„A képzelet által megragadott tér nem maradhat a földrajztudós méréseinek alávetett semleges tér.” (Gaston Bachelard)
Az animáció képes új irányt szabni a térrel kapcsolatos gondolkodásunknak. A film – technikai tulajdonságaiból adódóan – rögzíti a teret, a filmkészítők kreativitása révén pedig olyan helyszíneket teremt, melyek bevonják a nézőt a cselekmény világába. A filmes tér lehet ábrázoló és kifejező, a narratív jelentés létrehozásában pedig köztudottan és ténylegesen kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ez a megközelítés azonban átsiklik a tér egy másik tulajdonsága fölött, amely az intenzív térélménnyel és a változás egyéb formáival van összefüggésben. Életünket a térben és a téren keresztül éljük, emlékeink és képzeletünk révén intenzív térélményeket teremtünk, tényleges cselekedeteinkkel pedig formáljuk, alakítjuk a bennünket körülvevő teret. Erről az átalakulásról ritkán esik szó, talán azért, mert még ha a film összetetten foglalkozik is a figurákkal, az idővel és a térrel, az élőszereplős alkotások csak elvétve ábrázolják a teret átalakulás közben, így e folyamatot csak ritkán tapasztalhatjuk meg közvetlenebb formában. Ezzel szemben számos animációs film a változás folyamatában ragadja meg a teret, ami különösen fontos a térbeli átalakulások érzékelésével kapcsolatos gondolkodás számára...
