Az olyan filmek, mint a Good bye, Lenin! vagy az Amelie azáltal, hogy kölcsönösen megtartó fantáziákat építenek fel, melyek azon a feltevésen alapulnak, hogy a mindennapokban történő kis változtatások átformálhatják az egész életet, egyszerre alkalmazzák Robert Cooper mások belügyeibe való kölcsönös beavatkozásának elvét, miközben finoman helyreigazítják vagy kiegyensúlyozzák azokat.
A politikai vonatkozások nyilvánvalóak: az Európai Unió Európa-tervéből talán nem a nagy ötlet, az elképzelés az, mely oly fájdalmas módon hiányzik, mint ahogyan az látható is az európai uniós alkotmány körüli vita hiányából, hanem ami inkább számít, az a kis gesztus, az apró részlet, mely egyszerre zavar, meglep és elgondolkodtat.
Ez minden egyes esetben arra készteti az embert, hogy Európa eszméjét továbbgondolja, vagyis képes politizálni bennünket, akár a megvásárolt EU-s „szabványalmákon” keresztül, akár az olyan látszólag jelentéktelen szabályozások révén, melyeket zokon veszünk. Ily módon visszaváltoztat minket fogyasztókból polgárokká, nem a nemzetállam nemzetfeletti vagy -alatti szintjén, hanem a nemzetek közötti szinten, Európa polgáraivá.
