Az utóbbi években a dél-koreai filmipar sorban gyártotta a blockbustereket, melyek mind hazai, mind nemzetközi szinten kivívták a kritikusok és a közönség tetszését. Az olyan filmek, mint a Toemarok (Lélekőrök), a Jaguimo (Szerelmes szellem), az Összevont biztonsági övezet (Gongdonggyeongbiguyeok JSA), a Danjeogbiyeonsu (A gingkó legendája), és a Yonggary – Az űrbéli szörny (2001 Yonggary) élénk vitát indítottak el arról, hogy milyen értéket képviselnek a nagy költségvetésű, társadalmi eseménynek számító filmek egy olyan kis nemzet filmipara számára, mint Dél-Korea. Ez az eszmecsere azt a kérdést igyekezett megvizsgálni, hogy Koreának hogyan kell viszonyulnia a filmforgalmazását uraló hollywoodi produkciókhoz, valamint a koreai filmiparnak milyen stratégiát kellene bevetnie ahhoz, hogy versenyre kelhessen a külföldi kommerciális filmgyártásokkal, és ezáltal ismertté váljon a tengerentúlon is. A koreai blockbusterről folytatott széles körű társadalmi vitában a legkülönbözőbb – és gyakran egymással szöges ellentétben álló – érvek és álláspontok jelentek meg. A Silmido (Silmi sziget, Kang Woo-suk, 2003) és a Harcosok szövetsége (Taegeukgi hwinallimyeo, Kang Je-gyu, 2004) legutóbbi sikerét megelőzően – melyek megdöntötték az Összevont biztonsági övezet és a Chingu (Barát, Kwak Kyung-taek, 2001) bevételi rekordjait – nagyrészt Kang Je-gyu Swirije (1999) képezte ennek az eszmecserének gyújtópontját és sok szempontból a kiindulópontját is. Az akciófilmként, akcióthrillerként, kémthrillerként, koreai valamint hollywoodi stílusú blockbusterként is jellemezett Swiri lázba hozta a helyi közönséget, mivel olyan látványosságok sorát kínálta, melyeket azelőtt még nyilvánvalóan sosem tálaltak fel a koreai közönségnek. A Swiri a politikai hírszerzésről és gyilkosságról szól, és az akciót és a feszültséget romantikával és melodrámával elegyítette, miközben az észak-koreai különleges ügynököket azok dél-koreai megfelelőivel állította szembe...
