2004-ben a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Arany Pálma-díját Michael Moore Fahrenheit 9/11 (2004) című filmje kapta, melyet az amerikai elnökválasztás kellős közepén sokan az Egyesült Államok iraki invázióját ért kritikaként értelmeztek. Ugyanebben az évben a fesztivál zsűrije Park Chan-wook Oldboyának (Oldeuboi, 2003) ítélte a nagydíjat (melyet a dél-koreai média előszeretettel emleget „második legjobb díjként”). A cannes-i zsűri elnöki székében ekkor a Kill Bill rendezője, Quentin Tarantino ült, akinek filmes ízlése némileg megmagyarázza, miért aratott az Oldboy ekkora sikert a fesztiválon. Park Oldbaya minden ízében olyan film, amilyeneket Tarantino imádni szokott. A film a történetét egy azonos című mangából kölcsönözte, hogy aztán valami teljesen más kerekedjen ki belőle. Egy középkorú férfit elrabolnak és tizenöt éven keresztül bezárva tartanak, anélkül, hogy tudná, ki és miért tette ezt vele. Mikor végre kiengedik, csak egy dologra tud gondolni – hogy megtalálja fogva tartóit és bosszút álljon rajtuk. A stílusos, erőszakos és energiától duzzadó Oldboy tele van híressé vált és agyonelemzett jelenetekkel: említhetnénk azt, amelyikben élve falnak fel egy polipot, vagy amelyikben kalapáccsal húznak fogat, de ott az a hosszan tartó folyosói jelenet is, melyben a főhős az Egy mindenki ellen (Seul contre tous, 1998) stílusában egy kisebb hadseregnyi bandataggal számol le...
