„Ha az analitikus filozófust arra kérik, hogy meséljen az álom filozófiai problémájáról, akkor bizonyára zavarba jön – ugyanis az analitikus filozófiai korpuszban nincs egy jól körülhatárolható terület az „álom filozófiája” címkével. Ehelyett számos lazán kapcsolódó problémakört találunk, ahol az álom jelenségével kapcsolatos megfontolások szóba kerülhetnek. Azt gondolom, hogy mindennek az az oka, hogy az álom meglehetősen szélsőséges tudatállapot. Radikálisan különbözik éber állapotunktól, amelyben otthonosan mozgunk, és amelyben a „tudás”, „önazonosság”, „látszat” stb. fogalmainkat legtöbbször jól bejáratott, megszokott módon alkalmazzuk. Az álmok világában ezzel szemben olyan szokatlan terepen találjuk magunkat, ahol próbának vethetjük alá, mik egy-egy fogalom alkalmazásának esszenciális feltételei, elhagyhatatlan körülményei. Ekképpen az analitikus filozófiában az álom inkább egy sok helyen újra és újra felhasználható eszköz, mintsem önálló probléma. Ezt szeretném a következőkben különböző filmek lényegi mozzanatainak elemzésével bemutatni.”
(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2012/2-es számában olvasható.)
