A dokumentumfilm elméleti kérdéseiről való gondolkodás végigkíséri a filmtörténet és a filmelmélet legkülönbözőbb korszakait és irányzatait. A mozgókép és a mozgóképi kifejezés sajátosságainak, természetének vizsgálata ugyanis szükségszerűen veti fel a valóságra vonatkozás kérdését. Ezek a kérdések pedig még erőteljesebben vetődnek fel a nemfikciós filmek természetének vizsgálata esetén. Ilyen értelemben nevezte Bódy Gábor a dokumentumfilmet a film filozófiájának.
A mozgóképi realizmusnak, a dokumentumfilm elméleti kérdéseinek, illetve a fikciós és nemfikciós formák kapcsolatának tárgyalása a filmtörténet azon pillanataiban volt különösen fontos, amikor a film és a valóság viszonyának újradefiniálása volt az új törekvések középpontjában (legyen szó akár a valóság újrafelfedezéséről, az ahhoz való közel kerülésről, vagy épp ellenkezőleg, a valóságreferencialitás elutasításáról) – így például a tízes-húszas évek némafilmje és avantgárde-ja, a némafilm-hangosfilm váltás, a neorealizmus és az újhullámok, illetve napjaink digitális kultúrája és filmkészítése idején...
