„Jegyzeteimben két irányból kívánok megközelíteni egy nehezen megfogható témát: egyfelől jelezni szeretném az úgynevezett melodrámai képzelet különböző művészeti formákon és korszakokon átívelő fejlődését; másodsorban pedig Sirk megjegyzése arra késztet, hogy állandó strukturális és stilisztikai jellegzetességeket keressek egy bizonyos médiumban, egy bizonyos korszakban (jelesül a hollywoodi családi melodrámában nagyjából 1940 és 1963 között), továbbá elgondolkozzam a melodráma e formája által oly szembeötlően reflektált és artikulálódáshoz segített kulturális és pszichológiai kontextusról. Ez azonban nem egy szigorúan vett történeti tanulmány, sem nevek és címek átfogó katalógusa, aminek oka részben az általam követett általános módszertan, részben pedig a filmtudományi kutatás alapanyagok és információk elérhetetlenségéből fakadó egyértelmű korlátai. Következésképpen álláspontom kialakítása során mindössze fél tucat filmre támaszkodom erőteljesen, különösen pedig a Szélbe írva című alkotásra. Nehéz lenne viszont megmondani, hogy ha utalnék még további húsz filmre, akkor az hitelesebbé tenné-e az érvelésemet. Akárhogy is, mindarra, amit mondani kívánok, jelen állapotban inkább provokatív, semmint bizonyított állításokként érdemes tekinteni.”
(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2012/3-as, a melodráma műfaját tárgyaló számában olvasható.)
