esetében ezt egy képen kívüli hang mondja ki, mindjárt az elsőként megjelenő képkockák alatt: egy poharat látunk, melybe viszkit töltenek, majd valaki ecsetelni kezdi a problémát: „Amiről én beszélek, az a barátság. Meg a jellem. Meg még a… A szentségit, Leo, valahogy kimondanom sem akaródzik. Amiről én beszélek, az az erkölcs.” A hang tulajdonosa Johnny Caspar olasz maffiafőnök, és a helyes üzletmenet elemzéseként kifejtett véleménye a film összes szereplőjének helyzetére vonatkoztatható. Ahogy a történet kibontakozik, minden egyes szereplőnek el kell döntenie, hogy az emberi tulajdonságok közül melyiket tekinti értéknek és melyiket szemétre valónak.”
(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2011/1. számában olvasható.)
