A dolgozat abból a kérdésből indul ki, hogy az 1989-90-ben bekövetkezett politikai, gazdasági és társadalmi változásoknak volt-e hatásuk a magyar filmre. Állítása szerint 1989 stílustörténeti szempontból csak részlegesen nevezhető korszakhatárnak. A politikai rendszert dekonstruáló, s ezzel a szocializmust mintegy „betetőző” művek valójában már megszülettek a konkrét politikai átalakulás előtt. Azok a művek pedig, melyek minden örökségük ellenére már jól láthatóan egy másik kor szülöttei, csak jóval később, az ezredfordulón jelentek meg. Vagyis úgy tűnik, a rendszerváltásnak kettős természete van. Egyrészt elválaszt minket a sok tekintetben folytathatalan és radikálisan megváltozott Kádár-korszaktól, másrészt számtalan jel mutat arra, hogy ez a „folytathatatlan” kor mégis túlélte saját magát és a jelen társadalmának szerves részét képezi, mely a filmekben is megmutatkozik. A rendszerváltás tehát egyszerre elválasztja és összeköti a jelenkori magyar társadalmat a késő Kádár-korral, és a magyar filmekben ennek számos bizonyítékát láthatjuk. A dolgozategy rendszerváltás előtti (Jeles András: Álombrigád) és két, a rendszerváltás éveiben készült film (Grunwalsky Ferenc: Egy teljes nap; Szomjas György: Roncsfilm) elemzésével vizsgálja meg a magyar filmek társadalmi-politikai reflexiójának kérdését.
