Mátyás Győző: A látszat birodalma – David Fincher mozija Gondolat Kiadó, 2009.
„Ha léteznek olyan emblematikus alkotók, akik a tágan értelmezett ezredforduló életérzését, kultúráját, szimbolikus reprezentációját izgalmas esztétikai formák révén fejezik ki, hát David Fincher bizonyosan az egyikük” – indítja a kortárs amerikai rendező eddigi nagyjátékfilmjeit elemző kötetét Mátyás Győző, hogy azután filmről filmre haladva keresse az egyéni szerzői stílusra és látásmódra utaló jeleket. Miközben azonosítja a posztmodern kor társadalmi-gazdasági viszonyaira, (tömeg)kulturális folyamataira, a korábban referenciaként szolgáló fogalmak újradefiniálódására, a tradicionális oppozíciók eliminálódására, a műhöz, a művihez, a művészethez, fikcióhoz és realitáshoz, szubjektumhoz és objektumhoz való viszonyulás radikális átalakulására rezonáló sajátos motívumokat és kifejezési formákat, egyúttal rögzíti a média- és filmipar kiszolgálásának egyértelmű nyomait. Végül tetten éri a hőseihez hasonló módon megkettőződött, vagy éppen széthasadt alkotó-figurát: Finchert, a (kultúra)fogyasztói társadalom termelőjét és ironikus kritikusát, a bűnfilm zsánerének megújítóját, s egyben azon filmtípus egyik megteremtőjét, amely tömegkultúra és művészet határán „egyszerre szórakoztató, izgalmas, esztétikai értelemben is, ugyanakkor fontos emberi és társadalmi problémákat, beidegződött gondolkodási sémáinkat kikezdő, művészileg szubverzív módon ábrázol”(p. 216).
