„A kortárs magyar szerzői film néhány darabjából szemezgetve az tűnik fel, hogy a nőképüket illetően ezek a filmek – Kocsis Ágnes munkáit leszámítva – körülbelül ott járnak, ahol a nemzetközi populáris film az 1960-as években, a nőjogi mozgalmak és feminista elméletek megjelenése előtt. Míg a mai külföldi filmen (és még feltűnőbben a televízióban) már látszik némi változás a harmadik hullámos feminizmus eredményeképpen, és a műfaji film is reagált erre újabb nőarchetípusok megjelenítésével vagy a régiek módosításával, a magyar filmben tartja magát az az ábrázolásmód, mely szerint a nő elsősorban mint testfelület látszik, mert rendezőink és általában hazánk lakossága nincs kitéve másfajta nézőpontnak. A férfisegg és a női segg Magyarországon valóban nagyon különbözik egymástól.”
(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2011/3-as számában olvasható.)
