Sághy Miklós

Bátor vállalkozásEgy stigmatizált műfaj elfogulatlan vizsgálataBátor vállalkozásEgy stigmatizált műfaj elfogulatlan vizsgálata[[stooltip:A cikk megírását az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.1

Tóth Zoltán János: Hardcore pornófilm a hálózati kultúra korában. Műút Könyvek, Miskolc, 2019


Nem könnyű a pornófilmről tudományos fórumokon írni, beszélni, először is, mert a műfaj erősen stigmatizált, azaz száműzött az elfogadott diskurzustémák területéről, másodsorban, mert a pornó jellemvonásainak leírásakor – például filmcímek, alkategóriák fordításánál, jelentek bemutatásánál – nehezen megkerülhető az obszcén kifejezések használata, és harmadsorban azért, mert maguk az ide sorolható filmek sem túl veretes alkotások, azaz a műcentrikus, esztétikai megközelítések nem sok értéket találhatnak bennük. A megszólalás és tárgyválasztás problémáit figyelembe véve Tóth Zoltán János Hardcore pornófilm a hálózati kultúra korában című könyve, mely a kortárs, web 2.0 alapú pornófilm leírását, történeti és elméleti definiálását, illetve ezzel egyidejűleg a magyar pornókutatások (porn studies) megalapozását célozza, bátor vállalkozásnak tűnik. A szerző persze tisztában van a téma kibontásának nehézségeivel (ezekre minduntalan reflektál is), sőt azt lehetne mondani, éppen a vizsgált műfajt körülvevő közhelyek, előítéletek, teoretikus előfeltevések mögé kíván betekinteni, hogy tisztább és objektívebb képet kaphassunk arról a filmtípusról, mely „gyártás szempontjából mennyiségileg minden más műfajt megelőz a filmkultúrában” (18). A hardcore pornófilm produktivitását és viselkedésmintákat, szexuális fantáziákat befolyásoló hatását tekintve nagyon is időszerű és indokolt a szóban forgó munka vállalása. Továbbá azért is fontos a stigmatizált téma elfogulatlan vizsgálata – állítja a szerző –, mert a hardcore pornó olyan metafilmtípus, melyben élesen rajzolódnak ki a többi műfajt is érintő elméleti problémák. Az utóbbi előfeltevésből következik, hogy a vizsgálatok meghatározó módon nem a szoros filmolvasások irányából tartanak az általánosító következtetések felé, hanem fordítva: a teoretikus diskurzusok meglátásainak fényében veszik szemügyre a szóban forgó műfajt, vagy amiképpen a kötet fogalmaz: a „külügyek” irányából közelítenek tárgyukhoz.

Noha minden filmtípus esetében fontos az a technikai és mediális környezet, amely meghatározza a létmódját, ennek az összefüggésnek a vizsgálata gyakran háttérbe szorul a társadalmi kontextus analízise mellett a műfajok jellemzésekor.  A pornófilm esetében azonban ez a megközelítésbeli aránytalanság nehezen tartható fenn, hiszen a műfaj az erős korlátozások és lehetőségek kettősében formálódott, és az alakulását befolyásoló „körülmények legalább annyira voltak mediális természetűek, mint amennyire társadalmi változásokból következőek” (69). Állítását a szerző a pornó történeti változásainak bemutatásával példázza. Eszerint a műfaj kezdete az 1890-es évekre tehető, amikor megjelennek azok az egytekercses, a tizenöt perces játékidőt többnyire nem meghaladó rövidfilmek (stagek), melyek témája az egyszerű sztriptíz-szcénáktól a különböző szerepjátékokat felvonultató keménypornó-jelenetekig terjedt, és amelyeket leginkább bordélyokban és legénybúcsúkon vetítettek. A meglepően nagy tematikus gazdagságot felvonultató kisfilmek bemutatási és terjesztési körülményei jelentősen csak az 1970-es években változtak meg, az úgynevezett pornó-sikk idején. Ekkor ugyanis, a fellazuló cenzúrának köszönhetően, megjelennek, és nagy sikert aratnak az egész estés, 35 milliméteres kópiára forgatott játékfilmek, melyeket filmszínházakban mutattak be. A korszak darabjait a teljes értékű elbeszélés, a dialógusok és a megtervezett dramaturgia, valamint a nondiegetikus zene jellemzi, illetve az, hogy az amatőr szereplők helyébe profik lépnek, akik az egyik pillanatról a másikra sztárrá válnak. Tulajdonképpen a hetvenes években válik nagykorúvá, a többi játékfilmtípussal majdhogynem egyenrangúvá a szóban forgó műfaj. A nyolcvanas években aztán újabb fordulat következik: a liberálisabb időszak után a Ronald Reagan és Margaret Thatcher nevével jelzett korszak konzervatív erői szigorúbb szabályozást vezetnek be, és a hardcore pornó eltűnik a filmszínházakból. Ezzel egyidőben a videófelvevő és -lejátszó készülékek megjelenése visszavezeti a műfajt az otthon, az intimitás terébe. A pornó harmadik nagy korszakát az internet megjelenése tetőzi be, amikor is a hálózatos terjesztés és fogyasztás igényeinek megfelelően uralkodóvá válnak a rövid videók, melyekben a gyenge történet miatt az akciódramaturgia dominál. E vázlatosan összefoglalt műfajtörténet lényege, hogy a társadalmi korlátozások és liberalizációk mellett a médiakörnyezet változásai is jelentősen befolyásolják a szóban forgó filmtípus életét, alakulását, s ez különösen szembeötlő a web 2.0 megjelenésével, amikor is a privát térben történő (magányos) befogadás és a kis forma válik a pornó meghatározó sajátosságává. Tóth Zoltán Jánost – mint korábban írtam – az imént vázolt, a harmadik korszakot előidéző mediális fordulat és ennek a műfajra gyakorolt hatásai érdeklik elsősorban.

A kötet különösen érdekes okfejtése, hogy a hálózatos kultúrában a számítógépek platformjain zajló pornófilm-forgalmazás és felhasználói fájlmegosztás nagy hasonlóságot mutat a rendezetlen elemek tárhelyeként szolgáló, kulturális adatbázisok működésmódjával. Lev Manovich Az adatbázis mint szimbolikus forma című tanulmányában írja, hogy „a regény, majd a filmművészet a narratívában látta a modern kor kulturális kifejezésmódjának kulcsfontosságú formáját, a számítógépes korszak pedig elénk tárta saját kifejezőeszközét, az adatbázist. Sok újmédia-objektum nem mesél történetet; nincs kezdetük vagy végük; valójában nem fejlődnek sem tematikusan, sem formálisan vagy bármely más olyan módon, amely az elemeiket sorrendbe rendezné. Inkább egyéni elemek gyűjteményének tekinthetők, ahol minden egyes elem egyenértékű jelentőséggel bír”.Lev Manovich: Az adatbázis mint szimbolikus forma. Ford. Kiss Julianna. In Apertúra 2009/ősz. http://uj.apertura.hu/2009/osz/manovich/2 A szóban forgó műfaj a hálózatos kultúrában két módon is megidézi az adatbázislogikát: egyfelől  a rövid pornóvideókat nagy gyűjtő honlapokon (PornHub, TubeGalore stb.), vagyis konkréten adatbázisokban teszik közzé az alkotók, másfelől a műfajba sorolható filmek egymást követő, explicit szexet ábrázoló aktusai (amennyiben egynél többet tartalmaznak), a gyenge narratívának és a kauzalitás hiányának köszönhetően, egymással akár véletlenszerűen is felcserélhetők, vagyis „a pornófilm mai, paraszintagmatikus szerkezete az adatbázis materiális feltételei szerint alakult ki” (82).

Az újmediális környezetben, adatbázisokban megjelenő pornófilm a bevett műfaji megközelítéseknek is kihívást jelent. Az evolúciós elméletek szerint egy műfaj a kezdeti stádiumból tart az egyre kifinomultabb filmnyelvi formákat, narratív sémákat felmutató állapot felé, röviden: az idő előre haladtával fejlődik. A kortárs pornófilm azonban, állítja a szerző, nem az eddigi legkifinomultabb formáját mutatja a formai fejlődésnek, s ennyiben megkérdőjelezi az evolúciós elmélet koncepcióját. A szóban forgó műfaj internetes terjesztéshez alkalmazkodó, rövid videói tematikus és formai szempontból nagyon hasonlítanak a korai, századelős mozi stag filmjeihez, vagyis a kortárs pornófilmek mintha visszatérnének a hetvenes évek nagy formái előtti időszakhoz. Az adatbázisként működő, pornóterjesztő honlapok címkézési, úgynevezett tagelési módszere ugyanakkor a műfaji klasszifikációt is jelentősen megnehezíti. A disztribútorok érdeke, hogy minél több címkét „ragasszanak” egy filmre, és így maximalizálják azok találati számát (hiszen minél több kategóriába besorolt egy film, annál nagyobb eséllyel találnak rá a különböző preferenciájú felhasználók). Mindez az általánosításra, átfogóbb halmazok kialakítására törekvő műfaj-teoretikusok helyzetét a legkevésbé sem könnyíti meg, ráadásul a pornó kis formája alapvetően tagadja a narrációt és a szintagmatikus szerkesztést, ami szintén a műfaji kategorizációt nehezíti.

Jól ismert folyamat, hogy egy-egy kor meghatározó technikai médiuma kortárs társadalmi, eszmetörténeti, érzékeléspszichológiai jelenségeket leíró metaforává válik. Az internet hálózatos struktúrája többek közt az elme, az ember kognitív működésének bevett metaforája napjainkban. Gondolatébresztő elképzelése a szóban forgó kötetnek (Zabet Patterson nyomán), hogy a világháló működési mechanizmusa nem (csak) a gondolkodás modellje, hanem sokkal inkább az emberi vágyé.  Az internet pornótartalmait böngészve általában a tökéletes modellt, a tökéletes képet, a tökéletes beállítást keresik a befogadók, mely éppen akkor a leginkább felizgatja őket, és amely a legközelebb áll a vágyaikhoz. Lehetetlen azonban a vágy tökéletes kielégítése, ezért a böngészés mindig újra indul. „A netpornó nézésekor keletkező frusztráló érzés, az, hogy újra és újra el kell indítanunk a keresést, éppen annak a bizonyítéka, hogy a vágy struktúrája, logikája milyen ergonomikusan illeszkedik az internet hipertextuális rendszerére. (…) A vágy beteljesülésének folyamatos elhalasztódása annak szinkronitásában történik meg, hogy a fogyasztó a hiperlinkek végeláthatatlan, berekeszthetetlen láncán, mint lacani jelölőláncon halad előre” (100).

A kötet alaposan tárgyalja a pornófilm feminista megközelítését és annak kritikáját, valamint a műfaj ontológiai bizonytalanságát, mely a fikciós és dokumentumelemek sajátos összhatásából következik, hisz a képernyőn, vásznon látható fizikai reakciók (orgazmus, ejakuláció) „valódi” megélésről, és nem színészi alakításról árulkodnak. A pornófilmeket gyakorta vádolják azzal a feministák, hogy eltárgyiasítják, dehumanizálják, illetve a színre vitt aktus elszenvedőjeként ábrázolják a női karaktereket. Tóth Zoltán János meggyőző okfejtéssel bizonyítja, hogy a magától értetődőnek látszó igazság erősen megkérdőjelezhető. A nő ugyanis nem pusztán áldozat a műfaj darabjaiban, hanem olyan aktor, aki a cselekmény előmozdítója, nagyon gyakran kezdeményezője. Ráadásul, állítja a szerző, „a pornófilm a közé a néhány műfaj közé tartozik, mely a női hedonizmust és önmegvalósítást nem bünteti meg a vásznon” (194), s a női nézőknek az „áldozat” mazochista szerepénél – mely szintén értelmezhető aktív pozícióként a műfajban jóval több azonosulási pozíciót kínál fel.

A pornó realizmusának kérdését több megközelítésben, különböző szempontok szerint vizsgálja a kötet. A filmkép és valóság viszonyának tárgyalásakor elsősorban a jelentősebb realista elméletek elképzeléseit olvassa rá a hardcore pornó mozgóképi reprezentációjára, a realizmus szociológiai vagy politikai értelemben vett felfogását pedig – azaz hogy mennyiben tükrözi az adott filmtípus a társadalmi valóságot – a szóban forgó műfaj esetében irrelevánsként jellemzi, hisz a pornó nem tekinthető „társadalmi tükörnek”, s ennyiben nincs is dolga a valósággal. A filmelméleti pszichoanalízis fétis- és voyeur-fogalmainak pornóra alkalmazhatóságát, valamint a kamera és a (nézői, szereplői) tekintetek viszonyát is kimerítően elemzi a kötet a vizsgált filmtípus vonatkozásában.

Az imént vázolt szempontok, megközelítések követhető, szemléletes metaforákkal – és szépirodalmi példákkal is alátámasztott – kibontása teszi Tóth Zoltán János könyvét meggyőzővé és élvezetes olvasmánnyá. Néha talán teoretikus okfejtései a kelleténél messzebb kalandoznak műfaji fókuszától, mindazonáltal alapvető és megkerülhetetlen a szóban forgó kötet, hisz magyar nyelven biztosan nem született még kimerítőbb monográfia e stigmatizált filmtípusról. Kérdéses persze, hogy ha a külügyek után a web 2.0 pornó belügyeire helyeződik a hangsúly, akkor a gyenge narratívájú, meglehetősen sematikus műfaj darabjai milyen esztétikai vagy akadémiai vitákat lesznek képesek generálni. A kötet borítója, melyet maga a szerző tervezett, a magyarul A törvény nevében címen elérhető True Detective sorozat (2014– ) főcíméből ismert megoldással: egy áttetsző alak sziluettjében jeleníti meg az internetes adatbázisok és a pornografikus tartalmak montázsát. A tetszetős és ötletes képi kompozíció kellően visszafogott ahhoz, hogy zsúfolt buszon vagy vonaton anélkül olvashassuk a könyvet, hogy az izgalmas szellemi kalandot ígérő szövegből felpillantva esetleg megvető pillantások kereszttüzében találjuk magunkat.  

Sághy Miklós

Szerzők


Impresszum


Szerkesztőbizottság: Bíró Yvette / Gelencsér Gábor / Hirsch Tibor / Kovács András Bálint • Szerkesztik: Margitházi Beja / Vajdovich Györgyi / Varga Balázs / Vincze Teréz
Felelős szerkesztő: Vajdovich Györgyi Szerkesztőségi munkatárs: Jordán Helén A weboldal Magazin rovatát szerkeszti: Milojev-Ferkó Zsanett

E-mail: metropolis [kukac] metropolis.org.hu • Tel.: 06-20-4832523 (Jordán Helén)Metropolis a facebook-on: www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

Terjesztés: Holczer Miklós • Tel.: 06-30-932-8899 • e-mail: emholczer [kukac] gmail.com
Előfizetés: Előfizetés ára egy évre (4 szám): 4000 Ft (postai kézbesítéssel: 6500 Ft). Előfizetési szándékát a metropolis [kukac] metropolis.org.hu e-mailcímen jelezze!

Kiadja: Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány (KDKKA) • 1082 Bp., Horváth Mihály tér 16. • Felelős kiadó: Varga Balázs • Számlaszámunk: OTP 11742001-20034845 ISSN 1416-8154 (Nyomtatott) ISSN 1417-3751 (Online)

A Metropolis megjelenését támogatja: NKA (Nemzeti Kulturális Alap), Petőfi Kulturális Ügynökség, ELTE Folyóiratfejlesztési Alap, olvasóink 1%-os felajánlásaikkal

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

PHPSESSID
PHP belső használatára. Session azonosító, csak a böngésző bezárásáig él.

gtc_lang
Az oldal megjelenési nyelve. Az oldalon ez mindig HU értékű. Az adminisztrációs rendszer használja. 1 hónapos lejáratú.

gtc_gdpr
GDPR elfogadási állapot, 3 hónapos lejárat.

GTC_ENTITY_user
Regisztrált felhasználóknak: ha be vagy jelentkezve hosszú távra, akkor ez egy egyedi azonosítót tartalmaz, amivel a felhasználó minden böngészőmegnyitáskor (vagy session lejáratkor) visszajelentkeztethető. Ezen az oldalon nincs regisztráció.

Az oldal nem használ semmiféle speciális, felhasználók bármilyen adatát érintő sütit, csak olyat, ami az oldal működéséhez szükséges, ezekben személyes adatot nem tárolunk.

Amennyiben a jövőben mégis használnánk marketing célú sütiket, annak listája itt lesz olvasható, és a "Marketing cookie-k" bepipálásával fogadható majd el.