A kultuszfilmet általában a második világháború utáni mozi termékének tekintik. Olyan témákat dolgoz fel, melyek a nosztaliga, a kulturális ragaszkodás és a felfokozott élvezet terepére visznek, s amiket leginkább az összetartozással, a tömegkultúrával, a felforgatással, a túlzással, a váratlannal, az abszurddal, az excentrikussal, az extrémmel vagy a tiltottal azonosítanak. A kultuszfilmek hatékony közösségteremtők, odaadó közönséget vonzanak, akiknek reakciói személyes jelentéssel bírnak, ugyanakkor mégis ismerősek és rituálisak. A film legtöbbször egy ismert szöveg újraértelmezéséből és újraéléséből adódó élvezet ünnepévé válik, s a mozinézés néha közvetlen interakcióhoz és aktív részvételhez vezet – ez jelentheti a filmen történő eseményekre adott verbális reakciót, a párbeszédek skandálását vagy a kosztümök és kellékek másolását a vásznon kívüli térben...
