„A világot azután teremtették, hogy elcsábították. Ez a furcsa elsőbbség
a mai napig súlyosan nehezedik rá a valóságra.”
Jean Baudrillard
Fritz Lang klasszikus science fiction filmje, a Metropolis (1926) különös, és bizonyos tekintetben zavarba ejtő mű. Olyan, mintha két jól elkülöníthető hangon szólna hozzánk. Egyfelől a technika és a termelés erői által irányított társadalom fenyegető problémáiról beszél; másfelől azonban érdekességét jórészt ugyanezen erők látomásos ábrázolása adja, vagyis egy jövőbeli, magas technikai fejlettségű társadalom igéző képe. A helyzet az, hogy a film nézőit – ma éppúgy, mint Lang idejében – gyakran e felszíni réteg vonzza, ez vált ki belőlük gondolatokat, akár mint a jövő lenyűgöző előrevetítése, akár mint e képsorok által illusztrált kulturális erők elleni vádirat. Következésképpen úgy tűnik, mintha a film önmagának mondana ellent. De éppen ez a feszültség az, ami miatt a Metropolis mondhatni legtipikusabb képviselője a science fiction filmek hosszú sorának, amelyek egymással szöges ellentétben álló módon viszonyulnak a tudomány és a technika világának azon elemeihez, melyek közös ismertetőjegyeiket alkotják. Azt mondhatnám, hogy legbeszédesebben ezek az egymást keresztező késztetések szólnak a hatalom, mindenekelőtt a technikai hatalom ránk tett hatásáról, a science fiction film korlátairól, sőt magáról a film narratívájáról is...
