Az indiai filmgyártásról olvasva gyakran találkozhatunk azzal a kijelentéssel, hogy napjainkban Bollywood a világ legnagyobb zenésfilmgyártója. Kérdés azonban, hogy ez a zenés film mennyiben azonos az Európában és Amerikában megszokott zenés filmmel, illetve hogy tekinthető-e a bollywoodi film a musical egy sajátos változatának.
A kérdés tárgyalásához először meg kell határoznunk, mit is értünk pontosan a „bollywoodi film” és a „musical” kifejezések alatt. Miként azt Vincze Teréz írja: „a »Bollywood« kifejezéssel leírható jelenség egyszerre kötődik egy gyártási helyhez (Bombay), egy filmgyártási nyelvhez (hindi) és ugyanakkor egy sajátos filmkészítési stílushoz is (énekes-táncos jelenetekkel tűzdelt, látványos kiállítású filmek, melyek rendkívüli hangsúlyt helyeznek a sztárrendszerre)”. Miközben a meghatározás első két összetevője némileg szabadon kezelhető (bár Bombayben készül a bollywoodi filmek túlnyomó része, India más filmgyártó központjaiban is állítanak elő ilyen jellegű filmeket; valamint bollywoodi stílusú filmek nemcsak hindi nyelven, hanem India más nyelvein, például tamil és telugu nyelven is készülnek), a meghatározás harmadik része, úgy tűnik, elengedhetetlen: a bollywoodi film nem bollywoodi film zenés jelenetek nélkül...
