Az esszé arra tesz kísérletet, hogy a társadalmi nemi szerepek szempontjából mutassa be a kortárs magyar romantikus vígjáték karakterábrázolását. Mivel ez a műfaj stílusát és történetvezetését tekintve hűen követi az azt kibontakoztató amerikai hagyományt, ésszerűnek látszik a komparatisztikus elemzés, azaz annak vizsgálata, hogy a két filmkorpuszt összehasonlítva milyen nő-, illetve férfiképet sugall a zsáner a két kultúrában.
Mint minden népszerű műfaj, a romantikus komédia jellegzetességeit is egy elsődleges célcsoport igényei alakítják, és mivel a zsáner elsősorban a nemi szerepek változásainak populáris lenyomataként működik, a korpusz vizsgálatával következtetések vonhatók le a nemi szerepeket egy adott kultúrában meghatározó konvenciókra. Az esszé tézise szerint a két ország filmjeinek nő- és férfiábrázolása közti látható szembetűnő ellentét abból ered, hogy míg a hollywoodi alkotások esetén a zsáner tradicionálisan a nőket célozza, addig a magyar filmek elsősorban a férfiakat szólítják meg, azaz a magyar kultúrára adaptálás főként egy nemi alapú célcsoportváltást jelent. Ennek következményeként a legtöbb film férfiprotagonistát állít középpontjába, archetipizált karakterei közt pedig ott találjuk az ideális egóként működő Nőcsábászt, illetve nőfigurák esetén a Hollywoodban már jobbára elavulttá nyilvánított Anya- és Kurva-archetípust. A nőprotagonistával dolgozó (és ezzel számszerű kisebbségben lévő) két film, a Csak szex és más semmi és az Állítsátok meg Terézanyut! cselekményvezetési és stiláris megoldásaival, némileg rejtettebben éri el ugyanezt a hatást.
