(A kritika teljes szövege a Metropolis 2013/2. számában olvasható.)
Máriabesenyő – Gödöllő: Attraktor: 2006.
Mondhatni hiánypótlónak számít Mudrák József és Deák Tamás könyve, a 2006-ban megjelent Magyar hangosfilm lexikon, mely a „beszélő filmek” első két évtizedének részletes adatbázisául kíván szolgálni. A szerzők nem kisebbre, mint a korabeli filmgyártásban dolgozók, illetve a szakmai szervezetek és sajtóorgánumok teljességre törekvő összegyűjtésére vállalkoztak. Az 1930-as és 1940-es évek a magyar filmtörténet töretlenül népszerű korszaka, talán ezért is volt érdemes, sőt hasznos erről az időszakról összesítő adattárat készíteni. Főként a harmincas évtized vígjátékai számítanak még napjainkban is örökzöldnek a nagyközönség körében (nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedben sorra születtek ezen alkotások modernizált remake-jei), de az olyan személyek, mint Kabos Gyula, Jávor Pál vagy éppen Karády Katalin szintén állandó népszerűségnek örvendenek, sőt számos esetben egész legendárium alakult ki egyes hajdani sztárok körül.
Adatbázisszerű összegzést minden 1929 és 1945 között készült hangos magyar játékfilmről Nemeskürty István könyvének, a lassan harminc éve megjelent A képpé varázsolt időnek1 (mely egyébként nem szerepel jelen lexikon forrásai között) hosszas függelékében találhattunk, valamint az 1999-ben megjelent Magyar filmográfiában2, azonban ott a szerzők inkább csak magukat az alkotásokat, nem pedig azok közreműködőit vagy az őket létrehozó ipart, gyártási közeget vizsgálták.
