A hangosfilm megszületésének idején természetszerűleg a filmkritika és a filmről folyó elméleti diskurzusok is sokat foglalkoztak az új jelenség technológiai jellemzőivel, esztétikai hatásaival. Később is, amikor valamilyen műszaki fejlesztés következtében az érdeklődés előterébe került a hangfelvétel vagy a mozik hangosításának kérdése, a téma időről időre ismét napirenden volt. Azonban a filmkritikában és filmtudományosságban az audiovizualitás médiumának vizsgálata mintha mindig is inkább a látható, mint a hallható kvalitásokkal lett volna elfoglalva. A dialógusokra jellemzően mint a fogalmi jelentések hordozójára gondolunk, nem mint akusztikus jelenségre. Legkiterjedtebb szakirodalma pedig a filmek zenei összetevőinek van (zenés műfajok, kísérőzene). Illetve időről időre egy-egy sajátos akusztikai koncepcióval rendelkező film is (mint pl. Robert Altman Nashville című műve) megmozgatta a kritikusok fantáziáját a hangi jelenségek tárgyalását illetően.
Az utóbbi évtized filmtudományi tendenciái, úgy látszik, összességében kedveznek annak, hogy a film hangi jelenségeinek vizsgálata stratégiai jellegű kutatási programmá válhasson. A kétezres évek elején Vivian Sobchack, majd Laura U. Marks munkássága nyomán trenddé váló – fenomenológiai alapozású, a filmet mint az érzékszervek komplex rendszerét stimuláló, a befogadót testileg megszólító médiumként újraértelmező – elgondolás kedvező talajt teremtett a filmhang mint akusztikus jelenség, a fogalmin túl az érzékiség szempontjából is vizsgálatra érdemes probléma kutatásának. Összeállításunk első szövege, Thomas Elsaesser és Malte Hagener a filmelméletet és annak történetét a testi érzékek szempontjából újrastrukturáló könyvének a hangra vonatkozó fejezete összefoglalást ad mindazokról a tendenciákról, melyek a filmtudomány történetében a hangra vonatkozóan megfigyelhetők voltak. Maga a könyv1 Elsaesser, Thomas – Hagener, Malte: Film Theory: An Introduction through the Senses. New York: Routledge, 2010.1 ugyanakkor a Sobchack és Marks által elindított teoretikus irány tanulságainak egyik első praktikus összegzése volt a filmtudomány históriájára vonatkozóan, így kiváló bevezetés a filmhangnak e kortárs tendenciában elfoglalt helyét illetően is.Összeállításunk második szövege betekintést nyújt abba, hogyan járul hozzá a kognitív filmtudomány a filmhang szerepének alaposabb megértéséhez. Kathrin Fahlenbrach szövege rávilágít a filmek által kiváltott érzelmi hatás és a hangtervezés jellegzetességeinek összefüggéseire, valamint arra, miféle szerepet játszanak e folyamatban az úgynevezett audiovizuális metaforák, melyek meghatározott kognitív struktúrákból merítik erejüket.Harmadik szövegünk, Zentay Nóra Fanni írása ismét csak egy újabb, a kortárs filmtudományosságban reneszánszát élő tudományos megközelítést alkalmaz a filmhang bizonyos jelenségeinek megértésére. A későmodernista filmek hangvilágának kvantitatív stíluselemzése az empirikus filmtudomány szép példája, mely kiválóan reprezentálja, milyen izgalmas következtetésekre juthatunk a művészeti alkotások kapcsán a művészettől látszólag idegennek tűnő, statisztikus módszerek segítségével.Végül a lapszám utolsó írása abba a tradícióba illeszkedik, amikor egy fontos, érdekes film irányítja a kritikusi figyelmet egy gyakorta elhanyagolt szempontra: jelen esetben a hangra. A Saul fia című magyar film kapcsán az egyik állandóan visszatérő megállapítás, hogy hatásának rendkívüli fontosságú összetevője a sajátos akusztikus világ, melyet az alkotók teremtettek. Vincze Teréz írásában a film hangzó rétegét a korábban említett, fenomenológiai alapozású, a befogadót érzéki-testi módon megszólító teoretikus elképzelések kontextusában vizsgálja. A tanulmány bemutatja, miként járul hozzá a hangi környezet a film sajátos haptikus vizualitásának felfokozásához, és ahhoz, hogy a film egyszerre értelmezhető (fogadható be) egyedi művészfilmként és a befogadói aktivitást a populáris filmekhez hasonlóan stimuláló, tradicionális hatásmechanizmusú elbeszélőfilmként is.Reményeink szerint összeállításunk rávilágít, milyen sokszínű és izgalmas kutatási terület a széles értelemben vett hang és akusztika tárgyköre a film esetében, ami korántsem korlátozódik a dialógusok szerepének és a zene kérdéskörének vizsgálatára.
A szerkesztők
Jegyzetek:
1 Elsaesser, Thomas – Hagener, Malte: Film Theory: An Introduction through the Senses. New York: Routledge, 2010.
