A Metropolis mindig is arra törekedett, hogy profilját tágan és rugalmasan határozza meg annak érdekében, hogy a társtudományok és a mozgóképkultúra minél szélesebb területei helyet kaphassanak összeállításaiban. Ennek jegyében már 2001-ben a média és a film kapcsolatának kérdéseit tárgyaló közös lapszámot készítettünk a Médiakutató folyóirattal (l. Médiaés film, 2001/4). Az amerikai minőségi tévésorozatokról („quality TV”) magyar nyelven szintén elsők között, 2008-ban közöltünk összeállítást Kortárs amerikai tévésorozatok címmel (2008/4). Egy évvel ezelőtti, 2020-as összeállításunk pedig a sorozatos elbeszélés és a műfajiság speciális keresztmetszetét, a kortárs bűn-ügyi sorozatok világát vizsgálta (l. Bűnügyi sorozatok, 2020/2). Már ennek a címéből hiányzott egy fontos szó, a televízió. Nem véletlenül. A lapszám szövegeinek többsége nem hagyományos tévécsatornák sorozatait, hanem a streamingkultúra robbanásszerűen átalakuló közegében született sorozatokat, így például az HBO kelet-európai produkcióit tárgyalta. Márpedig az HBO már évtizedekkel ezelőtt meghirdette szlogenjét: Ez nem TV, ez HBO! Jelen összeállításunk még egyértelműbben túllép a hagyományos értelemben vett televíziós és sorozatkultúrán, tanulmányaink többsége ugyanis az egyik vezető streamingszolgáltató, a Netflix sorozatait elemzi.
A lapszám kiindulópontját egy, a 2021-es év tavaszán az ELTE BTK Film-, Média- és Kultúraelméleti doktori programja keretében Hermann Veronika és Varga Balázs által tartott kurzus – Elbeszélés és szerialitás a film utánimozgóképek korában – adta. A félév során a kortárs kritikai kultúrakutatás és médiakutatás, valamint a szerialitás és a narrációelméletek diszciplináris keresztkapcsolatainak segítségével tárgyaltuk a komplex elbeszélés és a mozgóképes (poszttelevíziós) szerialitás kérdéseit. Jelen lapszámunknak ez a közös elméleti és módszertani műhelymunka volt az alapja. Az összeállítás különböző esettanulmányok révén nyújt bepillantást a kortárs sorozatkultúra kulturális sokszínűségébe, ugyanis az elemzett sorozatok többsége nem angolszász vagy amerikai, hanem valamilyen lokális (lengyel, indiai, mexikói) produkció, és tematikája révén is a kulturális globalizáció különböző aspektusait jelenítik meg. A szövegek tehát a kortárs sorozatok változatos kulturális elemzési és értelmezési stratégiáit példázzák.
Az első tanulmány, Hermann Veronika írása a Netflix első lengyel gyártású sorozatát, az 1983 című alternatív történelmi-politikai thrillert és az HBO gyártásában készült román–német krimit, a Hackerville-telemzi a panoptikus és posztpanoptikus hatalom- és médiatechnológiák szempontjából. Hermann elemzése kitüntetett figyelemmel fordul afelé, hogy ezek a sorozatok és a (poszt)panoptikus médiatechnológiák milyen társadalomkritikai értelmezéseket produkálnak, ezen értelmezésekben miként keveredik a globális társadalmi-politikai perspektíva, illetve a kelet-európai régió kortárs társadalmi-politikai helyzete.
A következő szöveg, Varga Balázs esettanulmánya egy újabb lengyel Netflix-produkció, a Mocsár című bűnügyi sorozat segítségével reflektál a már Hermann szövegében felvetett problémákra, a lokális és globális gyártás kérdésére, és arra, hogy mi és hogyan látható Kelet-Európa (poszt)szocialista örökségéből és jelenéből ezekben a sorozatokban. Varga a bevezetőben áttekinti a Netflix globális produkciós és terjesztési szisztémájának alapkérdéseit, majd a lokális kulturális és társadalmi kontextusok ambivalens megjelenítését vizsgálja a lengyel sorozatban.
Benedek Anna szövege szintén Netflix-sorozattal, A másik út című adaptációval foglalkozik. Az ő elemzése is nagy figyelmet szentel a kérdésnek, hogy vajon mi magyarázhatja a sorozat jelentős globális sikerét: a zárt és egzotikus világ bemutatása, vagy éppen az ismeretlenben rejlő ismerősség nézői élményének behívása? A szöveg ezt a kettősséget a Freud által népszerűvé tett kísérteties (unheimlich) fogalma segítségével, valamint bőséges irodalmi és kulturális kontextusok megmozgatásával járja körül.
Fejes-Jancsó Dorottya tanulmánya a politikai és társadalmi kontextusok és a „Netflix versus helyi szabályozás” vitái felől vizsgálja a globális streamingkultúra intézményi aspektusait. Írása A megfelelő jelölt című sorozat viharos indiai fogadtatását és cenzurális-szabályozási vitáit követi, melynek nyomán szintén annak látjuk tanulságos példáját, hogy a globális platformként működő Netflix milyen sajátos módon lép be egy méretét tekintve is meghatározó regionális piacra.
A következő szöveg, Bátorfy Attila munkája szintén kulcsfontosságú régiós piaccal és egy nagy hatású mozgóképes műfaj egyik legfrissebb, Netflix-produkcióban készült variációjával foglalkozik. Bátorfy a Ki ölte meg Sarát? című sorozat bűnelbeszélésében megjelenő (és variálódó) helyi telenovela-tradíció izgalmas hibrid működését elemzi.
Összeállításunk utolsó szövege, Vécsey Virág tanul-mánya két, valamivel régebbi, kultikus animált sitcom, a South Park és a Simpson család elemzésére vállalkozik. Vécsey egy kurrens össztársadalmi probléma, a klímaváltozás reprezentációját vizsgálja a két sorozatban, vagyis a korábbi, jobbára bűnügyi tematikájú sorozatok után műfajában és típusában is eltérő karakterű példa elemzésére vállalkozik. A humor, a szatíra és a társadalomkritika módozatainak áttekintése azonban az összeállítás egyik közös nevezőjeként szolgáló társadalmi-kulturális-politikai szempontrendszer további, sajátos változataként mutatja be nemcsak a sorozatkultúra sokszínűségét, de a megközelítésükre és elemzésükre használható értelmezési stratégiák változatosságát is.
A szerkesztők
