A latin-amerikai film megváltozott. Éveken át, és elsősorban a kritikai diskurzusban, a dél- és közép-amerikai film az úgynevezett elmaradott társadalmak átalakulásával foglalkozó műveket jelentette – olyan filmeket, melyeket a politika esztétikai eszközökkel való tudatos formálására használnak, és fordítva. [...] Ma megfelelőbbnek tűnik egymás mellett létező, sőt egymással ütköző stiláris és tematikai sokszínűségről, különféle diszkurzív és elméleti keretekről beszélni. A filmeknek ezen változatos csoportja előtt olyan bemutatási és forgalmazási lehetőségek nyílnak meg, melyekről korábban nem is álmodott senki.
