Margitházi Beja: Az arc mozija. Közelkép és filmstílus.
Kolozsvár: Koinónia Kiadó, 2008.
„Az arc a legközvetlenebb domborzati térképünk, amelynek dinamikus rajzában emberi környezetünk aktuális természetét ismerjük fel.”
(Bíró Yvette)
Az egyes esztétikai, poétikai, fiziognómiai diskurzusok mindig is szívesen hasonlították az emberi arcot a természeti tájhoz vagy térhez, amit a tekintet végigpásztázhat, részenként ismerve föl az arc parciális elemeit. Mások, köztük Balázs Béla szerint is az arcképek, az arckifejezés bemutatása a filmen teljesen különbözik más vizuális kompozícióktól. Az arc közelképeiből éppen a dimenzionalitás hiányzik: „Az arccal szemben már nem érezzük magunkat térben.” Ezért is tartja Bazin kívánatosnak, hogy a középplánokban szerkesztett realista film tartózkodjon a természetes percepciót felbontó arcnagyközeli megmutatásától, hiszen az megakasztja a narrációt és megsérti a tér egységét...
