Varga Zoltán tanulmányának célja, hogy az élőszereplős (live-action) és az animációs film keveredését és átmeneti formáit vizsgálja. A szerző amellett érvel, hogy a két filmtípus keveredése alatt hierarchikus viszony értendő, az átmenetiség viszont mellérendelő viszonyt feltételez. Míg az előbbi eset fenntartja vagy az élőszereplős, vagy az animációs film dominanciáját, az utóbbi elmossa a határokat élőszereplős és animációs film között.
A keveredésen belül megkülönböztethetünk olyan eseteket, mint például az animációs vendégszöveg, főcím vagy speciális effektus az élőszereplős filmben, vagy élőszereplős felvételek beépítése animációs filmekbe. Az átmeneti esetek tagolása pedig azon alapul, hogy az egyes filmek mennyire reflektálnak saját animációs technikáikra, előtérbe állítják-e kapcsolatukat az animációval: amennyiben nem céljuk erre irányítani a figyelmet és nyíltan megkérdőjelezni a két filmtípus határait, az átmenetiség reflektálatlan, ellenkező esetben viszont reflektált megvalósulásáról beszélhetünk.
Varga tanulmánya kísérletet tesz arra, hogy a legkorábbi filmektől napjainkig vizsgálja ezen jelenségek fejlődéstörténetét, és felvázolja lehetséges rendszerezésüket, számos rendező és/vagy animátor (pl. Willis O’Brien, Jan Svankmajer) munkássága, illetve a legkülönbözőbb filmek (pl. Szédülés, King Kong, Támad a Mars, Another Kind of Love, Roger nyúl a pácban) segítségével.
