A Godzilla-korpusz felosztása
Maga a korpusz, ahogy már szó volt róla, huszonnyolc filmből, illetve három nagy egységből áll. Az első a Showa-sorozat (1954–1975), mely a legelső az 1954-es Godzillától tart tizenöt filmen keresztül. A Showa elnevezés arra utal, hogy e filmek Hirohito császár uralkodása alatt készültek. E sorozat komoly történeti ívet zár be, mely szerint a pusztító Godzillából a Föld bolygó védelmező bajnoka lesz.
A második nagy egység a Heisei-sorozat (1984–1995), mely az 1984-es reboot sequeltől, a The Return of Godzillától tart hét filmen keresztül, és szervesen kapcsolódik az eredeti 1954-es Godzillához. A Heisei elnevezés Akahito császár uralkodásának idejére utal. E sorozat Godzillája a korábbinál fékezhetetlenebb, vadabb szörny, aki elpusztít mindent, ami az útjában áll, így folyamatosan emlékezteti a modern civilizációt az emberiség könnyelműségére.
Az 1999-es Godzilla 2000: Millenniumtól kezdődő és eddigi utolsó, harmadik nagy egység neve Millennium-sorozat (1999–2004), utalva az új évezred kezdetére. Míg a Showa és a Heisei egymástól független, de az eredeti Godzillához kapcsolódó, összefüggő sorozatok voltak, addig a Millennium filmjei közt nincsen történeti összefüggés, mind különálló reboot sequel – kivéve a Godzilla: Tokyo S.O.S.-t, mely a Godzilla Against Mechagodzilla folytatása. A sorozat hat filmjében az a közös, hogy az ezredfordulón készültek, és mindegyik szervesen kapcsolódik az 1954-es eredetihez. A Millennium hol a Showa, hol a Heisei hagyományait követi a szörny ábrázolásában.
Ez a huszonnyolc filmen át tartó hagyományteremtés és -rombolás, illetve a reboot sequeleknek köszönhető különböző eredettörténetek együttesen a műfaji hangsúlyeltolódások széles skálájához vezetnek az amúgy is műfajkeverő kaidzsu eigán belül. A következőkben ezeket a hangsúlyeltolódásokat követem végig a műfaji hibridizáció különféle variációinak megvizsgálásával. A priméren releváns műfaji elemeket tehát az ismétlődő, a különböző változatokban egyaránt sikeresen fennmaradó összetevők között kell keresni.8
Katasztrófafilm vs. akciófilm
A katasztrófafilmes elem a kezdetektől része a kaidzsunak. A jól ismert, emblematikus japán épületek makettjeit előszeretettel tiportatják el Godzillával, a néző szemtanúja lehet teljes városok elpusztításának is. A legtöbbször visszatérő példa a japán parlament épülete, melyet különös kedvvel tapos szét Godzilla (Gojira, 1954), mászik meg King Kong (King Kong vs. Godzilla, 1962), vagy szőnek be óriási molylárvák (Godzilla and Mothra: The Battle for Earth, 1992). Azonban a katasztrófafilmes elem mellett egyre hangsúlyosabb lesz az akció: a katasztrófa sújtotta város óriásszörnyek küzdőterévé válik.
A monstrumok test-test elleni harca már az 1955-ös folytatásban, a Godzilla Raids Againben megjelenik. Az atomkísérletek felébresztenek egy második Godzillát (az elsőt elpusztították az 1954-es filmben), valamint egy másik őshüllőt, Anguirust. A két óriásszörny egymásnak esik, és a küzdelem közben teljes városokat tarolnak le. Az akciófilmes elem ilyen formában tehát a korpusz majdnem összes filmjében meghatározó (kivétel az 1954-es Godzilla és az 1984-es The Return of Godzilla, melyben a címszereplő monstrum egyedüli szörnyként jelenik meg).
A birkózó óriásszörnyek ábrázolásán kívül természetesen más lehetőség is adódik az akciófilmes elem beemelésére. Az 1965-ös Invasion of Astro Monsterben földön kívüli civilizáció támadja meg a Földet. Amíg Godzilla az idegenek óriásszörnyével küzd, addig az emberek a humanoid földönkívüliekkel veszik fel a harcot. Ebben a formában az akció a leghangsúlyosabban a Godzilla: Final Warsban (2004) jelenik meg – a mutáns szuperkatonák a Mátrixot (The Matrix, 2000) megidéző képsorokban ütlegelik puszta kézzel a földönkívülieket. Az akciófilm műfaja ilyen módon összesen hét Godzilla-filmben tér vissza.
A harmadik lehetőség az emberek harca a kisebb méretű szörnyekkel. Erre legerősebb példa a Godzilla vs. Destoroyah (1995) és a Godzilla vs. Megaguirus (2000). A lakosságnak és a katonáknak a címszereplő ellenfelek ember nagyságú példányaival kell megküzdeniük, míg a legnagyobbal magának Godzillának.
A fenti példákat tekintetbe véve tehát három fronton is lehetőség nyílt az akciófilmes műfaji elem kaidzsuba való beemelésére. Ebből a sokrétűségből, valamint a sorozat túlnyomó részét képező alkotások akciófilmes beállítottságából érezhető, hogy az eredeti sci-fi–horror–katasztrófa-hibridhez frissen beházasított műfajok közül ez a legfontosabb – egyúttal rá is nehézkedik a katasztrófafilmes elemre.
Sci-fi vs. fantasy
Míg az akciófilmes elemek a teljes sorozatban meghatározóak, akadnak olyan összetevők is, amelyek idővel eltűnnek, elveszítik relevanciájukat, és a funkciójukat más jegyek veszik át. Ez a műfajmódosulási folyamat legtisztábban a sci-fi- és a fantasy elemeinek keveredésében és variációiban figyelhető meg. A huszonnyolc Godzilla-film javarésze sci-fi, öt pedig „tisztán” fantasy, illetve három film sci-fi és fantasy különös keveréke.
Az egész korpuszon átívelő hangsúlyos science-fiction műfaji elem az óriásszörnyek létrejöttének (tudományos) ismertetése. A Godzillában (1954) és a Godzilla Raids Againben (1955) a szörnyek keletkezését a fennmaradt őshüllőket ért radioaktív sugárzással magyarázzák. A Son of Godzillában (1967) a félreeső csendes-óceáni szigeten japán kutatók az időjárást megváltoztató géppel kísérleteznek. Ez a gép mellékhatásként óriásszörnnyé növekedést eredményez a helyi rovarvilágban. A Godzilla vs. Hedorah (1971) űrből jött egysejtűjének evolúcióját nondiegetikus ábrákkal és tudományos rajzfilmbetétekkel ismertetik. A Godzilla vs. King Ghidorahban (1991) az időutazás segítségével pontos képet kapunk a két címszereplő óriásszörny keletkezéséről. (Előbbi egy napjainkig fennmaradt Godzillaszauruszból, utóbbi pedig három jövőbeli denevérmajom összeolvadásából jön létre radioaktív sugárzás hatására.) A Godzilla vs. SpaceGodzillában (1994) az űrbe jutott Godzilla-sejtek növesztenek kristályokból óriásszörnyet. A Godzilla vs. Destoroyahban (1995) a tengerfenéken maradt oxigén pusztító hatásával magyarázzák a gonosz szörnyek eredetét. A Godzilla 2000: Millenniumban (1999) a katasztrófavédelmi hatóság túlbuzgó tudósai a tenger fenekéről a felszínre hoznak egy ősi földön kívüli terraformáló szerkezetet, ami a leghatékonyabb pusztítás érdekében óriásszörnnyé változtatja magát. A Godzilla vs. Megaguirusban (2000) egy feketelyuklövő szerkezettel véletlenül időkaput nyitnak a múltba, és Japánt elözönlik az óriásszitakötők. A Godzilla Against Mechagodzillában (2002) pedig az eredeti, 1954-ben elpusztított Godzilla maradványait reanimálják óriásrobottá.
További sci-fi elem az óriásszörnyek elpusztítására tett törekvések részletes ismertetése a szuperfegyverek működésének bemutatásán keresztül. Az 1954-es Godzillában az oxigén pusztító nevű találmánnyal, a mindent oxidáló anyaggal marják szét az elpusztíthatatlannak hitt lényt. A Son of Godzillában (1967) az időjárást szabályzó géppel fagyasztják le a szörnyeket. A Godzilla vs. Megaguirusban (2000) a sok bonyodalmat okozó feketelyuklövő szuperfegyverrel próbálják elpusztítani Godzillát. Különösmódon az 1965-ös Invasion of Astro-Monsterben egészen elképesztő öniróniával jelenik meg a szuperfegyver tudományos fantasztikuma. A film habókos feltalálója kifejleszti a Lady Guide-ot, a fülsértő riasztóberendezést a hölgyek védelmére. Végül e bolondos találmány hangja űzi el a földön kívüli megszállókat.
Az Invasion of Astro-Monsterrel (1965) a Godzilla-korpusz el is érkezett az inváziós sci-fi újabb rétegéhez, a földön kívüli civilizáció támadásához, amely a Showa- és a Millennium-sorozatok folytatásaiban rendre visszatérő science-fiction elem. A filmben a Planet X-ről jött xiliánok a fejlett technológiájuk segítségével átveszik az óriásszörnyek felett az irányítást, és megkezdik a Föld meghódítását. A Destroy All Monstersben (1968) a Kilaak bolygóról jött földönkívüliek próbálkoznak meg ugyanezzel a stratégiával. A Godzilla vs. Giganban (1972) a Nebula M Space Hunterjei a világbékére törekvő, vidámparkot építő World Children’s Land vállalat álarca mögé bújva törnek az őshonos óriásszörnyeink életére a saját óriásszörnyeik segítségével. A Godzilla vs. Megalonban (1973) az idegen civilizáció ezúttal nem az égből, hanem a föld alól támad. Az atomkísérletek okozta földrengések következtében Seatopia föld alatti népe megtámadja a felszínt a Nebula M Space Hunter segítségével. A Godzilla a Mechagodzilla ellenben (1974) és a Terror of Mechagodzillában (1975) a Black Hole Planet 3 lakói próbálják meghódítani a Földet egy óriásrobot segítségével. Amilyen gyakran használták a földön kívüli inváziós sci-fi elemet az alkotók a Showa-sorozatban, olyannyira tartózkodik ettől a lehetőségtől a Heisei-sorozat. A Godzilla vs. King Ghidorahban (1991) a hódító idegen civilizáció helyett a jövőből érkező időutazók támadják meg Japánt. A Millennium-sorozat záró filmjében, a Godzilla: Final Warsban (2004) visszatérnek a xiliánok, és ismét az óriásszörnyeket irányítva próbálják meg elfoglalni a bolygót.
Míg tehát a sci-fi elemei a kezdetektől átszövik a sorozatot (és elsősorban az óriásszörnyek keletkezésének, illetve elpusztításának magyarázatát vagy folyamatát bemutató cselekményelemek indoklásaként szolgálnak), a fantasy elemei ritkábban, és nem ilyen állandó funkcióval bukkannak fel a filmekben. Bár már a kezdetekben is felmerül a misztikum lehetősége Godzilla halászlegendájában, a fantasy csak a korpusz negyedik filmjében, a Mothra vs. Godzillában (1964) jelenik meg, és egy jó szándékú óriásmolylepke figurájához kapcsolható (a szörnyet a Toho Stúdió 1962-es Mothra című kaidzsu filmjéből emelték be a sorozatba). Mothra, a bölcs, igazi fantasy karakter: célja az anyatermészet és az emberiség harmonikus együttélésének biztosítása. Halála esetén az óriásmoly reinkarnálódik a lárva formájú utódaiban. Illetve van két tolmácsa is, a hüvelykujjnyi méretű Pöttöm ikrek, akik telepatikus képességeik segítségével fordítanak óriásszörny nyelvről japánra. Mothra több Godzilla-filmben is visszatér, és valamennyi alkalommal a fantasy műfaji elemet is magával hozza – egyúttal a legtöbb esetben a tudományos fantasztikumot kioltva. A következő misztikus fantasztikus film a Ghidorah, the Three-Headed Monster (1965). Mothra ugyanebben a filmben is szerepel, de nem csak az ő részvételéből fakad a fantasyelem. A történet szerint egy hercegnőt megszálló vénuszi szellem figyelmezteti a Földet a gonosz űrbéli szörny, a háromfejű aranysárkány, Ghidorah érkezésére. Hiába jelenik meg az űr mint fogalom, a film nem él a sci-fi lehetőségével. A harmadik tényleges fantasy az All Monster Attack (vagy Godzilla’s Revenge, 1969). A film óriásszörnyes történetszála egy magányos kisfiú képzeletében jelenik meg, aki odaálmodja magát a monstrumok lakhelyéül szolgáló Szörny-szigetre. A negyedik fantasy a Godzilla and Mothra: The Battle for Earth (1992), mely a reboot Heisei-sorozatnak köszönhetően új eredettörténettel ruházza fel Mothrát. Egy japán óriásvállalat építkezés céljából ki akarja irtani a Fuji-erdőt, ezért maga a Föld lendül ellentámadásba, és az anyatermészet létrehozza az óriásmolyt, hogy védje meg a bolygót az emberi civilizációtól. A Godzilla, Mothraand King Ghidorah: Giant Monsters All-Out Attack (2001) című Millennium-filmben a figurák új eredettörténetet kapnak. Az önálló reboot sequel szerint a címszereplő óriásszörnyek valódi istenek. Godzilla itt pusztító, gonosz lény, a II. világháborúban a Csendes-óceánon meghalt lelkek megtestesülése, és nem akarja, hogy a japánok elfelejtsék a háborús vétkeiket.
A sci-fi és fantasy-problémakörben mégis az a legérdekesebb, amikor ez a két műfaji elem egyszerre bukkan fel adott filmben. Ez az eset viszonylag ritkán fordul elő, de a korpusz mindhárom nagy egységében megjelenik egy-egy alkalommal. A Showa-sorozat Godzilla a Mechagodzilla ellen (1974) című darabjában földönkívüliek támadják meg a Földet egy hatalmas robotszörnnyel. Egy prófécia szerint ezt a gépmonstrumot Godzilla csak a King Caesar nevű mitológiai óriáslény segítségével tudja legyőzni. E film esetében itt fonódik egymásba a tudományos és a misztikus fantasztikum. Mellesleg King Caesar eljövetelét egy halottlátó médium jósolja meg. A médiumi képességek a Heisei-sorozatban még nagyobb hangsúlyt kapnak, de azon esetekben már inkább tudományos megközelítésben szerepelnek mint tehetséggondozó iskolákban fejleszthető hétköznapi tulajdonságok. Viszont ebben a sorozatban találunk példát a sci-fi és a fantasy házasságára. A Godzilla vs. Biollante (1989) című Heisei-epizódban a géntechnológia segítségével Godzilla sejtjeit növényekkel keresztezik, így jön létre Biollante, a mutáns óriásrózsa – ez eddig a tudományos-fantasztikus elem. Az így létrejött növényi óriásszörnyet megszállja a génsebész professzor halott lányának szelleme – ez már értelemszerűen a misztikus faktor. A sci-fi és a fantasy Biollante figurájában olvad eggyé. A két műfaj szimbiózisára a Millennium-sorozat Godzilla: Tokyo S.O.S. (2003) című darabja mind ez idáig az utolsó példa: a filmben a halott Godzilla maradványaiból faragott órásrobotot mozgósítják a második Godzilla ellen. A robot azonban öntudatára ébred, és megtagadja a harcot. Ekkor jön Mothra, és követeli az emberektől, hogy helyezzék végső nyugalomra a feltámasztott szörnyet, mert a halál is az élet része.
A kaidzsu eiga az alapösszetevőjének számító sci-fi, valamint a fantasyhoz fűződő, kezdetektől meglévő vonzalma révén – a két műfaji elem egymáshoz viszonyított dinamikáján keresztül – kiválóan illusztrálja az óriásszörnyfilm műfaji hangsúlyeltolódásának azon lehetőségét, hogy nemcsak a később beemelt műfajok versengenek a dominanciáért, hanem a már meglévő alapelemek is küzdenek egymással. A kaidzsu hol tudományos, hol misztikus, néhol pedig mindkettő, de a műfaj már az óriásszörny megléte miatt sem mondhat le magáról a fantasztikumról.
Horror vs. családi film
Más a helyzet az óriásszörny műfaj horrorelemeivel. Bár ezek látszólag meghatározóak, mégis, inkább az a Király Jenő-i tézis érvényes rájuk, miszerint a „korábban jelentőségre szert tett jegyek a műfaji formából visszasüllyedhetnek a műfaji szubsztanciába, sőt, innen ki is hullhatnak.”9 A kaidzsu-műfaj horrorösszetevője eredetileg magából a pusztító rém szörnyfigurájából fakadt. Ennek ellenére a sorozat igen hamar nyitott a gyermekek felé. Hogyan lesz a dühöngő óriásszörnyből az ifjúság példaképe? Az első, 1954-es filmben a gyermekek a borzalmak áldozataiként jelennek meg. A szörny támadása után árvák sokasága siratja szüleit, egyikük végig is nézi anyja halálát. Továbbá a hatalmas sugárdózist kapott gyerekeket az orvosok lemondóan vizsgálják Geiger–Müller-számlálóval. A harmadik Godzilla-filmbe (King Kong vs. Godzilla, 1962) már kalandfilmes elemeket és humort emelnek be az alkotók, melyek kiszorítják a horrort. Egy gyógyszergyártó cég expedíciót indít King Kong felkutatására, hogy reklámcélokra használják fel a hatalmas gorillát. A cég rigolyás vezetője ügyetlenségével és zsémbességével sok galibát okoz. A sorozat ötödik darabjában (Ghidorah, the Three-Headed Monster, 1965) Mothra kérésére Godzilla felesküszik az emberiség védelmére. ő lesz a Föld bajnoka, aki minden alkalommal visszaveri az idegenek támadását. És végül a nyolcadik filmmel, a Son of Godzillával (1967) a sorozat elérkezik a családi filmhez.
A családi film a korhatáros szempontok betartása céljából mind a képi világ, mind a történetvezetés tekintetében szigorú normákat követ. Alapszereplője a család, valamint a gyermek mint hős, és elmaradhatatlan konfliktusforrása a szülő és gyermek összeütközése. A kaidzsu alapelemeitől, kivált a horrortól elvileg ez a műfaj áll a lehető legtávolabb, mégis több izgalmas műfaji variáció és hibrid forma alapjául szolgál. Az 1967-es Son of Godzillában az óriásszörny apai örömök elé néz, fiává fogadva a tojásból frissen kikelt mini-Godzillát, Minillát. A kis Minilla az otthonul szolgáló trópusi szigeten összebarátkozik az ott állomásozó emberekkel, akik szívükön viselik a (toronyház méretű) kicsi sorsát. A szörnycsemete igazi gyermek, állandóan játszani akar: hol sziklákkal focizik, hol az alvó apja himbálózó farkát használja ugróiskolának. Minilla működése a slapstick-humor forrása, folyton-folyvást orra bukik, és nagyokat visít. Godzilla kezdetben nehezen viseli a játékos jövevény érkezését, de hamar felélednek benne az atyai ösztönök. A film emberi szereplői figyelmesek lesznek Minilla és a japán társadalom gyermekei közti analógiára, és többször meg is beszélik egymás közt a helyzet hasonlóságát: a maximalista, oktatáscentrikus apák nagyon keményen bánnak gyermekeikkel, akik inkább szeretnék kiélni játékos énjüket a korai felnőtté válás helyett. Godzilla is ilyen szigorú apa, poroszos neveléssel minél hamarabb harcképes szörnynek szeretné tudni fiát. A film emblematikus jelenetében Godzilla tűzokádásra tanítja Minillát. Amikor a kicsi ellenkezik, akkor a kezét a levegőbe emelve veréssel fenyegeti meg. A kis szörny a hasát simogatva próbálja meg utánozni apját, de lángcsóva helyett csak kis tűzgyűrűt tud fújni. Második próbálkozásra Godzilla rálép fia farkára, így Minillának fájdalmában mégis sikerül tüzet okádnia. A jól végzett munka jutalma elismerő fejsimogatás. A film végére Minilla önállósodik, és bátran harcol apja oldalán. Már ez a történet is kontrasztba állítható a horrorműfajjal, de a teljes Godzilla-korpusz leginfantilisebb filmje mégsem ez, hanem a széria tízedik darabja. Az All Monsters Attack (1969) főhőse egy magányos kisfiú, akinek szülei rendkívül elfoglaltak. A kisfiú ezért odaképzeli, odaálmodja magát a Szörny-szigetre, ahol összebarátkozik Minillával, aki ebben a filmben képes összemenni gyermek méretűre, és beszélni is tud. A fiú és a szörny társalgásai során kiderül, hogy milyen sok közös vonás van bennük. Mindketten magányosak, mert szüleiket leköti a munka. Emellett a kisfiút egy nagyobb osztálytársa terrorizálja az iskolában, Minillát pedig egy nagyobb óriásszörny a szigeten. Hogy megtanuljanak kiállni magukért, meglesik Godzillát, ahogyan több lényt is végigver a szigeten. Végül Minilla és a gyermek is megtanul karakánul viselkedni. (A film végén a kisfiú lefülel egy bankrabló bandát, majd összeveri az őt terrorizáló nagyobb iskolatársát, végül viccből úgy felidegesít egy mogorva festőt, hogy az leesik a létráról, és – a jól ismert habos torta geg helyett – a maga arcába borítja a vödörnyi fehér festéket.) Az All Monsters Attack csúcsra járatja a családi filmes elemek használatát.
A soron következő alkotás minden Godzilla-film közül a legbrutálisabb: a Godzilla vs. Hedorah (1971) (újra) fejest ugrik a horror mély vízébe. Az óriásszörny már közel sem olyan rémisztő figura, mint kezdetekben, ezért az alkotók a horrorelem visszaemelésének szándékával a gore alműfajhoz nyúltak, és a brutális erőszakot explicite ábrázolták. Bár míg a Godzilla vs. Hedorah elején egy aranyos kisfiú Godzilla babákkal játszik, és védőszentként gondol az óriásszörnyre – sőt a sci-fi magyarázatok rajzfilmbetétként szerepelnek a filmben –, már korántsem beszélhetünk családi filmről. A történet szerint egy űrből érkezett apró lény magát környezetszennyező anyagokkal felhizlalva óriási szmogszörnnyé változik, ami maró iszapot spriccel, és mérges gázokat ereget magából. A kisfiú borzalmas eseményeknek lesz szemtanúja: amerre a szörny jár, mindenfelé iszapba fulladt embereket vagy szétmart hullákat hagy maga után (a filmben ténylegesen elhullott állatokat is látni). Godzilla a film végi nagy leszámolásnál mondhatni kiheréli és kibelezi Hedoraht. Egyes jelenetek még a mai, edzettebb gyomrokat is felkavarhatják. E film után a korpuszba vissza-visszatérő horrorelem már nem pusztán a szörnyalakból fakad. A Godzilla vs. Hedorahban látottakhoz hasonlóan a hétköznapi emberek a későbbiekben is ki lesznek téve kegyetlen borzalmaknak. Erre az akciófilmes elemek beemelésénél a harmadik lehetőségként ismertetett motívum ad lehetőséget, miszerint az embereknek kisebb méretű szörnyekkel kell megküzdeniük. Az akció mellett ezekben a filmekben egyúttal megjelenik a horror is. A Godzilla vs. Destoroyah (1995) és a Godzilla vs. Megaguirus (2000) esetében az ember méretű szörnyek kellő szeretettel portyáznak az utcán és trancsírozzák fel áldozataikat. Az erőszakos akcióhorror-képsorok mindkét filmben jól felismerhetően A bolygó neve: Halál (Aliens, 1986) ábrázolásmódját idézik meg.
A horrorelem legizgalmasabb megjelenése mégis a fantasy kapcsán már említett Godzilla, Mothra and King Ghidorah: Giant Monsters All-Out Attack (2001) című filmnek köszönhető. Bár Király Jenő szerint „a fehér mágián alapuló fantasy és a fekete mágián alapuló horror a fantasztikus film osztályának ellentétes, egymást kizáró alosztályai”10, e film esetében a kettő megfér egymás mellett. Az új eredettörténet szerint az óriásszörnyek valódi istenek. Baragon, Mothra és King Ghidorah a kiszolgáltatottakat segítő védőszentek, akik csak azokat pusztítják el, akik – úgymond – megérdemlik. Baragon egy randalírozó motoros bandára omlasztja az alagutat, Mothra pedig állatkínzó huligánokat fojt meg. Godzilla ebben a filmben vérszomjas, bosszúálló isten, és egyetlen célja van, minél több embert megölni. Az egyik jelenetben kedélyes tárasággal ismerkedhetünk meg egy kis házban, amit aztán Godzilla nemes egyszerűséggel eltapos, máskor pedig egy kórházban fekvő lányra dönti rá az egész épületet. Végül a védőszentek és az emberek közös erővel elpusztítják a szörnyet, de a tenger fenekén Godzilla kitépett szíve még mindig dobog.
Az alapvetően a horrorra fogékony kaidzsu eigát tehát különös viszony fűzi a horror ellenpólusaként elgondolható családi filmhez. A korábban már említett példákon kívül a családi film még két alkotásban jelenik meg, bár másutt is felvillan egy-egy gondolat erejéig. A Godzilla vs. Gigan (1972) gyermeteg rajzolója Shukra, a házi feladatok rettegett szörnyének és Momagon, a szigorú anyák szörnyének ötletével szeretne betörni a képregény piacra. A Godzilla: Final Wars (2004) pedig visszatér Minilla eredeti figurájához azzal, hogy ismét kisgyermekkel köt szoros barátságot. Az eredendően horrorfigura Godzilla rémségét tehát tulajdonképpen dezintegrálta a Showa-sorozat családi filmes tendenciája. A Heisei ezért is indította újra a sorozatot a The Return of Godzillával 1984-ben, és az eredeti 1954-es Godzillán kívül mind a tizennégy korábbi filmet szanálja történetében, így adva vissza a rém félelmetességét. A Millennium-sorozat pedig mindkét szörnyábrázolás előtt fejet hajt azzal, hogy különböző reboot sequeljeiben védőszentként és veszélyforrásként is bemutatja Godzillát.
Jegyzetek:
1 A Godzilla-filmek esetében nehezen érvényesíthető a címek írásának Metropolisban követett módja. Ezért a tanulmányban szereplő Godzilla-filmeket a szöveg könnyebb érthetősége végett nem a japán, hanem az angol címükön említem, az egyetlen olyan kivételével, amelyik bekerült a magyar forgalmazásba: ez az 1974-es Godzilla a Mechagodzilla ellen. A japán címek a következők (elöl a japán cím, mögötte zárójelben az angol és annak magyar fordítása): Gojira (Godzilla, 1954); Gojira no Gyakushu– (Godzilla Raids Again/Godzilla újra pusztít, 1955); Kingu Kongu Tai Gojira (King Kong vs. Godzilla/King Kong Godzilla ellen, 1962); Mosura tai Gojira (Mothra vs. Godzilla/Mothra Godzilla ellen, 1964); San Daikaiju–: Chikyu– Saidai no Kessen (Ghidorah, the Three-Headed Monster/Ghidorah, a háromfejű szörny, 1964); Kaiju– Daisenso– (Invasion of Astro-Monster/Az űrszörny inváziója, 1965); Kaiju–-shima no Kessen Gojira no Musuko (Son of Godzilla/Godzilla fia, 1967); Kaiju– So–shingeki (Destroy All Monsters/Pusztuljon minden szörny, 1968); Gojira Minira Gabara O–ru Kaiju– Daishingeki (All Monsters Attack/Minden szörny támad, 1969); Gojira tai Hedora (Godzilla vs. Hedorah/Godzilla Hedorah ellen, 1971); Chikyu– Kogeki Meirei Gojira tai Gaigan (Godzilla vs. Gigan/Godzilla Gigan ellen, 1972); Gojira tai Megaro (Godzilla vs. Megalon/Godzilla Megalon ellen, 1973); Gojira Tai Mekagojira (Godzilla vs. Mechagodzilla/Godzilla a Mechagodzilla ellen, 1974); Mekagojira no Gyakushu– (Terror of Mechagodzilla/Mehagodzilla terrorja, 1975); Gojira (The Return of Godzilla/Godzilla visszatér, 1984); Gojira tai Biorante (Godzilla vs. Biollante/Godzilla Biollante ellen, 1989); Gojira tai Kingu Gidora (Godzilla vs. King Ghidorah/Godzilla King Ghidorah ellen, 1991); Gojira tai Mosura (Godzilla and Mothra: The Battle for Earth/Godzilla Mothra ellen: Harc a Földért, 1992); Gojira tai Supe–suGojira (Godzilla vs. SpaceGodzilla/Godzilla ő°rgodzilla ellen, 1994); Gojira tai Desutoroia (Godzilla vs. Destoroyah/Godzilla Destoroyah ellen, 1995); Gojira Nisen: Mireniamu (Godzilla 2000: Millenium/Godzilla az ezredfordulón, 1999); Gojira tai Megagirasu Ji Sho–metsu Sakusen (Godzilla vs. Megaguirus/Godzilla Megaguirus ellen, 2000); Gojira, Mosura, Kingu Gidora: Daikaiju– So–ko–geki (Godzilla, Mothra and King Ghidorah: Giant Monsters All-Out Attack/Godzilla, Mothra és King Ghidorah: Óriásszörnyek támadása teljes erővel, 2001); Gojira tai Mekagojira (Godzilla Against Mechagodzilla/Godzilla Mechagodzillával szemben, 2002); Gojira tai Mosura tai Mekagojira To–kyo– Esu O– Esu (Godzilla: Tokyo S.O.S./Godzilla: Tokió végveszélyben, 2003); Gojira: Fainaru Wo–zu (Godzilla: Final Wars/Godzilla: A végső harc, 2004).
2 Király Jenő: A film szimbolikája II/2. Budapest – Kaposvár: Magyar Televízió Zrt. – Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Mozgóképkultúra Tanszék, 2010. p. 379.
3 Király Jenő: A film szimbolikája II/2. p. 399.
4 ibid.
5 Király Jenő: Mágikus mozi. Műfajok, mítoszok, archetípusok a filmkultúrában. Budapest: Korona Kiadó, 1998. p. 37.
6 Király Jenő: A film szimbolikája II/2. p. 379.
7 Király Jenő: Mágikus mozi[[link:]]. p. 36.
8 „A műfajnak csak az válik a részévé, ami a műfajélményekben huzamos ideig áttör, ismétlődik, sikeresen fenntartja magát.” Király Jenő: Mágikus mozi. p. 38.
9 ibid. pp. 35–36.
10 ibid. p. 28.
