Az eltérő dokumentumfilmes kifejezésmódok csoportosítása
Minden dokumentumfilmnek megvan a saját hangja. Mint minden beszédhangnak, minden filmi megszólalásnak is van egy sajátosan rá jellemző stílusa vagy „karaktere”, ami egyfajta kézjegyként vagy ujjlenyomatként hat. Ez a filmkészítő vagy a rendező személyiségéről, esetenként a szponzor vagy valamilyen felügyelő szervezet befolyásoló erejéről árulkodik. A tévéhíradónak éppúgy megvan a saját hangja, mint Fred Wisemannek, Chris Markernek, Eszfir Subnak vagy Marina Goldovskajának.
Az egyéni hangok, kifejezésmódok a filmtudomány szerzői elméletének, a szélesebb körben alkalmazott kifejezésmódok pedig a filmtudomány műfajelméletének alapját jelentik. A műfajelmélet az alkotók és filmek különféle csoportjaira jellemző tulajdonságokat vizsgálja. A dokumentumfilmek és -videók terén hatféle ábrázolásmódot különböztethetünk meg, melyek a dokumentumfilm műfajának mintegy alműfajaiként jelennek meg: a költői, a magyarázó, a résztvevő, a megfigyelő, a reflexív és a performatív ábrázolásmódot...
