A Metropolis jelen összeállítása a kortárs hollywoodi filmek legizgalmasabb formai sajátosságait elemző szövegeket tartalmaz. Fősodorbeli kasszasikerfilmek állnak tehát a középpontban, külön figyelemmel arra a kategóriára (blockbuster), amely az elmúlt évtizedekben ezen alkotásokkal kapcsolatban a szakirodalomban meghonosodott, ám amelynek értelmezése korántsem egyértelmű. A blockbuster-jelenséget és e filmeket sokan tisztán kereskedelmi, mások műfaji, míg megint mások részben formai sajátosságok alapján vélik leírhatónak.
Összeállításunk nyitószövegében a kortárs amerikai látványfilmek elismert szakértője, Geoff King formai szempontokból elemzi az ezredforduló látványorientált hollywoodi blockbustereit. King szövege markáns állásfoglalás abban a vitában, amely azt tárgyalja, hogy a kortárs hollywoodi látványfilmek vajon háttérbe szorítják-e a történetet. Véleménye szerint az elbeszélésnek fontos, sőt gyakran meghatározó szerepe van a kortárs blockbusterekben, továbbá ezen filmek bizonyos narratív sajátosságok alapján is jellemezhetők.
Ugyancsak ehhez a vitához kapcsolódik második szövegünk, Alföldi Nóra írása, amely Michael Bay Armageddon című filmje kapcsán érvel Geoff Kinghez hasonlóan, illetve King, David Bordwell és Thomas Elsaesser tézisei nyomán amellett, hogy a látványfilmek egyrészt nagyban betartják a klasszikus elbeszélés szabályait, másrészt a kortárs blockbusterek dinamikus tempója, a trükktechnika és a vizuális attrakciók sora korántsem a történetmesélés ellen dolgozik, hanem továbbra is az elbeszélést szolgálja.
Andorka György tanulmánya a posztklasszikus látványosságfilmek másik kulcsfigurája, James Cameron filmjeit elemzi. Ebben az esetben nem a látvány versus narráció kérdése a kiindulópont, hanem annak bizonyítása, hogy egy kiemelkedő blockbuster-alkotó életműve is elemezhető a szerzőiség kontextusában. A tanulmány a technológiai képalkotás és a nézői pozíció megkonstruálásának izgalmas, reflexív formai és narratív alakzatait elemzi Cameron filmjeiben, amivel egyben a látványfilmek öntudatosságának, valamint speciális működésmódjának a szerepére is felhívja a figyelmet.
A lapszám negyedik szövege David Bordwell sokat idézett elemzése a kortárs amerikai filmek vizuális stílusáról. Bordwell ugyan nem kizárólag blockbustereket vizsgál, ám tanulmánya mégis közvetlenül kapcsolódik összeállításunk alapkérdéseihez. Állítása szerint a kortárs hollywoodi filmek elbeszélésmódja és a vizuális stílusa is erős kapcsolatban áll a klasszikus (stúdió)korszak narratív és stiláris rendszereivel. Jelen szövegében a stiláris változások kérdésével foglalkozik, és azt mutatja be, hogy a klasszikus, intézményes stílusra jellemző folyamatosságelv nem alapjaiban változott, hanem intenzitásában (a snittek rövidebbek, a kamerák mozgékonyabbak lettek). Bordwell tehát szintén amellett érvel, hogy a kortárs hollywoodi filmeknek sajátos formai-stiláris megoldásaik vannak (sőt a kortárs amerikai tömegfilm domináns stílusáról beszél), melyek jóval öntudatosabbak, mint a klasszikus stílus volt, és a nézőt a nyílt formai játékokban való elmerülésre biztatják.
Összeállításunk ötödik szövege, Batka Annamária írása Kathryn Bigelow A bombák földjén című filmjét vizsgálja a narratív építkezés és a vizuális stílus szempontjából. Tézise szerint Bigelow filmje ugyan elemezhető a klasszikus elbeszélői normák és az intenzív folyamatosság stiláris rendszere jegyében, ám bizonyos eltéréseket is mutat, és ezeket az eltéréseket a film politikai-társadalmi kontextusa mentén lehet a legpontosabban értelmezni. A tanulmány Deleuze akció-kép fogalmát felhasználva úgy érvel, hogy A bombák földjén a 2001. szeptember 11. utáni amerikai világrendválság és kiszolgáltatottság élményét jeleníti meg sajátos, dinamikus módon.
Összeállításunk tehát végső soron amellett kíván érvelni, hogy a sokak által történetnélküli, üres látványosságként jellemzett kortárs hollywoodi filmek egyfelől speciális narratív megoldásokkal is bírnak, másfelől vizuális stílusuk és látványorientáltságuk korántsem öncélú, sőt adott esetben nem pusztán tudatos, hanem öntudatos fogás. Olyan formai megoldásokkal jellemezhetőek tehát, amelyek elemzésre méltóak, és egyben a kortárs képözönben való eligazodásunkat is segíthetik.
