A Tigris és sárkány és a Mulan tehát a hibridizáció két eltérő megvalósulását szemlélteti a globális kulturális erővonalak által meghatározott aktuális médiatájban [mediascape]. Az előbbi film egy úgynevezett „glokális” stratégiát használ, és a nemzetközi finanszírozási lehetőségek kiaknázásával, illetve a művészfilmes konvenciók bizonyos mértékű átvételével lát neki egy látszólag lokális történet elmeséléséhez, míg az utóbbi eloroz egy külföldi eredetű mesét, és hagyományos Disney-konform rajzfilmet készít belőle. A végeredmény mindkét esetben hibrid szórakoztatóipari termék, a különböző kultúra- és társadalomspecifikus elemek vegyítését illetően azonban eltérő megközelítéseket mutatnak be.
