A nemzeti filmmozgalmak tündöklését és bukását csak ritkán kapcsoljuk a filmfinanszírozás trendjeihez. Ennél általában a filmtudósok és kritikusok több figyelmet szentelnek akár a szélesebb körű társadalmi változásoknak, akár a politikai fejleményeknek, vagy egyes vezető rendezők egyéni sorsának. Mindazonáltal a filmfinanszírozás kérdései számos összefüggésben meghatározhatják a megrendezésre kerülő filmek típusát és mennyiségét, a hozzáférhető források hirtelen változásainak pedig akár tartós hatásuk is lehet.
Aligha véletlen egybeesés, hogy a dél-koreai mozifilmnek a kilencvenes évektől napjainkig számon tartott kreatív újjászületése egybevág a koreai filmesek számára hozzáférhető anyagi források óriási mértékű bővülésével és diverzifikációjával. A kockázati tőke, az állami támogatás, a nagy üzleti konglomerátumok (az ún. koreai jaebeol-ok) szponzorációja és a televíziós támogatás mellett még az interneten gyűjtött magánadományok is fontos szerepet kaptak a folyamatban. A gyártó- és forgalmazó vállalatok bejegyzése a helyi tőzsdéken olyan újabb finanszírozási forma volt, amely a 2000-es évek közepére vált igazán jelentős tényezővé. Ahogy egyre több koreai filmes cég vált – főképp 2005 és 2006 folyamán – közvetlen vagy közvetett módon részvénytársasággá, a források újabb „hulláma” árasztotta el az iparágat. Ez a cikk rövid áttekintést ad a koreai filmipar és a helyi tőzsdék kapcsolatáról századunk első évtizedében, valamint ennek hatásáról a koreai mozifilm általános fejlődésére. E cikk megírásakor a tömeges tőzsdei bejegyzések ideje már elmúlt, ám hatását máig érezni.
